II. Kréta és harmad korbeli képződmények.
II. Kréta és harmad korbeli képződmények.
A krétamész horpadásainak völgymedenczéi.
(Rajzolta Matisz János.
A Ternovai Erdő juraképződményeihez délről krétakoru terület csatlakozik, mely Gradiska és Idria tájékától délkeletnek megszakíttatlanul huzódik az Adria partján széles vonulatban, Trieszttől Albániáig. Az összes partmelléki szigeteket krétakoru mészkő, dolomit s homokkő alkotja. A polai-félsziget irányában legszélesebb a vonulat, Fiuménél megkeskenyedik, a kréta-vonulat itt csak a partszegélyre szorítkozik. A vonulat bámulatos szabályos északnyugat–délkeleti irányát, mely a tengerfenéken is ugyanazon csapásban folytatódik, a felbukkanó szigetek jelzik az Adrián. A kréta képződmények uralkodóan mészkőből állanak. A mészkő hatalmas padokban, táblákban jelentkezik; északnyugat–délkeleti csapásának megfelelően északkeleti, másrészt démyugati dülést mutat. A geologiai felépités ilyetén mivolta mellett szükségszerű azon szabályosság, mely a partvidék minden öblöcskéjében, minden völgyelésében megnyilatkozik. Északnyugat–délkeleti másrészt éjszakkelet–délnyugati irányokban szeldelik egymást a partvidék 357völgyei. A Recina é.ny–d.k. hosszvölgyéből Fiume fölött derékszög alatt fordul rövid é.-k.–d.-ny. irányu keresztvölgyébe. Ugyanazon fővölgyben, melyet a Recina elhagy, fekszik a Buccari öböl, a czirkvenicai patak. A Karszt lejtőjének jura-koru breccia mészkőtömegére a kréta-koru radiolit mészkő települ, egykoru conglomerátokkal s szürke márgapalákkal váltakozva.
Radiolites lumbricalis d’Orb.,
Sphaerulites pensiona d’Arch.,
Requienia cfr. Delaruana d’Orb.
jellemzik ezen kezdődményt, mely a Suhi vth. (1350) tetőtől a Maj (577 m.) keleti lejtőjén át húzódik délkeletnek. Szorosan hozzácsatlakozik azon dolomitos homokkő vonulat is, mely szintén kréta-koru és a mely körülzárja a Grobnicki diluvialis medenczét. A kréta-koru lerakodások közül legnagyobb szerep jutott az u. n. Rudista breccia és márványnak, másként Hippurit-képződmény-nek. Hatalmas, tehénszarv alakú kagylók találhatók e mészkőben, különösen gyakran fordul elő a
Hippurites cornu vaccinum,
Hippurites sulcatus,
Hippurites organisans.
A fiumei partvidéket nagyobbrészt ezen hipurit mészkő alkotja, a Zidovje (660 m.), Luban (499 m.), Maj (577 m.), Draga fölött a Vetenice (368 m.) és Točil (359 m.) hippurit mészkőből állanak.
Klana vidékéről a kréta mészkő rétegeinek csapásával egyenközüen völgyelés huzódik a Buccari öbölnek. Ezen hosszanti völgyben folyik a Recina. Klanától éjszaknyugatnak kiszélesedik, délkeletnek összeszorul, szélessége 1 és 2 km. között váltakozik. Ezen közbeékelt völgyelést fiatalabb rétegek képezik, mint az övező kréta-mészkő vonulatot, Stache protocén vagy liburni képződménynek nevezi. Ott, hol a kréta-koru mészkővel érintkezik ezen völgyelés, az u. n. Cosina rétegek találhatók, melyek a Protocen systemának legrégibb tagjául tekinthetők, tehát a Középkor és a Harmadkor határán állanak. A Cosina rétegek a Suhova tetőn és Klana fölött a Drenovon találhatók, nem nyulnak lejebb a Maj tetőnél.
Magát a völgyelést Eocen képlet tölti ki és pedig:
1. Alveolina és nummulit mészkő,
2. homok, márga és quarz conglomerát.
Az első csoport képződményei a meztelen, kopár kréta-mészkövek lejtőin fordulnak elő, könnyen mállanak és így a vegetatió kifejlődésére alkalmas termőföldet nyujtanak. Ezen mészkő nevét azon szépen megtartott kövült alsórendű állatoktól kapta, melyek roppant mennyiségben népesítették az egykori Eocen tengert s melyek, különösen a nummulitek, hatalmasan meghízva, szemmel látható nagyságot értek el, daczára, hogy ma élő rokonaik a legkisebb microscopicus lények. A tallér alaku nummulitek közül leggyakoriabbak a következők:
Nummulites complata Lam.,
Nummulites perforata d’Orb.
Nummulites Lucasana Deft.
A második csoport képletei a felső eocen képződmények közé számítandók, melyeket Flysch homokkő néven szokás összefoglalni. Oly tengerek maradványai, melyek csekély mélységüek voltak, vagy földalatti gátak rekesztették el a nyílt tengertől, a benne élő csuszó-mászó férgek nyomai az iszapban fenmaradtak s az idők hosszú során át megkeményedett iszap ma mint Hyeroglipha homokkő ismeretes az egykori mocsaras tengerpartok helyén. A homokkő és márga képletek, melyeket Tassello közös néven neveznek, igen könnyen mállanak s részint a Quarnero szürke, iszapos fenéktalaját alkotják, részint a völgyeket töltik meg termőtalajjal. Terra rossa a Karsztvidék sajátságos vörös színű agyagja, mely a mészkő üregekben, repedésekben bőségesen található.
A geologiai felépítést általánosságban tárgyalván, áttérek a lépcsőzetek taglalására, mert a Negyedkori képződmények, miután lényegesen ugy sem szerepelnek a térszín fölépítésében s területünkön csupán a Grobnick medenczére szorítkoznak, a lépcsőzetek tárgyalása után is eléggé alkalmas módon adhatók elő.
358A felső lépcsőzet lejtője a Karszt határos fensíkja. Tenger felé való folytatása felső déli lejtőnek nevezhető. Mint a geologiai felépítés tárgyalásában láttuk, a következő képződményekből áll: Carbon homokkő, mészkő és palák trias alsó dolomit, werfeni palák, kagyló mész, megaladus dolomit, felső trias mészkő V; jura koru mészkő s breccia; kréta koru dolomit, homokkő, radiolit és rudista mészkő. A felső lépcsőzet lejtőjét tehát paleozons és mesozoos képződmények építik fel.
A középső lépcsőzet lejtője, melynek hegyei változatos alakúak, uralkodólag kréta korú mészkőből, a radiolit és rudista (hippurit) mészkőből alakúlt. E mészkő sötét szürke színű, calcit erekkel erősen átszőtt, a repedésekben azonban nem tartalmaz annyi vasoxydos agyagföldet – terra rossa – mint a trias mészkő és dolomit. A nummulit mészkő szintén részt vesz, még mint hegyalkotó kőzet, a középső lépcsőzet lejtőjének képezésében, azonban inkább a völgyek oldalain található, de a hyeroglipha flysch már csak az eredeti, tektonikai mélyedéseket tölti ki egyképű, titokzatosan kanyargó jegyekkel ékesített homokkövével s paláival.
