Hirlapirodalom.
Hirlapirodalom.
A negyvenes évekbe esik a fiumei hirlapirodalom ébredése, olasz nyelven.
Az első fiumei ujság az „Eco del Litorale Ungarico” (A magyar tengerpart visszhangja) volt. 1843. április havában indult meg Solitro N. szerkesztésében, megjelent 2-szer hetenkint. A lap czélja különösen az volt, hogy a magyar kereskedelmi és ipari intézményeket a külfölddel megismertesse s hogy Fiume érdekeit gyámolítsa. A fiume-budapesti vasútvonal kiépítését lelkes vezérczikkekben újra meg újra sürgette. A lap mindössze három évig élt.
1857. julius havában új lap indult meg: „L’Eco di Fiume” (Fiumei Visszhang) czímen. Szerkesztője Rezza Herkules. A lap eleintén hetenkint háromszor, egy év múlva hetenkint csak kétszer, 1859-től kezdve pedig naponkint jelent meg. Történt azonban 1860-ban, hogy Rezza szigorú leiratot kapott a zágrábi helytartóságtól, hogy politikai kérdésekhez ne merjen hozzászólni, mire megszüntette lapját.
Rezza nemsokára „Gazzetta di Fiume” czímen új lapot indított, mely azonban 1862-ben megszünt mert a szerkesztőt egy, az osztrák uralom ellen intézett czikkeért börtönbe vetették. Rezza egy évig volt fogságban. Nyomdáját Mohovich Emőd vette meg, ki 1865-bem Giornale di Fiume czímen új lapot indított, mely azonban csak egy évig élt.
Császár Ferencz.
(Az orsz. képtárból)
1867. január havától októberig kettős, olasz és német kiadású lapja volt Fiuménak. Südenhorst Lajos szerkesztette. Az olasz kiadás Gazzetta di Fiume, a német pedig Fiumaner Zeitung nevet viselt.
E rövid éltű lappal egyidőben, 1867-ben indult meg a La Bilancia is, mely mind e mai napig legnagyobb lapja Fiuménak. Szerkesztője és kiadója kezdettől fogva Mohovich Emőd, a rappresentanza második alelnöke, kit ő felsége nem rég kir. tanácsosi czímmel tüntetett ki. A Bilancia 1867-től 1870 végéig nem politikai hetilap volt. Ez utóbbi év deczember 20-ától kezdve politikai napilappá lett. Iránya kormánypárti, liberális. Főmunkatársa: Mayer Nereo. Czikkező dolgozótársainak névlajstromában ott találjuk Fiume minden tollforgató notabilitását, kik közt első helyen állnak Gelletich Miklós és Brelich Ernő városi tanácsos. A magyar ügynek nagy szolgálatot tesznek a Bilancia azon vezérczikkei, melyekben a hazai politikai eseményeket összefoglalva ismerteti. E vezérczikkeket hat évvel ezelőtt Fest 134Aladár, az állami főgimnázium jelenlegi igazgatója indította meg a Bilancia hasábjain.
Az alkotmányos korszak beálltától kezdve, noha Fiuméban még mindig a Bach-féle sajtótörvény van érvényben, hirlapjaink az előbbinél nagyobb szabadságot élveznek. A magyar államügyészek ugyanis, magyar viszonyokhoz lévén szokva, nem veszik oly ridegen a Bach-féle törvény betüjét; a preventiv cenzurát jóformán sohasem alkalmazzák. Innen magyarázható, hogy 1867-tól kezdve a Bilancia mellett egész raja támadt a rövidebb-hosszabb éltű lapoknak.
Ciotta Jánosné.
1869–1872-ig Mikocz Iginio szerkesztésében a „Marina e Commercio” (Tengerészet és Kereskedelem) czímű folyóirat, a melyben a tengerészeti ismeretekre vonatkozó sok becses anyagon kivül, különösen dr. Gelletich Miklósnak a tengerészeti jogról s a háború idején való szabad hajózásról irt jogi czikkei értékesek.
1871-ben a „Giornale di Fiume” támad újra életre dr. Salvadori Károly szerkesztésében. Az „urak pártja” támogatta, mindazáltal csak egy évig élt.
1876-ban a „demokrata párt” indít lapot „Studio e Lavoro” czímen. Szerkesztője Karletzky Ferencz. Ez a lap is csak egy pár évig élt.
Hasonló sors érte a Ficcanaso („Mindenüvé beleüti az orrát”) czimű humorisztikus lapot (1877. szerkesztője Kovacsevich József), a „Rivista Umoristica” (1873–4; szerk. Matkovich Henrik) továbbá a Gazzetta della Domenica (szerk. Karletzky), az Artiere (1888; szerk. Lengo Péter) és a L’Operajo (szerk. Battara Péter) lapokat; e két utóbbi az iparosok és munkások érdekeinek szószólója volt.
Olasz-német-magyar nyelvű lapja is volt egyideig Fiuménak; 1890-ben pedig Bremer Alajos ,,Tagblatt für Fiume und Abbazia” czímen szintén német nyelvű napilapot indított; mind e vállalatok azonban, az utóbbi különösen személyes támadásai miatt, nem bizonyultak életképeseknek.
1881-ben indult meg Mohovich Emőd kiadásában a La Varietŕ czímű humorisztikus lap, mely azonban csakhamar komoly irányú társadalmi napilappá, a „Bilancia” reggeli kiadásává vált. E lap a folyó 1896. év február havában szünt meg. Utolsó szerkesztője Stupicich Péter volt.
A La Voce del Popolo (A nép szava) 1889-ben indult s jelenleg is virágzó reggeli napilap. Eredeti táviratokat nem közöl, vezérczikkel nem sokat törődik, de a napi hireket nagy élénkséggel dolgozza fel s a városi hatósággal szemben némi ellenzékies szinezete van. Szerkesztője és kiadója Chiuzzelin Antal, nyomdatulajdonos. Főmunkatársa Cassio Ferencz. Belső dolgozótársa Marenig N.
1896. végén Vita Fiumana czímen olasz nyelvű irodalmi hetilap indult meg Vio Francesconak, az olasz irodalmi kör elnökének vezetése és Franceschini Ferencz szerkesztése mellett.
Cassio-Bure Erminia.
1881-ben „Fiume” czímen kereskedelmi, tengerészeti és társadalmi magyar hetilap indult meg a kikötővárosban. Szerkesztője Mócs Zsigmond hirlapiró volt.
Mócs Zsigmond Bácsmegyében, Kis-Sztapáron született 1857-ben. A gimnáziumot Baján végezve, a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be. Hajlamai azonban másfelé vonzották. Előbb budapesti hirlapoknál próbált állandó alkalmazást nyerni, majd Fiuméba jött s itt a tengerészeti akadémiába beiratkozván, egyidejüleg a kikötőépítésnél díjnoki alkalmazást nyert. Az 1877. évben ismét a hirlapirás szolgálatába állt; az orosz-török háborut mint 135budapesti magyar lapok harcztéri tudósítója a keleten élte át. Majd visszatérve a magyar kikötővárosba, itt 1881-ben a „Fiume” czímű lapot alapította, és sok küzdelem közt haláláig fentartotta. Mócs 1892-ben október 8-án húnyt el.
A „Fiume” tovább tengődött ugyan még egy darabig, de mindenki érezte, tudta, hogy a fiumei magyar sajtónak új, hivatott kezekre van szüksége, hogy a magyar korona ez exponált pontján a magyar lap az országos érdekeknek megfelelőleg méltóképen töltse be hivatását.
Ekkor, 1892 deczember havában, két fiumei főgimnáziumi tanár, Kőrösi Sándor és Fest Aladár, új magyar lappal, a „Magyar Tengerpart”-tal lépett a nagy közönség elé. Mindketten már eddigi irodalmi munkásságuk révén ismeretesek voltak. Nemsokára Fest visszalépvén, maga Kőrösi lett a lap szerkesztője.
