Vallási ügyek.
Vallási ügyek.
Heves vármegye belső viszonyait legjobban a vallás ügye bolygatta meg. Heves vármegye rendei vallási tekintetben is vezérlő politikusukat, gróf Erdődy Gábor püspök-főispánjukat követték. 1728 márcziusában érkezett Heves vármegyébe a helytartótanács rendelete az apostaták ellen. „Mivel ezen apostoli országban sokan az Isten félelmét semmibe sem véve, az ártatlan keresztény népnek botrányára apostatálnak…, hogy ezen botrány megszüntethető legyen, felhívatik a vármegye, kikutatni azt, – kik azok, hol laknak, a kik így apostatává váltak, mely időkben cselekedték azt, – az apostatákat névszerint írassa össze és az eredményt terjessze föl.”15) Ugyanez év októberében tartott közgyűlésén a főispán felemlítette, hogy „az akatholikusok a vármegyében némely helyeken imaházakat kezdenek építeni, vagy a régit javítják, tisztogatják, nagyobbítják, a helvét hitvallásúak pénzt gyűjtenek és azon egyeseket térítgetnek, – mindezek ellentétben vannak a kegyelmes rendeletekkel, – őrködjék a vármegye, hogy ezen visszaélések szüntessenek meg.” Ez alkalommal tömeges bejelentések történtek. Roffon Borbély Mihály a protestáns imaházhoz tornyot építtet, holott ezelőtt itt torony nem volt. Betiltották az építést, mivel ez a tilalom ellenére mégis fölépült, 1730-ban a vármegyei hatóság assistentiájával Borbély ünnepélyes tiltakozása ellenére a tornyot lerombolták. A földvári, túri és törökszentmiklósi imaházakra vonatkozólag a vármegye 1730-ban azt határozta16), hogy a földvári imaház betiltassék, a törökszentmiklósi imaház romboltassék le, a túri imaház tornya az 1720-iki előtti állapotba helyezendő vissza, mert minden akatholikus építkezés ellenkezik a megállapodással.
15) Vármegyei jegyzőkönyv 1728 október 18.
16) U. o. 1730 február 4.
