XVIII. század.
XVIII. század.
A XVIII-ik század közepén már szeszgyára, később czukor- és dohánygyára is volt Fiuménak, melyek évente több ezer mázsa produktummal a város főbb kiviteli czikkeit szolgáltatták. 1793-ban a fiumei czukorgyárból 26330,000 mázsa czukor, a dohánygyár gyártmányaiból 19,000 mázsa pipadohány, burnót és egyéb gyártmányok, a szeszgyárból 13,000 mázsa borszesz és különféle édesitett szeszes folyadékok kerülnek kivitelre.
Ez időszakban vette kezdetét a bőrcserzés és a nyersbőrök kikészítése. 1772-ben két bőrgyár létezett Fiuméban, melyek évente átlag 15–20 ezer darab különféle bőrt készítettek. Egy 1804-iki hivatalos kereskedelmi jelentésből látjuk, hogy 1804-ben a hajógyárakon kivül 2 kötélgyár, a czukorgyár, bőrgyár, a czukorgyár tulajdonosai által alapított viaszgyár, posztógyár és hamuzsirgyár működött Fiuméban.
Ugyancsak a XVIII. század végén már szövőgyár felállításán fáradoztak a fiumeiek, a mi azonban a kellő érdeklődés hiánya miatt dugába dőlt. Később ismét felszínre került e gyár alapításának kérdése, különösen a midőn a visszakapcsolás idejében a kormány hathatós támogatásával, a város és magánosok hozzájárulásával a Recsina folyónak már évtizedek óta hangoztatott szabályozása megtörtént. Matkovich Gáspár, Fiuménak egykori vezérembere vette kezéber ez ügyet s már föl is épitették a Recsina folyó partján a szövő-gyár épületét, de a pénzhiány ismét megsemmisítette a tervet. A befejezetlen gyárépület csupasz falai, bedőlt vízvezető csatornája még ma is szomoru emlékei a dugába dőlt vállalkozásnak.
Részlet a fiumei papirgyárból.
