Források hőfoka.
Források hőfoka.
Ha a megnevezett vizek hőmérsékletét összehasonlítjuk, a következő eredményekre jutunk: A fensík és a felső lépcsőzet vizeinek hőmérséklete 7.5–9° C., a mi az ottani magas regiók hőmérsékletének felel meg; a 365Fuzsinén átfolyó Licsanka nyáron 20 C°-ot is elér. A középső lejtő gyér forrásainak hőmérséklete különböző, legfontosabb a Kamenjak-forrás; vizének hőmérséklete nyáron 12 C°. Míg a fensík és felső lépcsőzet vizeinek hőmérséklete ingadozó, és míg a középső lépcsőzet gyér forrásainak hőmérséklete kevésbbé változó, addig az alsó lejtő és a tengerpart forrásvizeinek hőmérséklete télen-nyáron állandó, a homokkővi források kivételével, melyekről alább szólunk. Igy pl. a Recsina hőmérséklete télen 7.5 C°, nyáron 9.5–10 C°. A Zvir és a fiumei, továbbá a Cantridában, Martinschizzán, Buccariban és az egész tengerparton végig bugyogó források a legmelegebb nyári napokon legfölebb 9 C°-nyi vizet szolgáltatnak. Érdekes, hogy nyugotra, Isztria felé, és keletre a határőrvidék felé a tengerparti források mindinkább magasabb és az évszakok szerint ingadozóbb (11–17 C°) hőmérséklettel birnak, jeléül annak, hogy eme vizek gyülőhelye sokkal alacsonyabb tájon keresendő, míg tengerpartunk vizeinek gyülőhelye a Karszt fensikján, 1000–1300 méter magasságban van. Ilyen eredetü a Recsina is, mert az úgynevezett „Recsina forrása” nem más, mint azon víztömegnek lefolyása, mely fensík és a felső Karszt-lépcsőzet csapadékaiból összegyűlvén, különféle földalatti vándorlások után a felszínre jő. Hőmérséklete a Karszt-fensík középévi hőmérsékletének felel meg.
A Recsina forrás víze, még ha erős esőzések voltak is az egész Karszton, úgyszintén a hóolvadás idején is tiszta. Csak a több napi sciroccós eső után látszik zavarosnak a benne lebegő mész- és agyagrészecskék miatt, de ez is csak akkor, miután az eső már eltünt. Ez a tünemény több földalatti tisztító-medencze létére mutat, mivel természetes átszűrés a Karszt belsejében lehetetlen.
„A vízdús évszakban, tavaszszal és őszszel egy széles vízár jön ki a sziklakapu alacsony boltozata alatt; nyáron a forrás gyakran egy csepp vízzel sem bir... 3–4 ölnyire (6–7 m.) a sziklakapun alul egy csendes, tiszta víztükör is látható, mely egy ékalakú sziklamedenczében fekve, egy keskeny, továbbra nem látható hasadékban a hegy belsejébe huzódik” – irja Lorenz. Ilyen tiszta vizű, állandó hőmérsékletű hideg vízzel birnak a többi felsorolt tengermelléki források is, és keletkezésük szintén a fensíkon keresendő. Mésztartalmú vizek ezek, melyek a homoki patakoktól tetemesen különböznek. Ez utóbbiak ugyanis közvetlen esővízből állanak, mely az egyes medenczékben összegyűl, homokkő-képleteken és törmelékeken folyik át, és innen valamely szoroson áttörve, patak, – vagy esőzéskor záporpatak alakjában tovább ömlik. Útközben mindinkább megdagadva, magával ragadja az útjába eső törmelékeket, homokot, fövényt és agyagot.
A Recsina számtalan apró mellékfolyói mind ilyen eső- vagy homok-patakok, heves esőzéskor záporpatakok, melyek közül legnagyobb a már említett Szusicza patak. Ezek viszik közvetlenül a Recsinába és közvetve a tengerbe a sok törmeléket, homokot, fövényt, iszapot és agyagot, melyből évenként közel 450.000 métermázsa jut a tengerbe. Ezek a záporpatakok okozzák nagy esőzések alkalmával, vagy gyors hóolvadáskor a Recsinának időnkinti áradásait és ezek torlaszolják el helyenkint medrét, összehalmozva ágyában a magukkal sodort nagyobb görgetegeket.
