Könyvvitel.
Könyvvitel.
A fiumei kereskedők rendesen vezettek üzleti könyveket, még pedig az Olaszországban elfogadott minták szerint. A kettős könyvvezetés akkor még nem volt feltalálva; azt csak 1504-ben szedi rendszerbe az olasz fra Luca Paciolo: mindazáltal a különböző természetü ügyiratok kiállítása már akkor is nem csekély képzettséget kivánt meg.
E tekintetben különben nagy segítségükre volt a fiumei kereskedőknek a közjegyző, ki nagyobb hitelesség okáért a nemzetközi latin nyelven fogalmazta meg ügyirataikat. Szükség volt erre oly helyen, hol különböző nyelvű kereskedők fordultak meg s a hol a felsőbb hatóságok sem értették az olasz nyelvet.
Nevezetesek a társszerződések (societŕ, societas boni et mali). Ezek természetét megitélhetjük a következő példákból. 1449-ben Márton ötvös, a curzolai ser Forte és grobniki Bubich János társüzletre szövetkeznek. Közösen megrakják curzolai Páris caraccáját vassal és deszkával, hogy a rakományt előre meg nem határozott helyen eladják. A koczkázat, nyereség, a veszteség, a szerződő feleket egyenlő részben illeti. – 1439-ben négy évi határidőre szövetkeznek ortonai Buzzi György és Márton ötvös. Utóbbi 300 aranyat vagy annyi értékű árút fektet az üzletbe; az előbbi csak utazik és kereskedik vele. (Ime a középkor commis voyageur-je!) A hasznon négy év elteltével osztoznak: kétharmada a princzipiálist, egyharmada az utazót illeti. Ugyanez a Márton ötvös 1450-ben beáll utazónak. Társa 214 aranyat ad, ő kereskedik vele. A hasznon feliben osztoznak.
