Varsák.
Varsák.
A varsák nádból vagy fűzfavesszőből font kosár- vagy harangalakú kelepczék, mint a minőket tiszai vagy balatoni halászaink is használnak. Vannak egyhagyású és kéthagyású varsáink, a szerint, mint egy- vagy kétnyilásuak. Megkülönböztetünk a kosáralakú, erősebb fűzfavesszőkből font dalmát és harangalaku, gyöngébb, nádból font olasz varsákat.
A varsákba, mielőtt azokat lesülyesztenék, nehezékül egy-két kődarabot tesznek és rothadásnak indúlt húst, vagy állati beleket, májat stb. csaléteknek.
Halászbárkák sciroccoban.
(Eredeti rajz)
A halak, rákok, polipok, tentahalak könnyen bejutnak a varsába, a mennyiben a száján alkalmazott és befelé fordított vesszők a legcsekélyebb nyomásra kitágúlnak; de rugalmas voltuknál fogva azonnal visszaugranak s a nyílást elzárják.
A varsákat leginkább estefelé szoktak kivetni és másnap reggel fölszedni. A varsák fölszedése csónakról történik, még pedig hosszú kötél és ennek egyik végéhez kötött vasmacska alakú nagyobb horog segítségével.
Ha egy és ugyanazon helyen több varsát vetnek ki, ezeket vékonyabb kötéllel egymáshoz kötik.
A varsákat sziklás partok közelében, moszatbozóttal bőven benőtt talajra, vagy ilyenek közelében homokos tisztásra szokták kivetni. A varsákkal fogott halak mind élők és sértetlenek, a mi nagyon emeli becsértéküket.
