Tervezett közutak.
Tervezett közutak.
A Károly-út hiányossága annyival is inkább érezhetővé vált, mert 1779 óta Fiume Magyarországhoz volt kapcsolva, s a város magyar kormányzói – gróf Mailáth József, gróf Almássy Pál, gróf Szapáry Péter és különösen Pászthory Sándor – szivükön viselték e kikötő kereskedelmi felvirágzását. A József-féle reformok hatása alatt a franczia nemzetgazdasági tanok is mind jobban kezdtek Magyarországon terjedni és sok gondolkozó főben érdeklődést keltettek különösen a tengeri kivitel kérdései iránt. Az 1790/91. országgyülés a közútakra is kiterjesztette figyelmét s e kérdés tanulmányozására 295és megfelelő javaslatok tételére országos küldöttséget nevezett ki. Ez általános érdeklődésről tesz tanúságot gróf Batthyányi Vincze említett utazása, ki a partvidéket első sorban éppen nemzetgazdasági szempontból tanulmányozta s tanulmánya eredményéről a közönségnek is beszámolt. Még inkább a tenger felé terelték a közfigyelmet az 1792 óta folyó franczia háborúk, melyek a tengeri exportnak igen nagy lendületet adtak. Már 1793-ban a háboru miatt Olaszországot és Spanyolországot teljesen Ausztriából és Magyarországból látták el gabonával. Kivált a második koaliczió háborúja alkalmával csak úgy özönlött a magyar gabona Fiume felé, mert az Olaszországban táborozó osztrák seregeket a tenger felől kellett élelmezni. Erre vette útját nagy részben az a jelentékeny gabonamennyiség, melyet az 1796-iki magyar országgyülés hadi segélyképen megszavazott. 1797. január és február hóban Fiume, Buccari és Portoré kikötőkből Velenczébe s Genuába s innen tovább a harcztérre vitetett mintegy 23,000 mérő buza és 21,000 mérő zab. (Fiumei korm. aktái az orsz. ltárban 1797; 59–61., 231., 258., 379., 449., 506. sz.) Kitünt tehát, hogy a Carolina elégtelen ily nagy mértékű forgalom lebonyolítására.
A Lujza-út a Tersatio alatt.
(Gelletich Miklós tulajdonában levő metszet után.)
Már 1790 előtt felmerült volt az az eszme, hogy a Kulpát Károlyvárostól fölfelé egészen Kulpa-Bródig hajózhatóvá tegyék s ezzel a tengerpartot 50–60 kilóméterre megközelítsék. E tervet magáévá tette ugyanaz, a magyar társadalom előkelőségeiből alakult társaság, mely a Ferencz-csatornát megásatta. A társaság magyar mérnökök – a Kiss-testvérek – által meg is kezdette a szabályozási munkálatokat, s egyidejűleg Bród felől kocsi-útat is építtetett a tengerpart felé egész Delniczén túlig, mely Fuzsine táján a Károly-útba torkolt volna. Midőn azonban már mintegy félmilliót beleköltöttek e munkálatokba, mindjobban meggyőződték arról, hogy e merész terv csaknem legyőzhetetlen nehézségekre talál a Kulpa medrének kedvezőtlen alakulásában. E miatt értekezletet hívtak össze, melyre mint kiváló szakértőt és helyismerőt meghívták báró Vukassovich Fülöp altábornagyot, azelőtt 296a zengi határvidék építési igazgatóját s a gyönyörű vratniki hágóút megépítőjét. E kiváló szakember kifejtette abbeli nézetét, hogy a Kulpa-csatorna – ha óriási áldozatok árán létre is volna hozható – magában amúgy sem felelne meg a rendes és biztos közlekedés czéljának, mert télen a fagy miatt, másszor a szárazság vagy más elemi csapások miatt nem volna hajózható, s így minden esetben párhúzamos kocsi-úttal volna kiegészítendő. Amiért is azt ajánlotta a társaságnak, hogy a szabályozási tervet elejtve, inkább a Károly-útnál kényelmesebben járható országút építésével igyekezzék a kitüzött czélt elérni.
A társaság elfogadta ez érveket, s az új műút megépítésével magát Vukassovichot bizta meg. Az altábornagy 1803-ban hozzá is fogott a munkához, s az új útat hat év alatt már csaknem teljesen befejezte, midőn az 1809-iki wagrami csatában halálos sebet kapott, melybe bele is halt.
