Abbazia.
Abbazia.
Az előkelő magyar és osztrák világ népes, téli üdülőhelye és Fiume kedveért is szivesen fölkeresett tengeri fürdője, voltaképen alig egy évtized óta került a hir szárnyára, mióta a Déli vasút elsőrendű fürdőhelylyé és klimatikus gyógyhelylyé alakította át.
Fiuméból óránkint közlekednek Abbaziával a Magyar-horvát gőzhajózási társaság gőzösei, melyek jó félóra alatt teszik meg az 5 tengeri mérföldnyi (9 km.) távolságot.
Abbazia egykori régi apátságától vette nevét. A benczések, a kik a legszebb hegyvidékeken alapították monostoraikat, voltak Abbaziának is megteremtői. 465Először 1449-ben említik az okiratok, mint „San Giacomo al palo” vagy „San Giacomo della Prelucca” apátságot. A velenczések gyakori támadásai és erdőfosztogatásai miatt pusztulónak indult kolostort a XVI. században ott hagyták a benczések, mire a Fiuméban lakó augusztinusok kezébe ment át; ezen a réven tehát Fiumét történeti emlék is köti e helyhez. De ez nem az egyetlen történeti kapocs. Az apátságot 1723-ban a jezsuiták vették meg, majd magánkézre és ismét a jezsuiták birtokába került, a míg csak föl nem oszlatták a jezsuitarendet, a mikor az állam foglalta le, mely azonban csakhamar túladott rajta, ellenben az apátság czimét a mindenkori fiumei prépost kapta meg. Ekképen Fiuménak czimzetes része van Abbaziában. Csak a véletlenség gátolta meg, hogy Abbazia ma nem tartozik birtokosa által szorosabban Fiuméhoz. 1844-ben ugyanis, mint a fürdőigazgatóság évkönyvéből tudjuk, egy a közéletben és a város történetében nyomós nevet hagyott fiumei patricius, Scarpa Iginio lovag vette meg az Abbazia magvát képező telket, melyen a nejéről nevezett, ma is fennálló Angiolina-villát építette. Ez Abbaziának ma is legszebb fekvésű épülete, miért is Stefánia főherczegasszony ezt választotta lakóhelyéül; ugyancsak Scarpa telepítette a pálmaligetet, Abbaziának e kiváló ékességét. Már ekkor kezdett hirre kapni Abbazia tengeri fürdője s Mária Anna császárné 1860-ban az egész fürdőidő alatt a Villa Angiolinában lakott. 1875-ben Chorinsky Viktor gróf vette meg az Angiolina-villát, a ettől meg hét évvel később Schüler Frigyes, a déli vasúttársaság vezérigazgatója a nevezett, társaság részére. Schüler Frigyes, a ki Abbazia fontosságát felismerte, szépségét méltatni tudta, Schrötter Lipót orvos figyelmeztetésére már korábban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ebből a helyből klimatikus gyógyhelyet alkot. Mihelyt a vásár megtörtént, fölépíttette az Angiolina-villa kiegészítéseül a Quarnero-fogadót, ennek függelékét a „Dépendance I.” szállót, elkészíttette a tengeri fürdőt s 1884. márczius 27-én már megnyilt a fürdőhely, mint gyógyhely. Éppen egy esztendőre rá Rudolf trónörökös és neje Stefánia főherczegasszony látogatta meg Abbaziát, s e látogatás emlékére az új, nagy szállóház a Stefánia nevet kapta, melyet ma is visel. Azóta Stefánia főherczegasszony rendes látogatója Abbaziának, a hol fényes társaságot gyüjt maga köré. Az épületek, köztük a magánnyaralók száma egyre emelkedett, 466de gyakran a tetemesen felszaporodott lakóházak sem elegendők az ideözönlő vendégek számára, kiknek száma, nem véve tekintetbe a folyton járó-kelő napi látogatókat, a kiket nyilván nem tarthatnak, meghaladja a 10,000-et. 1894-ben a német császárné is lakott itt egy hónapig, mely alkalommal I. Ferencz József és a nejét meglátogató II. Vilmos itt találkoztak.
465Castuai rom.
(Stengl és Markert felvétele)
Minthogy Abbazia magas hegyektől van védve, a bora dúlása nem érezhető, a mit a buján tenyésző növényzet is mutat; a hőmérsék általában enyhe, hó alig hull, s ha esik, pár óra alatt elolvad, nyáron viszont a hőség nem lesz elviselhetetlenné, mert úgy a hegyek felől, mint a tengerről fujdogáló szellő a forróságot enyhíti: téli gyógyhelynek és tengeri fürdőnek egyaránt alkalmas és kellemes hely. A levegő átlagos hőfoka deczemberben és januárban is +5.7 ill. 5.6°; az eddig észlelt legnagyobb hideg a szigoru 1892–1893-iki télen sem volt több –4 °-nál, de csak pár napig, a hőség pedig nyáron soha sem lesz tűrhetetlenné a tengeri szellők befolyása következtében. Junius kőzéphőmérséke +20.6, juliusé +23, augusztusé +22.9 A tenger vizének átlagos hőfoka májusban 19° C., juliusban 25–26 fokra is fölemelkedik, szeptemberben pedig lassan 22–20 C. fokra száll le; sőt még októberben is 15–18° közt ingadozik, tehát késő őszszel is még használható. A hideg tengeri fürdőn kivül egészen modern meleg-fürdő és vízgyógyintézet van itt berendezve, s a hasonló jellegű gyógyfürdőknek megfelelőleg tej-, kefir-, különböző ásványvíz- és szőllő-gyógymóddal élhetnek a fürdőzők, a kiknek jó nevű orvosok egész sora áll rendelkezésükre, köztük magyarok is. Dr. Glax Gyula egy. tanár igazgató-orvoson kivűl Ambrosz A., Eltz, Szemere Albert, Szigeti Márton, Tamaro János, Tripold F. doktorok.
Abbáziai csónakkikötő.
(Saját felvételünk)
Kiszállva a hajóról a sűrű babérerdő és a magnolia-ültetvények illata fogad bennünket. A sűrű erdőn át először is a Villa Angiolina elé érünk, 467melyből a gyógyhely kifejlődött. Az Angiolina-villa előtt remek pálma-ültetvény és virágszőnyeg terül el; a pálmaligetet és a babérerdőt még Scarpa lovag ültette. Egymásba fonódó útak kanyarognak a sötét lombárkádok alatt, melyek a nap hevétől, a szelek mérgétől egyaránt megóvják a sétálót. A rejtelmes erdősűrűséggel ellentétben a parti út, mely cementlapokkal van kikövezve, egészen szabadon áll; ha nem tűz a nap égetőn vagy nem fuj hűs szél, akkor az útból kiöblösödő félköralakú nagy terrasszok korlátjainál állva, alig válhatunk meg a gyönyörű körképtől, mely új meg új ingerrel tartja ébren figyelmünket. Előttünk a tündéri szinváltozású tenger fel-felbukkanó gőzöseivel és folyvást czirkáló bárkáinak fehér vitorláival; balra Fiume fehér házainak tömege, kikötőjének füstföllegével fátyolozva, délre Veglia és a körülfogó két csatornának: a Canal del Maltemponak és Mezzonak a szemhatárral összeolvadó fényes csikja; jobbra Cherso szigete, melynek északi fokát a szabad tengerbe nyíló Farasina-csatorna mossa, melyen át már akadály nélkül szállhat ki pillantásunk a nagy tengerre, a végtelen víztükörre.
Lábunk alatt a kiálló szirtfogakon fehér habbá törik a hullám, a szellő arczunkba csapkodja üde sógyöngyeit.
E nagyszerű sétaútnak (Strandweg), kevés mássa van, s melyre joggal büszke az „osztrák Riviera”, a hogy az isztriai partszegélyt elnevezték, végig vonul az egész fürdőhely hoszszában, úgyszólván egészen Ikáig. Az úton és a vele összefüggő terraszszokon pihenőül padok vannak felállítva. Ez út mentén fekszik a fürdőhely sajátképeni középpontja, a kúttér, mely a Dél vasút által teremtett uj telepen, a Stefánia-szálló előtt terül el. Szép virágágyai közt a Helioszt és Szelénét ábrázoló márvány kútszobor áll. A tér keleti részén áll a „Dépendance I.”, mögötte, a parkot kettészelő isztriai országúton túl a „Dépendance II.”. A Stefánia-szálló nagy étterme, szomszédságában pedig a mórstilű virágtermet találjuk.
A Villa Angiolina Abbaziában.
Ha a kuttérről keletnek tartunk, tehát a tengernek háttal fordulva, jobb kéz felé először is a Quarnero-szállót érjük, mely a Déli vasút által ujjáteremtett Abbazia első épülete volt. Előtte áll a fürdőhely megteremtőjének, Schüler Frigyesnek szobra. A Quarnero kávéháza, melynek közelében a zenepavillon is áll, a leglátogatottabb Abbaziában. Ugyancsak a Quarnerohoz van építve a meleg fürdő. Majdnem szemben van a hidegvízgyógyintézet s az egyik szabad tengeri fürdő, melyet a nyilt víztől sodronyháló választ el, hogy a ragadozó halak be ne hatolhassanak; ennek közelében van a kis régi templom, továbbá a szép új Amália-villa, melyben 1894-ben a német császárné lakott. Odább ismét az Angiolina-villához és a régi parkhoz érünk. A park exotikus diszfái és bokrai nemcsak külső szépségükkel gyönyörködtetnek bennünket, de akképen vannak rendezve s névtáblácskákkal 468ellátva, hogy tanulságos szórakozást nyujthatnak a növényélet iránt érdeklődő nem botanikusoknak. A parkból keresztutak vezetnek le az előbb említett tengerparti sétautra és a terrasszokra. Az Angiolina-villán túl, a kikötőtől jobbra vonul egész Voloscáig a „Fridrich Schüler-Strandweg”, egész hosszában szebbnél szebb nyaralókkal beszegve. Közel a kikötőhöz egy másik tengeri fürdőt találunk, mely egy magánvállalkozóé. E fürdő, melynek kellemes homoktalaja van s nemúszóknak igen alkalmas, nyári évadban rendszerint nagyon keresett. A Schüler-út körülbelül 2 km. hosszú; belőle lépcsős mellékutak vezetnek le a tengerpartra.
A park felső szélét az isztriaparti országút érinti, melynek mentén visszakerülünk megint a Quarnero-szállóhoz és a Dépendanceokhoz. A „Dépendance II.” mögött találjuk a „Dépendance III.” bérlakot, kávéházat s ettől jobbra az árkádos „Bazar Mandria”, valamint az azonos nevű nyaraló épületeit, melyek szintén a Déli vasúttársaság tulajdonai. A Bazar Mandriában van a posta, a gyógyszertár, valamint több kereskedés.
A Villa Mandria Abbáziában.
Innen ismét visszatérünk a kút-térre és a tengerparti sétaútra, s déli irányban tovább haladva Ika felé, a Slatina-szállót és a katonatisztek házát találjuk számos nyaraló között. A „Slatina” mellett vannak a gyermekjátszóhelyek, lawn-tennis és croquetpályák. Szemben a Slatinával szintén van tengeri fürdő.
Nem messze a Slatinától kezdődik az úgy nevezett „déli parti út”, mely Abbazia legérdekesebb sétaútja. A sziklatuskókkal borított part fölött vezet majdnem négy kilométer hosszuságban; balról a mindegyre növekvő tenger tükre, jobbról a sűrű lombos erdő, megszakítva itt-ott egy csinos nyaralóval, folyton váltakozó kedves képekkel lep meg bennünket. A Glax-villa mellett egy hegyi patak szakadékán át visz az út, egyre magasabban a parti sziklafal felett, míg a Déli vasút vízvezetékéhez és szivattyútelepéhez nem ér, a hol betorkollik az országútba, mely az erdőség mentén Ikába halad tovább.
Abbaziából érdekes kirándulásokat tehetünk a szárazföldön is. Mindjárt 469a Stefánia-szállón túl kezdődik a nagy babérerdő, melyen keresztül lovagló-út visz Veprinázba. A babérerdőn túl, mely mintegy 100 méternyi magasságig huzódik, a sűrű tölgyerdőtől övezett Vrudki-völgybe jutunk, a hol a Vrudki és Littroz források emelik a táj költőiségét. Veprináz az említett lovagló-úton gyalog 1 1/4 órányira van a fürdőintézettől. Kis falu, mely messze látszó templomával az 519 méter magas Veprináz-hegyen pompás kilátással kinálkozik. Kocsin Mattuglien, Abbazia állomásán át juthatunk föl, de a kocsiút jóval tovább tart. Még fényesebb látvány élvezői lehetünk Isztria legmagasabb hegyén, az 1396 méter magas Monte Maggioren. A gyalogosok az említett veprinazi hágót használják; a kocsik Voloscán és Mattuglien át mennek el Stefánia-menedékházig, mely vendéglő és szállóház körülbelül 1000 méter magasban van s kocsin 3 1/2 óra alatt érhető el. Innen 1 1/2 órai gyaloglással juthatnak föl a hegy tetejére, melynek közelében szintén van menedékház, a hová zivatar idején behuzódhatunk. Képzelhetetlen annak a képnek a nagyszerűsége, mely itt elénk tárul. A magas hegyvidék és a tengerpart minden bája és fensége egyesül lelkünk megittasítására. Mögöttünk fekszik az isztriai Karszt, sziklatengerének szürke kőhullámaival, apró falvaival, kimagasló tornyaival, csenevész cserjéseivel; mint a térképen, úgy látjuk benyúlni a tengerbe a háromszögű tartomány Promontore hegyfokát; a kőtengeren túl nyugatra a nagy Adria kék síkja ragyog felénk rengeteg messzeségbe, a ködbe olvadó velenczei lagunákig, északon a karinthiai, sőt a tiroli havasok gerinczei ötlenek szemünkbe; a hegy déli lejtőjén a Csepics-tó csillan felénk, északkeleten a krajnai Hóhegy emelkedik a hullámos hegykúpok fölött szaggatott, havas ormával; keletre a liburni Karszt, fölötte a Kapella, délkeletre a Velebit-hegység láncza kapcsolódik össze a Quarnero szigeteinek hegyeivel, az általuk közbezárt, egész nagyságában tündöklő öböl sarkában pedig, tőlünk keletre, a szép magyar kikötőváros.
A Bazár Mandria Abbáziában.
