Erzsébet.
Erzsébet.
Erzsébet özvegy királyné, mialatt az országgyűlés küldöttsége Krakkóba ment, hogy I. Ulászló lengyel királynak ajánlja fel a koronát, elhagyva Budát, Pozsony felé igyekezett, de útközben, Komáromban fiút szült; majd innen Győrbe menekült, melynek püspöke, III. Benedek szintén az ő párthívei közé tartozott. Ezalatt a Héderváriak: Lőrincz nádor, a ki már az 1439. évi országgyűlésen, mint a korona és a nemzet közötti közvetítő szerepel, valamint László, a sánta pannonhalmi apát, Ulászló királyt támogatták.
Erzsébet királyné megérkezése után legott hozzálátott Győr városának megerősítéséhez. A várost falakkal vétette körül, tornyokat emeltetett, földsánczokat hányatott s az ekként megerősített Győrt rokonának, Cillei Ulriknak gondjaira bízta, a ki Smikuszky Jánost nevezte ki várkapitánynak. Mindennek ellenére Erzsébet királyné nem érezte magát Győrött biztonságban, ezért fiával, a csecsemő Lászlóval Pozsonyba tette át lakóhelyét, hova a szent koronát, melyet ezideig szintén Győrben őriztetett, magával vitte.
Ulászló hívei 1440 nyarán erélyesen felléptek Cillei Ulrik ellen, a ki Győr várából folytonos támadásokkal zaklatta Ulászló párthíveit. A vezérletet Rozgonyi Simon egri püspök vette át, a ki Ulászló ügyét lelkesedéssel karolta fel.
Mialatt az egyesült magyar lengyel hadak Győrt vívták, Cillei Ulrik és III. Benedek győri püspök valószínűleg a Kis-Dunán megkísérlék a menekülést, de Öttevénynél mindketten az ostromló sereg kezébe kerültek. Rozgonyi fővezér Budára küldte az elfogottakat, de Győrt nem sikerült bevennie, mert a cseh őrség vitézül megvédte. (Millenn. Tört. IV. 18–19. Horváth Mihály i. m. II. 334. Kerékgyártó Árpád II. 102.)
Cesarini Julián bíbornok, a kit a pápa a végből küldött Magyarországba, hogy a törökök ellen indítandó sikeres támadó hadjárat érdekében mindenekelőtt Erzsébet és Ulászló között békét teremtsen, 1442. augusztus elején Ulászló által melléje adott biztosokkal Győrbe jött, hova Erzsébet is áttette udvarát.
Erzsébet királynő a bécsi egyetem két tanárát rendelte Győrbe, a kikkel abban állapodtak meg, hogy a következő év jún. 14-ig kötött fegyverszünet tartama alatt Ulászló és Erzsébet Esztergomban találkozóra jöjjenek egybe, hol a végleges béke megköttessék. Erzsébet azonban nem viseltetett bizalommal Ulászló iránt s ezért az esztergomi találkozó elmaradt; a bíbornok közbenjárására azonban Ulászló ez év őszén híveivel Pannonhalmára jött, hogy a béketárgyalások könnyebben folytathatók legyenek.
Julián bíbornok fáradhatatlan buzgalmának végre 1442. nov. 25-én sikerült egyezséget teremteni, mire mindkét fél biztosai decz. 13-án Győrött aláírták a békeokmányt. Ulászló másnap fényes kísérettel Győrré jött s Erzsébet királynénál tett látogatása után mindketten a székesegyházba vonultak, a hol a békekötés pontjait magyar, német és lengyel nyelven kihirdették. (Millenn. Tört. IV. 29. – Fraknói Vilmos: Cesarini Julián bíbornok 19–24.)
A békekötés értelmében Győr megmaradt volna Erzsébet királynő birtokában, de deczember 18-án bekövetkezett váratlan halálával a cseh őrség helyét magyar csapatok foglalták el. Erzsébet váratlan halála a békét ismét meghiusitotta. László pártjának vezérei ekkor sem hódoltak meg Ulászlónak, hanem III. Frigyes római királyhoz fordultak. Frigyes kapott az alkalmon, hogy Magyarország ügyeibe avatkozzék. Mindenekelőtt Győr megszerzését tűzte ki czélul, s a mikor azt Nagyszombati, másként Farkas László és Kollár Péter 3000 aranyért elárulták, abba német őrséget helyezett, mely éveken át folytatta rablókalandjait a vármegye területén.
A durva német zsoldosok nem kímélték az egyházakat sem; a székesegyház szomszédságában felállított kocsmákból kihallatszó zaj az isteni tiszteletet is megakadályozta. A győriek panaszára Hunyadi János a pápához fordult ugyan, de a zsoldosok kicsapongásai csak akkor értek véget, mikor Győr az 1447. jún. 1-én kötött béke értelmében ismét magyar kézre került. (Millenn. Tört. IV. 29–30. – Fehér Ipoly i. m. 497. – Teleki: Hunyadiak kora. X. 205–207.)
