Népmulatságok
Népmulatságok
Vasárnaponkint a fiumei csoportosan szokott kirándulni a közeli vidékre. Négyen-öten összeszedelőzködve, kocsin kihajtatnak Podvesiczebe, Dragára, St. Annára, Orehoviczára; egyesek elballagnak Grohovora egy ital jó borra. Mások az ünnepeken kiránduló hajókon Abbáziába, Ikába, Voloscára, Lovranába, s néha Chersoba mennek. Csak a gyermekek s az öregek maradnak otthon s azért estig majdnem kihalt a város.
A hajókon rendesen zene is van; vagy a városi, vagy a katonai zenekar néhány tagja. Ha nincs zene, nincs kiránduló, azért a falragaszok s a helyi ujságok mindig erősen hirdetik, hogy zene is lészen.
Este a kirándulókat nagy közönség várja a partokon; ezek a hazatértekkel együtt ellepik a közeli kávéházakat és korcsmákat, folytatják a mulatságot néha reggelig.
Az alközségekben a fiatalság valahonnan egy harmonikást kerit s aztán az osteriában járják a tánczot késő éjjelig. A zenét a fiatalemberek tartoznak fizetni. Díja nem sok a muzsikusnak: bor, a mennyit megiszik s pár „flica” (hatos), a mit minden táncz után „pataoun”-onkint (régente 4 krajczáros), most 3–4 krajczáronkint szednek össze.
