Kikötői illetékek.
Kikötői illetékek.
A kikötői szolgálat ellátására és kényelmes lebonyolitására számos segédeszköz: kézi emelőgépek, rakodó-hidak, úszó gőzdaru, búvárkészülékek, mentőeszközök, továbbá a veszélyben levő hajók segélyezésére egy mentő-gőzös (lifeboat) és egy modern épitésű vontató és szivattyú-gőzös áll rendelkezésre. Természetes, hogy a hajók, illetőleg tulajdonosaik úgy a kikötő, mint azok berendezésének használatáért bizonyos illetéket tartoznak fizetni, a mely illetékek lényeges bevételét képezik az államnak. A különféle illetékek között különösen a kikötő használatáért fizetendő kikötői illetéket említjük fel, a mennyiben ezek a kikötői forgalom fejlődésére határozottan lényeges befolyást gyakorolnak.
Fiuméban a kiegyezés előtti időkből fennmaradt régi illetékrendszert, amely a kikötőbe érkezett hajókat tonna-, tengeri egészségügyi-, veszteglési-, világító- és több efféle illetékek fizetésére kötelezte, 1883-ban a jelenleg is érvényben levő illetékrendszer váltotta fel, mely egyszerűbb és kedvezőbb is az előbbinél, de a mai viszonyoknak már hovatovább nem felel meg; mert e rendszert tulajdonképen inkább a vitorlás hajózási viszonyok tekintetbe vételével állapították meg midőn a gőzhajózás minálunk csak csirájában, a parti hajózás meg éppen a kisérletezés stádiumában volt.
A magyar-horvát gőzhajózási társaság „Pannonia” gőzöse.
A magyar kereskedelmi kormány mostanában egy praktikusabb rendszer kidolgozásán fáradozik, melyet az osztrák kormánynyal egyetértve valószinüleg már a közel jövőben életbe fognak léptetni.
A jelenleg érvényben levő illetékrendszer szerint a belföldi és ezzel egy tekintet alá eső idegen hajók 26 tonnától kezdve fizetnek illetéket, még pedig a következő fokozat szerint: 26-tól 50 tonnáig, regiszter tonnánkint 4 krt; 51-től 100 tonnáig 8 krt; 101-től 150-ig 15 krt; 151-től 200 tonnáig 20 krt; 201-től 300-ig 25 krt; 301-től 400-ig 30 krt; mig a 400 tonnán felüli hajók minden tonna után 38 krt fizetnek. Az oly idegen hajók pedig, amelyek a belföldiekkel egy tekintet alá nem esnek, tonnánként 1 frt 50 krt fizetnek. Vannak azonban különféle kedvezmények, melyet a hajók az érintett kikötők és a végzett rakodási műveletek tekintetbe vételével élveznek. Igy az oly hajó, mely valamely belföldi kikötőben csak leadott vagy felvett rakományt és ugyanazon utazáson külföldi kikötőnek érintése nélkül egy vagy több belföldi kikötőben egyenlő műveletet folytat, az utóbbi kikötők 199mindegyikében 26-tól 100 tonnáig 1 krt, 101-től 200-ig 2 krt, 201-től 300-ig 3 krt, 3011-től 400-ig 4 krt, s azon felül 5 krt fizet. Ugyanezen illetéket fizetik azok a hajók is, melyek nem végeznek semmiféle operácziót és a 72 órában megállapított határidő lejárta következtében a teljes fölmentésre igényt nem tarthatnak.
A belföldi és ezekkel egy tekintet alá eső idegen gőzhajók, melyek menetrend szerint periodikus járatokat tesznek belföldi kikötők között, szintén igen jelentékeny kedvezményt élveznek, a mennyiben csakis az időszaki járatért az érintett kikötők számának tekintetbe vétele nélkül, a kiindulási kikötőben fizetnek illetéket az emlitett fokozat arányában 2, 10, 14, 16, 20 krt, a 400 tonnán felüliek pedig 25 krt. E kedvezmény különösen a periodikus parthajózás fejlődésére hatott előnyösen, mert az egyes vállalatok az általuk fenntartott s több belföldi kikötőt összekapcsoló járatokért a végzett operációk arányában igen csekély illetéket fizetnek. Azonkivül a törvény fölmenti az illeték fizetése alól mindama belföldi s ezzel egy tekintet alá eső hajókat, melyek tonnatartalma nem haladja meg a 25 tonnát; továbbá a halászat űzésére, halszállításra, folyóvizekre szánt bárkák, hajók, vontató-gőzösök, a magyar kincstári hajók, osztrák-magyar és idegen hadihajók s így a yachtok sem fizetnek illetéket, ha kereskedelmi műveletet nem végeznek.
A Pannonia gőzös belső helyiségei.
A révilletéken kívül még a rakodóhidak használatáért, továbbá éjjeli rakodások alkalmával a villamos világításért fizetnek illetéket a kikötőkben.
A tengerészeti hatóság közvetlen vezetése és kezelése alatt álló intézmények közül különösen a tengeri vesztegintézetet említjük meg, a hol a járványos kikötőkből érkező hajókat, azok rakományait és személyzetét, mielőtt szabad közlekedésre bocsáttatnának, fertőtlenités alá veszik. Ez intézetről más helyen részletesen teszünk emlitést; e helyütt csak azt említjük meg, hogy az 1885-iki kolerajárvány idejében egészen átalakították s oly berendezéssel látták el, hogy az intézet manapság a modern kor igényeinek minden tekintetben megfelel.
