Fiumara-csatorna.
Fiumara-csatorna.
A halcsarnokot elhagyva, az Ürményi-téren át a Fiumara-csatornához érünk. A csatorna mentén széles utcza vonúl, a Via Della Fiumara, melynek platánjai alatt különféle vásáros szatócsnép árul a csatornában veszteglő hajók népének a hűsítő italoktól kezdve a gyermekjátékig minden képzelhetőt.
Fiume. – A Corso.
(Stengl és Markert felvétele)
A Fiumara-csatornában (Canale della Fiamara), mely, mint már tudjuk régente a Fiumara torkolata volt, azután erős kőpart közé szorítva és kikotorva, a bárkák kikötője lett, a parti vitorlás-hajók mindenféle tipusát föllelhetjük; leginkább azonban a horvát és dalmát partvidék trabaccoloját. A hajók mindegyikén ott díszeleg a védszent durván faragott, festett szobra, a bárkák orrának czifra és kegyeletes dísze; többnyire a Madonna, a kinek pártfogásához leginkább folyamodik a hajósnép. A szent Szűzet a legkülönbözőbb alakban látjuk ábrázolva, mint boldogságost, fájdalmast, segítő Máriát, tenger csillagát, stb. De máskülönben is érdekes ez az összeverődött hajósnép. A szűk téren oly szorosan köt ki hajójával a másik hajó mellett, hogy hihetetlennek tartanók azt, hogy baj nélkül kijuthat helyéről; árbocz árbocz, – hajófal hajófal mellett. A hajósnak egész lakása ott van berendezve a bárkán; tűzhelye a födélzeten, főző-edénye a szolgafáról csüngő üst. A tűzre jól tud vigyázni; tűz miatt nem esik kár a hajóban. A veszteglés alatt sem pihen a munka: férfia, asszonya mind dolgozik. Foltozzák a vitorlákat, szárítgatják, kötögetik, javítgatják a hálót, mossák a ruhát, tatarozzák, festik 8a hajót, melyben nem egyszer tesz kárt a vihar. Fiume egyik kiváló eredetisége ez a csatorna a maga külön, érdekes hajós életével.
