Kémény.
Kémény.
Külön tanulmány tárgyát képezhetné a kémény, mely éppen az ellentétes légáramlások miatt keresztül-kasul van lékelve. A legritkábbak közé tartozik a kúpalakban észak-déli nyilással épült kémény; gyakoribb az, mely kúpalakra ugyan, de nyugat-keleti nyilással rovátkosan épült azért, hogy ha a füst a zárt kúptetőről visszaverődik, a rovátkokon menekülhessen. A nyilások iránya azért kerüli az észak-déli irányt, mert a bóra is, a sirokkó is visszanyomja a füstöt. A leggyakrabban előforduló, de a legkomplikáltabb alak, mert nemcsak a két fő légáramlással vet számot, hanem a borino, maestral, libeccio, provenzali stb. helyi szelek ellen is védekezik, az a kémény, melynek teteje lapos, csak éppen a közepén van egy kis kalapszerü dudorodás, melyet apró lyukak környeznek; a kémény négy oldalán kupakjával lefelé kacsintó pipaalaku csöveken távozik a füst. Sokszor még ez sem elég s ekkor a kémény oldalain, ha kell, mind a négyen, rendesen azonban csak kettőn, lyukat fúrnak s beléje csőszerűen két tetőépítésre használt cserépzsindelyt vakolnak. A kémény helye nincs meghatározva, jöhet az a szélekre vagy a középre tetszés szerint; az ó-városban nem ritkán 5–6 kéményt is láthatunk egy csomóban egymás mellett.
