Adók.
Adók.
A Kollonics-érában növekedtek az adók is. A hosszas török háború a kincstárra óriási terheket rótt és az országtól követelték az adóösszeg jó részét. Az emelkedett adók súlyosan nehezedtek Heves vármegye lakosságára is. 1689-ben a kettős vármegyére 15,430 frt. hadi adót vetettek ki és ugyanakkor a vármegye saját szükségletére 2710 frtot kívánt a községektől. – 1690-ben a budai hadi biztosság már 16,945 frt. hadi adót követelt a vármegyétől.
A vármegye belátta, hogy az agyonnyomorgatott jobbágyságnak alig van fizető képessége, – a régi, még 1647-ben megállapított porták szerinti kivetés 560méltánytalan, azért Gyöngyösön az 1692 augusztus 25-i vármegyegyűlésen a terhek arányosabb felosztását sürgette. A megyegyűlés elrendelte a lakosság fejenkénti és vagyona szerinti összeírását. A gazdák marháit, lovait számszerint, búzáját és egyéb terményeit mennyiség szerint megbecsülték, azok értékét pénzben állapították meg. És az adót a lakosságnak eme tehetsége, „facultas”-a arányában vetették ki. A házat, földet és ingatlanokat nem számították, mert a földeknek csak akkor van értékük, ha van hozzájuk kellő munkaerő. Az 1692-i összeírás szerint Heves vármegye „ruralis” vagyis paraszt tehetőségének értéke 127,650 frt, – az 1693-i összeírás szerint 169,041 forintot tett ki.
Méltányos volt, hogy a birtokos papság és nemesség is járuljon hozzá az országos terhekhez. Azt tehát a vármegye a régi alapon vonta be az adózás körébe. A nemesség és papság a régi taksát fizette, de az is most „tehetősége” „facultasa” arányában. Az 1694-i összeírás a nemesség és papság tehetőségét 30,691 frtban állapította meg.
A katonaság zsoldja, élelmezése, zsarolásai, szóval a katonai „portió” mind súlyos teherként nehezedett a népre. Ez elősegítette a bécsi udvar czélját, „Magyarország teljes megtörését.” Kollonics 1694-ben királyi rendelettel megkérdezte a vármegyéket, hogy minő alapon történik az adók kivetése. Majd 1696-ban, azután 1698-ban tanácskozásokat tartott, hogy az adók méltányosabb kivetéséről gondoskodjék. A tanácskozásra meghívott urak nem idegenkedtek a jobbágyok terheinek könnyítésétől, de nem fogadhatták el Kollonics reformját „a közteherviselésről,” mert ez az ország önállóságának vesztét vonta volna maga után.
Heves vármegye közgyűlésén is küzdöttek az egységesítő törekvés ellen és a vármegye a saját hatáskörében iparkodott segíteni a jobbágyok terhein. A hadi adót 1694-től fogva új adóalap szerint vetették ki a jobbágyságra. Az értékbecslést, mely úgyis ingatag alapokon nyugodott, elhagyták, e helyett a jobbágy gazdasági felszerelését és állatállományát, tehát természetbeni tehetőségét írták össze és azt dikákba osztották. A dika lett tehát az adózás alapja. Ismerjük e dikák számítását több évről. Így 1697-ben minden 15 éven felüli férfiú egy dikának számított, 1700-ban már a jobbágy nejét is beszámították 1/2 dikába. Az 1697-i összeírás szerint két igás ökör, tehén vagy ló volt egy dika. Négy-négy egy éves tinó vagy csikó szintén egy dika volt. Egy dikának vettek 6 urna bort, 10 juhot vagy kecskét, 20 bárányt, 20 malaczot, 20 kiló búzát, lencsét, borsót, 30 kiló árpát, zabot, kölest. Heves vármegyében 1694-ben 14,302 dikát, – 1697-ben már 27,639 dikát számoltak össze. Természetesen a parasztság dikáival egy időben a birtokos nemesség és papság taksáját is dikák szerint vetették ki. 1694-ben a nemesség dikáinak száma 2107, – 1697-ben 8623 volt.
Kollonics nem nyugodott meg a vármegyék intézkedéseiben. Meg akarta törni a megyék ellentállását, de a hazafias felbuzdulás után megmaradt a régi portalis számításnál és az 1595:11. t.-czikknél, melynek értelmében a nemesség és papság adómentes, csak megfelelő taksával rovathatik meg. Országos volt a panasz, hogy az 1647-i portális összeírás elévült, azért 1696-ban elrendelték a porták új összeírását, hogy négy jobbágytelket vegyenek egy portának. Heves és Külső-Szolnok vármegyék portáinak összeírásával Farkas Ádám és Kosztolányi Gábor, Bars vármegye jegyzői bizattak meg. Ők a 13 felvidéki vármegyében 1482 portát írtak össze, azokból Heves és Külső-Szolnok vármegyékre 95 esett.
A kassai dikasterium 1698-ban Heves-Külső Szolnok vármegyékre a négy millió frt. országos adóból 59,570 frtot rótt ki úgy, hogy abból a nemesség és papság 3226 frtot fizessen. A vármegye emez összegeket is mind dikák szerint hajtotta be, megőrizte a papság és nemesség czenzusmentességi privilégiumát. E kivetési módot azonban nem találta a vármegye helyesnek, azért 1699-ben elrendelte, hogy a vármegyebeli nemesség és papság javaival, jövedelmeivel és taksájával együtt irassék össze. Az összeírásban a jövedelmeket dikák szerint állapították meg s minden forint után 11 denár taksa volt fizetendő.19)
19) Az adózásra vonatkozó összes adatokat Szederkényi i. m. IV. kötetéből vettem át.
A vármegyei adókezelés köréből az 1696 október 3., majd az 1698 július 3-i királyi rendeletekkel kivétetett Eger városa.20) Ugyanis Eger városára Heves vármegye és a vizentúli részre Borsod vármegye is kivetette az adót, míg a város szabad királyi jogát vitatta. Erre jött a királyi döntés, hogy Eger városa külön adózó terület, a budai dikasterium alá tartozik és az veti ki rá az adót a vármegyére 561eső összegből 8 porta után. A város ezt az adót nem dikák szerint szedte be, hanem fejenként, azután az adózó gazdákra, kézmívesekre, s a tulajdonukban levő állatállományra, terménymennyiségre vetette ki részletekben az összeget. 1699-ben a városra 4826 frtot róttak, miből egy portára átlag 600 frt esett.
20) Gorove i. m. 218.
A növekvő hadiadókhoz járultak a katonai portiók, – a töméntelen előfogat, melyeknél a szegénység sok marhája szokott odaveszni. A katonai portiók ellen már 1695 végén a 13 felvidéki vármegye nevében gróf Bercsényi Miklós lépéseket tett az udvarnál és mint a megyéhez intézett levelében jelezte, „ő felsége a vármegyék keserves panaszait meghallgatta és arra kegyelmes resolutiót adott.”21) Emelték a só árát s új adók is vannak. Így 1702-ben behozták nálunk királyi rendelettel a dohányegyedárúságot. Dohányt mindenki termeszthetett, de a termést csak az egyedárúságok vehették meg, az övék volt a dohánynyal, burnóttal s pipával való kereskedés kizárólagos joga.22)
21) Szederkényi i. m. IV. 41.
22) Takács S. Gazdaságtört. Szemle 1898.
