A franczia háború.
A franczia háború.
Nálunk Magyarországon a franczia háborúkra már az 1790–91-iki országgyűlés megszavazta a hadi segélyt. Mikor a háború 1793-ban tényleg kitört, az egész országban önkénteseket toboroztak a rendes csapatok pótlására és a hadi pénztárba való magán adakozásra szólították föl bizalmas úton a főispánokat. Heves vármegyében toborzó helyekül: Eger, Túr, Pásztó és Poroszló helyeket jelölték ki. Esterházy Károly főispán 1794-ben maga 24 ezer forintot adott a hadi pénztár javára, Fáy alispán évi 700 frtot áldozott e czélra fizetéséből, példájokkal igyekeztek a vármegye birtokosait áldozatkészségre bírni. Mindez áldozatok csekélynek bizonyultak, a franczia hadseregek sikereket arattak. Erre az 1796-i országgyűlés mintegy 6 millió forint hadisegélyt szavazott meg pénzben és természetben, ezenkívül 5 ezer újonczot és e mellett kir. leirattal 1797-ben a nemesi felkelést is elrendelték, miután az ellenség az örökös tartományokban tett gyors előnyomulásával egyre jobban közeledett.
Heves vármegye a tiszáninneni kerület kapitánya alá tartozott. A vármegyében a lovasok számát 260-ban állapították meg, megválasztották tisztjeit, kapitányát, fő- és alhadnagyait, azután a strázsamestereket, káplárokat, hadi biztost, zászlótartót, kirurgust, trombitást, kovácsot, szíjgyártót. A sereg öltözete sötétkék ruha volt sárga zsinórzattal, fekete süveg zöld tollal, veres tarsoly, veres patrontás, fekete kardszíj és lószerszám. A sereg Makláron táborozott, gyakorlatozott és ott esküdött föl a fölszentelt zászlóra. E közben kötötték meg az első koalicziót befejező békét Campó-Formió faluban és így a felkelő sereget, minthogy rá szükség nem volt, szétbocsátották.81)
81) Szederkényi i. m. IV. 317.
A békekötésnek nem volt, nem lehetett állandó hatása. Ausztria nem nyugodhatott bele vereségeibe, a többi európai hatalmasság nem nézhette, hogyan emelik a francziák Batavia, Helvetia, Cisalpina, Liguria, Toscana, Róma, Parthenope köztársaságok alakításával hatalmukat. Míg Napoleon, a kor legnagyobb hadvezére Anglia tönkretevése szempontjából az egyiptomi hadjáratot folytatta, távol volt Európától, ezalatt az osztrákok, németek, angolok és oroszok megkötötték a második szövetséget a francziák ellen 1799–1801-ben. E szövetség idején I. Ferencz újból fegyverre szólította a magyar nemzetet 1800-ban. Heves vármegye 160 lovast, 640 gyalogost állított ki, ezt a tiszáninneni kerület főparancsnokának rendelkezésére bocsátotta. Már a gyülekezés helyét, Sopront is kijelölték, mikor I. Ferencz értesítése a vármegyéhez leérkezett, hogy a Lunéville-ben megkötött béke miatt a fölkelő sereg haza mehet. A felkelők felszerelését a vármegye árverésen eladatta, s a befolyt jövedelemből alkotta meg a nemesi pénztár alapját.82)
82) U. o. IV. 318.
Pitt angol miniszter megkísérelte a német-római birodalom megmentését és az osztrákokkal, svédekkel, oroszokkal megalkotta a harmadik szövetséget 1805–1806-ban a francziák ellen. A háború sikereit újra a francziák aratták, Nepoleon katonái egészen Bécsig haladtak előre. Mikor Napoleon előőrsei már az ország határában voltak, a vármegyék saját hatósági területükön külön intézkedéseket tettek. Heves vármegyében kimondották, hogy a veszély idején közgyűlést csak Egerben tartanak, Kápolnán, Detken, Györkön, Hatvanban lovas állomást alapítottak, hogy ezek az eseményekről hamarosan hírt adjanak. A szomszéd vármegyéket és híradásra szólították föl. A gyanús embereket megfigyelték, minden zavargást megakadályoztak, a rend fenntartására a vármegyei hajdúk számát szaporították és a vármegye 126 főből álló lovas felkelő csapatának Verpelétet, Mezőtárkányt és Füzesabonyt jelölték ki állandó állomáshelyül.
Az országgyűlés határozatának megfelelően a vármegye portái után 252 lovast és 756 gyalogost volt köteles kiállítani. A sereg kiállítására az előkészületek megtörténtek, de a sereget már nem összpontosították, mert a király 1806-ban 590tudatta a vármegyével, hogy a Pozsonyban létrejött békekötés miatt a felkelés szükségtelen.83) A vármegyei fölkelést tehát tényleg nem foganatosították. De egy más rendkívüli teher nehezedett a vármegyére ez időben. I. Ferencz szövetségesei, az orosz csapatok hazánkon át vonultak Bécs védelmére. 1805-ben Heves vármegye mintegy 50 ezer forint értékű élelmiszert szolgáltatott Kutaschof orosz tábornok átvonuló seregének, a melyből csak 24 ezer forintot térítettek meg. 1807 és 1808-ban is meglátogatta a vármegyét az ostromló orosz sereg, mindig a vármegye kárára, mert a limitácziók az élelmi szerek árát alacsonyra szabták.84)
83) U. o. IV. 328.
84) U. o. 333–334.
Mikor Napoleon Európát oly módon rendezte, hogy az országokat tetszése szerint szétdarabolta, a szabadság egykori katonájából már a népek zsarnoka lett. I. Ferencz szövetséget kötött Angliával 1809-ben és fegyveres segítségre szólította föl a magyar rendeket is. Az országgyűlésen azonnal 20 ezer újonczot ajánlottak föl és a toborzásnál felpénz osztogatásra 200 ezer forintot.
Heves vármegye ebben az időben passzíve viselkedett mindaddig, míg a vármegye területén megjelent az ország prímása és a király megbízásából az serkentette a tiszáninneni vármegyéket önkéntes csapatok kiállítására, önkéntes adakozásra. Mindhogy a király, a haza, az alkotmány és közjólét súlyos veszedelemben forognak, ezért a prímás az ősök dicsőségére emlékeztetve, azok követésére buzdítja Heves vármegye rendeit, hadd lássa meg a világ, hogy a magyarok régi hírnevükhöz most is méltók, feláldozzák mindenüket, mikor királyuknak védelméről s alkotmányuknak megmentéséről van szó, mert a magyaroknak legkedvesebb kincsök: a szabadság.85) A beszéd hatása alatt Heves vármegye a magyar szabadság oltalmára a rendes felkelő csapathoz még 450 főnyi önkéntes lovascsapat kiállítását határozta el. Az országgyűlésen megszavazott 20 ezer újonczból a vármegyére 511 esett.
85) Vármegyei jegyzőkönyv 1809 márczius 22.
Mikor a francziák Magyarország határa felé közeledtek, akkor már gyülekezett Heves vármegye 1133 gyalogosból és 526 lovasból álló serege. A gyalogosok Hevesen, Tiszanánán, Sarudon, Kömlőn, – a lovasok Mezőtárkányban, Füzesabonyban és Makláron gyűltek össze. Itt gyakorlatoztak, fegyverzetüket a pesti hadiraktárból kapták meg, azután Pesten át Győr alá vonultak. Napoleon seregei Bécset elfoglalták, egészen Győrig, Pápáig hatoltak be országunkba.
E válságos időkben Heves vármegye kivette részét. Oltalmat nyújtott egy időre Eger városában a királynénak, a ki a franczia invázió elől Egeren át menekült. A királynéval volt Ferdinánd koronaörökös és több főherczeg s magukkal hozták a szent koronát is. A szent koronát Szent Mihály templom sekrestyéjébe helyezték el, a királyné és kísérete pedig az érseki palotában s a minoriták kolostorában találtak ideiglenes szállást.86) A háborús időkben a vármegye lakóit közmunkára rendelték ki Komárom várába, – a háború sebesültjei részére az egri liczeumot, a kolostorokat és az iskolákat kórházaknak rendezték be.
86) Gorove: Egert tört. 267.
A vármegyei felkelő sereg június 15-én vett részt először a csatában Győr alatt. A győri insurrectionális sereget a Napoleon segítségére siető Eugen olasz alkirály leverte. Érdekes jelentést küldött az egész csata lefolyásáról s a hevesvármegyei felkelő sereg sorsáról Almásy Kristóf főkapitány a vármegyének. „A tekintetes vármegye regimentje a győri ütközetben több vármegyék felkelő seregével, valamint több reguláris osztályokkal egyforma sorsot ért: hogy tudniillik sokan ezen sereg közül, mely a szoros rendtartáshoz még nem szokott, ellenséget soha nem látott, miután három óráig az ellenség ágyúzását kiállották, utoljára csakugyan megszaladtak. Némely része a reguláris lovasságnak, melyek legelőször az ellenség által hátravetődtek, okozták főképen ezen rendetlenséget; és az én csekély vélekedésem szerint megbocsáthatóvá teszik ezen új seregnek magaviseletét. A regement vesztesége az ütközet napján két elesett káplár, egy közvitéz és 20 ló; megsebesült 4 vitéz és 29 ló, 311 vitéz elszéledt, de 222 már előkerült és most is érkeznek vissza egyenkint. Mily nehéz volt a csatában a regementnek szolgálatot tenni, onnan is megitélheti a vármegye, hogy Pestről nyugovó nap nélkül három marssal Győr alá mentünk, hol is érkezésünk napján egész nap és éjszaka etetés nélkül nyeregben kantárral voltunk és másnap azon éttelen lovakon ütköznünk kellett. A Győrtől való retirádától fogva mindig a híd bástyáinál áll a regiment végőrökön Komáromban. Június 18-án két franczia lovat prédált a regementbeli legénység, melyek egyikéről a franczia levágatott. Ugyancsak 16-án az ellenség, főhadnagyunk Orczy br. vezérlete alatt végőrökön álló s Farkas kapitány úr és borsodi századokkal összealkottatott 148 ember 591számára osztályunkat, 5 századdal megtámadta, de népünk által visszaveretett, mely alkalommal főhadnagyunk vékonyán által lövetett; a nádorispán urunk a felvett híradással jelentette teljes megelégedését.”87)
87) Közölve: Szederkényi i. m. IV. 341–342.
