Nyelv.
Nyelv.
A fiumei nyelvről irni sokkal bajosabb, mintsem hihetnők. A kik eddig a néprajzhoz adalékokkal járultak, egyszerűen odvetették, hogy a fiumei nyelv a velenczés lágyító nyelvjáráshoz tartozik. Ez teljesen igaz is az olaszságot illetőleg; de ezzel még nem jellemezték magát a fiumei nyelvet. Nem lehet tagadni, hogy a legújabb időben majdnem járványszerűleg lépett fel az italianizmus Fiuméban s irtó háború dúl minden ellen, a mi a szláv rokonság mellett szólna; de a tudomány világánál ezt a törekvést még politikailag sem tarthatjuk megokoltnak, habár az abszolutizmus emléke azzá is teszi. Mert még élénk emlékezetében él a fiumeieknek az a drákói szigor, melylyel iskoláiból az olasz nyelvet kitiltották, s minden tantárgyat horvátul tanítottak. A pártállás nélküli kritika azonban sehogysem szegődhetik e törekvés szolgálatába s miután a mai, alig pár évtizedes olasz Fiuménak nincs oka 34szégyenkezni a szláv rokonság miatt, kövessük az egyedüli helyes utat; az igazságot.
Történeti tény, hogy Fiume őslakossága szláv törzsből eredt, tehát eredetileg a szláv nyelvet beszélte, sőt ezt az olasz czivilizáczió még ma sem tudta kiölni. De a lakosságnak, ha a Földközi tenger medenczéjében számottevő elemmé akart lenni, feltétlenül el kellett sajátítania az olasz nyelvet. A középkor utolsó századaiban a velenczei oroszlán kerítette karmai közé Dalmácziát s a szigeteket, velük Fiumét.
A lakosság elsajátítja a hatalom nyelvét, de másrészt megtartja saját szláv nyelvét is. E körülmény bővebb megvilágítására vegyük szemügyre a magyar-horvát tengerparton jelenleg is meglevő nyelvi viszonyokat. Buccari, Portoré, Zeng s a szigeteknek és Dalmácziának tengerész lakói horvát anyanyelvükön kivül mind beszélnek olaszul. Fiumét is tehát a helyzet kényszerítette a kétnyelvűségre, a miből aztán önként származott a két nyelv irtó háborúja egymás iránt; szerencsésen ki is irtották egymást s létrehoztak egy harmadikat: a kettőnek zagyvalékát, a mi aztán sem olasz, sem horvát.
A grohovoi kallók.
(Saját felvételünk)
Hogy az olasz nyelvnek sikerült a horvátot legyűrnie, annak természetes magyarázata a magasabb olasz műveltség s a nyelvészeti formák nagyobb zengzetessége.
Ha az ó-város sikátorain botorkálunk, lépten-nyomon hallhatjuk, kivált a vén anyókákat, a mint horvátul javában szapulják valamelyik ismerősüket s mikor jól neki tüzesednek, egyszerre olasz – már afféle fiumei ó-városi olasz – szóra perdül a nyelvük. Ha betérünk valamelyik kurta korcsmába, a borocska mellett politizáló nép ajkáról egyaránt hangzik a horvát és olasz szó; a piaczi kofák, a halárusok, a dinnyések, szóval a nép gyermekei soha és sehol sem tagadják meg az eredetöket.
35Ha tehát a fiumei nyelvről van szó, akkor két nyelvvel kell számot vetnünk: a) az ó-város szláv nyelvével, a melyet semmiféle más szláv meg nem ért, b) a velenczés dialektussal, a melybe a szláv elem átszűrődött.
Az óvárosi fiumei így köszön: Bon jorno siora gospa* (jó reggelt aszszonyom), a melyben – a mint látjuk – a köszönési forma olasz, mig a családi állapot jelzése horvát. Ha az egészségünkre kiváncsi, emigyen tudakozódik: Sior gospodin kako stoju (hogy van, uram)? Feltünő az, hogy a sior és siora soh’se maradhat el a gospodin és gospa elől. Ha hí valahová: Hodi na spiciariju, na butegu, na kafetarin pod casin, kupit salama i persuta i ringe (Gyere a patikába, a boltba, a kaszinó alatt a kávéházba, szalámit, sonkát és heringet venni.) Ha a gyerek rossz fát tett a tűzre: Vrag te zel, cos ti ga fatto (az ördög vigyen el, mit csináltál?) Mikor a régi szép időkről emlékezik, így sóhajt fel: Jedanput se bila dobra vremena, altroche sada (Valamikor járt csak jó idő, egészen más, mint mai napság!) – Fürge szeme csakhamar észreveszi az új czipőt annak a lábán, kivel beszél: Si storila novi stivaleti (vettél új czipőt? és elmondj a véleményét: Naj lepsi su stivaleti od rasa (legszebb a bársony cipő.) Felette érdekes e szólásmód: Ma si avara (de fösvény vagy); a „si” a horvát segédigének egyes szám második személye: ti si (te vagy) két olasz szó közé ékelve.
Az olasz eredetű szavak dűlt betűkkel vannak szedve; a horvát közönséges betükkel.
Fiume. – Óvárosi sikátor.
(Saját felvételünk)
A végrehajtó ellen így panaszkodik: Esecuzion mi delaju za sedam deset fiorini i som platil pervu ratu (Megekzekváltak 70 frt erejéig és az első rátát már le is fizettem). A szemrehányásnak és szidásnak módja: Si lepi čovek, si pol sveta imbrojal (szép ember vagy, a fél világot becsaptad). Az anya parancsolja a fiának: opri ponestru (apri la finestra, nyisd ki az ablakot) majd: zapri ponestru (tedd be az ablakot), melyben a zaprit ige alak képzése meglepő; az olasz aprire horvátosított alakját elől „za” előszócska fosztó jellegű igévé alakítja át, tehát a „za” szócskának éppen ellenkező értelme van, mint a horvátban. A scudella olasz szóból sdela, sdelica lesz a fiumei szájban, lenzuolo-ból lanzun, copertura-ból kerpatur, piatto-ból piat stb. Ezrével szedhetnők össze az ilyen kifejezéseket.
Mindennapos az olasz igének horvátos ragozása pl. molajte, a molare igének parancsolója: oldja el.
Egy törvényszéki tárgyaláson a vádlott a biró ama kérdésére, hogyan akar vallani, olaszul-e vagy horvátul, a következőket mondja:
36Ca gospodine, po hrvatski? Ma sam ja Recŕn! Zovim se Zanetto Kosta, rodil sam se va Reké, moja profesion je mornar (marinajo), ukrcan sam va trabakulu, chi se nominŕ „Filotto” chi je cera (ieri) arivul iz Terstá, neznŕm ni pisat ni legít, nisam još nikada bil na perzun (prigione), ni ti pod inkvizicijom.
Hogyan uram, horvátul? Hiszen én fiumei vagyok! A nevem Kosta Zanetto, Fiuméban születtem, foglalkozásom tengerész, a Filotto nevű trabakkolóra vagyok behajózva, amely tegnap este érkezett Triesztből, nem tudok se irni, se olvasni, sohse voltam bezárva, de még kereset alatt sem.
A kérdésre, tudja-e, miért áll törvényt, így felel:
Znam gospodine, to e biti kak mi se pará (mi si pare) za one neke bagtelice, ke sam sinoć imél sa garzunom od buctige od kapelera Mikulitića.
Pul spiciarije od Katići incontrál me je moj kumpar Menigo Kosta, pa me je invitál na mericu vina; a ja sam mu respondil, da sam dakordo (d’accordo), ako e ju platit; išli smo do osterije moje kumare Mićelina, gdje smo nasli više person medju kojimi je bil i garzún od kapelera Mikuletića i zaceli smo diskuriti.
Va tin diškurzu potanecila se je ciela societad za nekakovu morozu (amorosa) od kumpara Meniga, jer je Mikuletićev garzun klepetal, da ju je all’improviso trapál va jednom kantunu od Bakarčićevog palazza pul bikarije (beccheria), chi ju je ondé kokulal (coccolare.)
Tudom, uram, ahogy gondolom, az a csekélység lesz, ami a Mikulitics boltoslegényével történt.
A Catti patikája körül találkoztam Kosta Domokos komámmal és ő meghítt egy ital borra; én azt válaszoltam neki, hogy gyerünk, ha fizet; a Micselina komámasszony korcsmájába mentünk, ahol egy csomó embert találtunk, köztük volt a Mikulitics kalapos legénye is s aztán elkezdtünk beszélgetni.
Az egész társaság résztvett ebben a beszélgetésben, mely Domokos koma bizonyos szeretőjéről folyt, mert a Mikulitics legénye azt kelepelte, hogy a Bakarcich-palota egyik sarkában a mészárszék mellett váratlanul éppen akkor lepte meg, amikor a szeretőjét szorongatta. Stb. stb.
A biró tiszta horvát nyelven kérdést intéz hozzá, mire a vádlott így szól:
Ca gospodine? ja to ne intendim, neka se dignaju to mané va rečkom zajdku spiegat.
Mi ez, uram? Én azt nem értem; sziveskedjék nekem azt fiumei nyelven megmagyarázni.
A fiumei nyelv, épp úgy mint a velencei dialektus, hangtanilag az olasz irodalmi nyelvnél sokkal lágyabb és édesebb, a keménységet a kiejtésben mindenütt kerüli; ime pár példa rá:
a) A k és cs hang (olvasd c betű) átalakul zengő s-é; (magyar z) buco (lyuk) helyett buso, croce (kereszt) helyett crose, ucel (madár) helyett usel, baciare (csókolni) helyett basar, sorcio (egér) helyett sorso pl.
No se pol cantar e portar la crose.
Nem lehet énekelni is, meg a keresztet is vinni.
Mejo eser usel de bosca, che usel de gheba.
Jobb madárnak lenni az erdőben, mint kalitkában.
Chi basa ’l bambin, diventa compare
Ki megcsókolja a gyereket, koma lesz.
b) A cs hang (olvasd c) átalakul z-vé (magyar cz); cercare helyet zercar, dolce helyett dolze pl.
Chi zerca, trova
A ki keres, az talál.
Chi ga l’amaro in boca, no pol spudar dolze.
Kinek keserű a szája, nem köphet édeset.
c) A k hang (olvasd c) alhangú magánhangzók előtt g-vé lágyul: rosi care helyett rosegar; amico helyett amigo; pecora helyett pegora; ubriaco helyett ubriago pl.
O rosega sto osso, o salta sto fosso.
Vagy rágd el ezt a csontot, vagy ugord át ezt az árkot.
Val piů un amigo, che zento parenti.
Többet ér egy barát, mint száz rokon.
La disgrazia del lupo xe la fortuna de la pegora.
A farkas szerencsétlensége a bárány szerencséje.
d) A ch az ia, io, iu, ie előtt a magyar ty hangot veszi fel: chiapar = tyapar, techiat = etya, teschio = testyo és ez a kiejtésbeli jelenség tisztára horvát befolyásra vall.
37e) A p-ből a fiumei szájban v lesz: sapon (szappan) helyett savon, scopa (seprő) scova, sapere (tudni) helyett saver, sopra (felül) helyett sovra pl.
Chi fa la barba al’asino, perde l’aqua e savon.
Ki szamarat borotvál, elveszti a vizet is, a szappant is.
Scova nova scova ben.
Új seprő jól seper.
Per saver la veritŕ, bisogna sentir do bujardi.
Hogy megtudjuk az igazat, két hazugot kell hallanunk.
La veritŕ sta de sovra come l’ojo.
Az igazság fenn úszik, mint az olaj.
f) Az l disszimiláczió utján r-ré lesz: coltel (kés) helyett cortel pl.
El caval no ga cortel, ma ga denti.
A lónak nincs kése, de vannak fogai.
g) A keményebb t lágy d-re változik pl.
Avocado non ciamado.
Fogadatlan prókátor.
Dai segnadi da Dio, zento passi indrio.
Kit az isten megbélyegzett, száz lépésre attól.
h) A gl és gi ellágyul horvát befolyás következtében j hanggá: meglio (jobb) helyett mejo, peggio (rosszabb) helyett pejo, giorno (nap) helyett jorno, ragione (ész, igazság) helyett rajon pl.
El pejo fior ze quel del vin.
A legrosszabb virág a borvirág.
Ze mejo un bon perdio, che un falso Jesumio.
Jobb az igaz káromkodás, mint a hazug imádkozás.
i) A t és d igen szívesen kisiklik az r előtt: pietra (kő) helyett piera, padre (atya) helyett pare, padrone (gazda) helyett paron, pl.
Chi ga compagno, ga paron.
Kinek van pajtása, van gazdája is.
Debiti e pecai quanti i xe, no se sa mai.
Mennyi az adósságunk és bűnünk, azt soh’se tudjuk.
j) A szóból igen gyakran kimarad a gl hang és az előtte levő hangzó megnyúlik: figlia (leány) helyett fía, miglia (mérföld) helyett mía pl.
Nissun sabo senza sol, nissuna fia senz’ amor.
Nincs szombat nap nélkül, nincs láng szerelem nélkül.
’L jorno dal Nadal al’ Epifania crese meza mia.
A nap karácsonytól három királyig fél mérföldet nő.
k) Az e és i átváltozik a fiumei szájban a-ra: anche (is) helyett anca, indove (hová) helyett an dove, neanche (sem) gnanca (ejtsd nyánká), pl.
Ciň an dove? Cior un goto...
Hékás hová? Egy kortyra...
Minestra scaldŕ no ze bona gnanca per el malŕ.
A felmelegített leves még a betegnek se jó.
l) A kettős magánhangzókat a fiumei nyelv egyáltalán nem tűri: duo (kettő) helyett do, nuovo (új) helyett novo, duole (fáj) helyett dol, puň (lehet) helyett pol pl.
Su do careghe no se pol sentar.
Két széken nem lehet űlni.
A chi stima, no ghe dol la testa.
A becsüsnek (zálogházban) nem fől a feje.
m) A metathesis nagyon gyakori: indietro (hátra) helyett indrio, drio; dentro (benn) helyett drento; tenga (tartson) helyett tegna, pl.
Aria de drio la schena...
Hátmögötti levegő (légvonat)...
n) Fuori-ból fora lesz, quando megrövidül co-ra pl.
Se no se paga co se pol...
Ha nem fizetünk, amikor tudunk...
Va fora!
Takarodj ki!
38A nyelvtani alakok közül érdekes közelebbről megtekinteni és összehasonlítani a személyes névmásokat kapcsolatban az essere (lenni) és avere (bírni) segítő igék ragozásával.
| Irodalmi olasz | Fiumei | Magyar jelentése |
| Io ho | mi go | nekem van |
| tu hai | ti ga | neked van |
| egli, ella ha | el, lu ga | neki van stb. |
| noi abbiamo | nu gavemo |
| voi avete | vu gavé |
| loro hanno | lori, i ga |
| lo aveva | mi gavevo | nekem vala stb. |
| tu avevi | ti gavevi |
| egli aveva | lu gaveva |
| noi avevamo | nu gavevamo |
| voi avevate | vu gavevate |
| loro avevano | lori gaveva |
| Io ho avuto | mi go avudo | nekem volt |
| Io avrň | mi gavarň | nekem lesz. |
Az essere (lenni) ragozása:
| Io sono | Mi son | én vagyok |
| tu sei | ti ze | te vagy. stb. |
| egli č | lu ze |
| Noi siamo | noi sčmo |
| voi siete | vu sé |
| loro sono | lori ze |
Fiume. – Vásárcsarnok.
(Funk Antal felvétele)
A többi időkben nagyon csekély az eltérés. Említésre méltó nyelvtani jelenség az, hogy a mult részesülőnek az utolsó szótagja mindig elmarad, pl. i ga ligŕ (legato) le gambe – megkötötték a lábait; no ga magnŕ(to) ne dormŕ(to) – sem nem evett, sem nem aludt; a caval donŕ(to) no se varda in boca – ajándék lónak ne nézz a szájába. Egyeztetésnek híre sincs; ha az alany akármilyen is, az állítmány mindig egyes pl. I bezi va via, a pénz elmegy, nissun la vede, tutti la sente – senkisem látja, de mindenki érzi.
Kötőmódnak alkalmazásáról a fiumei olasz nyelv mit se, vagy édes keveset tud; legyen példa rá a káromlási forma: Cristo t’amaza – Krisztus öljön meg. Legfeljebb az egyes és többes szám harmadik személye mondható kötőmód alaknak: che’l diga (hogy ő mondja); (che i diga – hogy ők mondják).
A személyes névmásnak dativusa: gli, le, a fiumei nyelvben mindig ghe pl. la madre ghe dise (az anya mondja neki); s ha nőre vonatkozik, nagyobb világosság kedveért utána teszi még: la madre ghe dise a essa.
A visszaható igealakok képzésénél legszembeötlőbb a horvát befolyás pl. jogarse (játszani) ragozása teljesen horvát.
Az olasz irodalmi nyelvben például a giuocare (játszani) ige nem visszaható alakú, hanem rendes cselekvő ige, a fiumei nyelvben pedig visszaható; ezt az alakot egyenesen a horvátból vette. Éppen ilyen a dormire (aludni) igének következő fiumei alakja is: Me se dorme stb.
39A dativus ethicus csak is a horvát nyelven keresztül szűrődhetett a fiumei tájszólásba; annyi tény, hogy a tengermelléki horvát olasz beszédjét megfigyeljük, csak úgy zuhog a szájából a sok dativus ethicus, kivált ha elbeszél valamit pl. uton-útfélen halljuk bál után a dicsekvést: E te me son divertido – i ti mi se divertil a fiumei szláv nyelvben; ha valakit elnáspángoltunk: E te ghe ne go dŕ – san ti ih dal; – Come la me se ga fatto cattivo – Wie schlecht sind Sie mir geworden!
A horvát kölcsönszavak száma légió és teljesen olasz mintára ragozódnak pl. styikon (pinty). Co ero ragazo, go pigliŕ tanti styikoni, – mikor gyerek voltam, annyi pintyet fogtam!
A horvátból átvett némely szavaknak csak egyes számát használja, de azt rendes olasz ragozással pl. cluca (kilincs): chiuder la porta colla cluca – az ajtót kilincscsel betenni; (ó-város): passar per la gomila – az ó-városon átmenni; scoropić (tej-bőr): deme pó de scoropić – adj egy kis tejfölét.
Az idegen (különösen német) nyelvből átvett szavakat horvát kicsinyítő képzővel látja el a fiumei nyelv s olasz mintára ragozza pl. la kaiseriza – le kaiserize (császárzsemlye); la butoriza – le butorize (aprófa); la frailiza – le frailize (kisasszony); la kelneriza – le kelnerize (csaposleány) stb.
***
Az iskolák, a művelődési intézmények, szóval a modern kulturális áramlat, mint mindenütt, Fiuméban is kiölik a régi szokásokat.
