Volosca.
Volosca.
Takaros halászvároska, mely egyúttal a kerületi kapitányságnak is székhelye. Közigazgatási területéhez tartozik Abbazia fürdő is. Ránk magyarokra nézve annyiban emlékezetes, hogy itt tölté életének utólsó heteit és itt halt meg Andrássy Gyula gróf. Mint általában a tengerparti városok, Volosca is egy és két emeletes házak képezte szűk utczákból áll. Középpontja s legérdekesebb része a főutczája, melynek kétemeletes erkélyes házai, a köztük nyilvánuló eleven, zajos piaczi élet azonnal Olaszországot idézik emlékezetünkbe; koronája a szép templom, mely Fiumétól fogva kalauzunk volt. A városkának csak 2000 lakosa van. A főutczából meredek, tekervényes utczák vezetnek le a tengerpartra, a kikötőbe, hol a nyüzsgő halásznép eleven életét szemlélhetjük. Igen érdekes a város képe a moloról nézve. A fecskefészekként egymás tetejére épült keskeny, magas házak a Karszton divó, festői hatású, hullámos cseréptetőikkel, babér és olajfa diszükkel pompásan emelkednek ki a sötét halmok öléből. Voloscából a Mattuglieből vezető országúton vagy a tengerpaton épült „Fridrich Schüler” úton kocsin vagy gyalog is csakhamar Abbaziába érhetünk. A hajóról nézve, nagyszerű látványt nyújt ez a parti út, melyet Voloscától kezdve egészen a fürdőhelyig sűrű sorban a legszebb nyaralók szegélyeznek a babérerdő közepette.
A voloscai kikötő.
(Eredeti rajz)
Lovrána.
Saját felvételünk.
Fénynyomat.
