Zsigmond.
Zsigmond.
Zsigmond fellépésére Erzsébet megrettent; Mária királynővel csakhamar Győrbe érkezett s május elsején Győrött elismerte Venczel királyt békebírónak. A több napon át folyt tanácskozások után, melyekben Demeter esztergomi érsek, Alsáni Bálint pécsi püspök, Péter váczi, János csanádi püspökök, Csáktornyai Lackfi István volt vajda, Zámbó Miklós királyi tárnokmester, Czudar Péter volt bán, Szécsényi Frank, Bebek Detre és Drág máramarosi vajda vettek részt, Venczel cseh királynak máj. 12-én sikerült egyezséget létrehozni Mária, Erzsébet 288és Zsigmond között, mely után Erzsébet és Mária királynő sietve elhagyták Győrt. Mária királynő máj. 18-án már Budáról kelt rendeletében meghagyja a győrmegyei nemeseknek, különösen Péczi Tamásnak és Péternek, hogy János bakonybéli apát jobbágyait, a kik a cseh sereg közeledtére az ő birtokaikra menekültek, bocsássák vissza. (Millenn. Tört. III. 380. – Márki Sándor: Mária, Magyarorsz. Királynéja 90–93. – Sörös Pongrácz: A bakonybéli Apts. Tört. 416.). Budáról Erzsébet és Mária királynő, a délvidéki lázadás lecsendesítése végett a Dráván túlra mentek. De e vállalat balul ütött ki; míg Mária királynő a lázadók fogságába került, azalatt a budai országgyűlés 1387-ben Zsigmondot választotta királylyá, a ki a délvidéki lázadás elfojtása után, a nápolyi párt emberein véres bosszút állott s azok közül többet, így Hédervári Kont Istvánt is kivégeztette. (Millenn. Tört. III. 408.) De a nápolyi párt csakhamar újra életjelt adott magáról.
Midőn 1402-ben Zsigmond júl. 23-án Győrt útjába ejtvén, Pozsonyba ment, ahová a rendeket országgyűlésre hívta egybe, elébük terjesztve az osztrák herczegekkel kötött szerződést, melyben Albertet magszakadása esetén trónörökösnek jelölte ki, az elégületlenség az egész országban szembetűnőleg megnyilvánult; az elégületlenek László nápolyi királyt hívták az országba, a kinek 1403. júl. 21-én Zárában történt fogadtatásánál Hédervári II. János győri püspök is megjelent. De mialatt László Zárában vesztegelt, Zsigmond megérkezvén Pozsonyba, híveivel, a Garaiakkal, Stibor vajdával, stb. hozzálátott a felkelés elnyomásához.
Nápolyi László a hozzácsatlakozott dunántúli nemességgel 1403. szeptember hó elején Győr alá érkezett, mely vár megnyitotta előtte kapuit. De László nem sokáig maradhatott Győrött, mert Zsigmond híve, Stibor vajda a nyitrai püspökkel szövetkezve, miután a Vág völgyét biztonságba helyezte, hajókon leereszkedve a Dunán, Győrt szárazon és vízen ostrom alá fogta, mely elől László ugyan még idejében megmenekült, de a vár csakhamar elesett; parancsnokságát Garai János vette át. Győr eleste után László nápolyi fegyvereseivel előbb a Rábaközbe vonult, s Pápócz közelében, Sebesnél ütött tábort, mely a hozzácsatlakozó főurak hadaival mindegyre növekedett. De Stibor vajda nem várta be, míg felkerekedett, hanem Garai Miklóssal és ennek testvérével együtt, rajta ütött a pápóczi táboron és az egész sereget szétverte. (Horváth Mihály i. m. II. – Millenn. Tört. III. 458–463.).
A forradalom után, míg a király egyfelől engeszteléssel igyekezett a hűségére visszatérőket megnyernie, addig másfelől az egyházi és világi méltóságok betöltésénél csak kipróbált híveit vette tekintetbe.
Hédervári János győri püspöknek csakhamar megbocsátott, sőt 1411-ben már ő is részt vett amaz egyezség megkötésénél, melylyel Zsigmond római királylyá választását biztosítani igyekezett.
A pannonhalmi apátságot a Czilleiek rokonának, Albeni Jánosnak adta, majd ennek rövid ideig tartó apátsága után (1404–1406) Órévi Konrád nyerte el az apátságot, kinek családja szintén Zsigmond rendíthetetlen hívei közé tartozott. Pannonhalma várát azonban Zsigmond kivette az apátság kezéből s azt 1411-ben a győri főispán felügyelete alá helyezte (Pannonh. Benedekr. Tört. III. 290.), sőt 1418-tól kezdve állandó őrséget rendelt Pannonhalmára. Győri főispánná a király Rozgonyi Istvánt nevezte ki, a ki ugyan szintén a nápolyi párt szolgálatában kezdte pályáját, de megnyervén Zsigmond kegyét, 1410-ben már bakonyi ispán és zalavári kapitány, utóbb a király egyik legkedvesebb embere lett, főleg miután 1427-ben Galambócz ostrománál hőslelkű neje, született Szentgyörgyi Czeczil a király életét mentette meg.
Uralkodásának végszakában a király több ízben megfordult Győrött. 1426. április és június havában, midőn a törökök elleni háborúra készült, több napon át tartózkodott a várban.
A huszita betörések meggátlására 1432-ben az egész ország védelmi szervezetet nyert.
Győr vármegyén kívül, mely 200 lovas kiállítására köteleztetett, a győri püspök egy, a Héderváriak két, és a pannonhalmi apát fél zászlóaljat állítottak ki Pozsony vára védelmére, mely az utóbbi időben gyakran ki volt téve a husziták támadásainak. (Horváth Mihály: A honvédelem történeti vázolata stb. Kisebb munkái. I.)
289Zsigmond utódának, Albert királynak 1439. okt. 27-én Neszmélyen bekövetkezett váratlan halálával, ismét belháború dúlt a vármegye területén.
