Fiumei esperesség.
Fiumei esperesség.
Hogy VI. és VII. században e tájon élt a kereszténység, bizonyitja a szlávok megtérésének eseménye; nem hagyhatta ugyanis érintetlenül Fiumét és környékét Karinthia megkeresztelkedése, a horvátok belépése az egyházba és a salonai érsekség alapítása. A hitéletnek a VIII., IX. és X. században való fenmaradása mellett szól az a körülmény is, hogy a történetirók a XI. század küszöbére teszik az albonai és fiumei főesperesség alapitását. Valószinü tehát, hogy már a X. században és előbb is volt itt hitközség, mely számban, jelentőségben gyarapodva az 1000-ik év beteltével főesperesi rangra emelkedett.
95A XII. században a fiumei főesperes joghatósága kiterjed Castua, Veprináz, Lovrana, Bersez helységekre; a XVII. században a Monte Maggiorén túl is; a XVIII. században 16 plébánia fölött állott.
Egy 1499-ből származó okmány a fiumei főesperest emberemlékezet óta egyes püspöki ténykedésekre feljogositottnak mondja; ezen okmányra hivatkozott 1777. julius 12-én Svilokossi főesperes. A fiumei főesperesség ezen ősrégi voltát állitják a friuli kastélyban (1371-ből) és a fiumei városi tanács levéltárában (1438, 1445) levő iratok.
Sladovich tanár a zeng-modrusi püspökökről irt történetében mondja, hogy a jelenlegi fiumei dómtemplom 1100 előtt meg volt; a tornya külön áll, és ez, Kandler szerint, régiségének jele, mert a legeslegelső tornyokat épitették külön a templomoktól; a XI. században már egyesítették a kettőt.
Valószinü, hogy még mielőtt Szent-István feltette volna apostoli koronáját, t. i. az 1000 év előtti századok valamelyikében volt Fiume területén keresztény hitközség, ha mindjárt rövidebb vagy hosszabb időközi megszakitással, vagy más városnév alatt; de ezt teljes bizonyossággal kimutatni nem lehet és nem gondolhatjuk, hogy azon kor hitközsége tökéletesen szervezett egyházi berendezésü lett volna.
Ennyit a keresztény vallás behozataláról; lássuk most a fiumei hivők egyházmegyei beosztását.
Fiume. – A dóm a Campanileval.
(Zemplén Győző rajza)
