A kéméndi csata.
A kéméndi csata.
Gáspár András a menekülő császáriak üldözése közben egész Kéméndig jutott; ép tovább akart nyomúlni Nána felé, midőn hírül hozták neki, hogy Wyss tábornok Kőhid-Garmat felől 2500 emberrel közeleg feléje. Wyss dandárát eredetíleg Wohlgemuth támogatására küldték Esztergomból, de megkésett és miután akkor még mitsem tudott a nagysarlói csatáról, április 20-án nagy elbizakodottsággal Gáspár hadosztályára támadt. Ámde a diadalmas honvédsereg szétverte Wyss dandárát, mely azután eszeveszetten menekűlt Esztergom felé.
Gáspár András még a kéméndi csatatéren átadta a VII. hadtest vezetését Pöltenberg tábornoknak, maga pedig végleg visszavonúlt a hadvezetéstől. Pöltenberg egész Párkányig nyomúlt előre; itt bevárta Kmetty hadtestét, mely Vácz felől érkezett, azután ő is Komárom felé vonúlt s április 24-én már Perbetén táborozott.
A nagysarlói és a kéméndi csaták rendkívül nagy zavart támasztottak az Esztergomban összezsúfolt császári katonaság között, melynek minden tagja egy-egy vert hadhoz tartozott. Gróf Colloredo végre nagy nehezen lábra állította az esztergomi császári hadat, mely április 24-én, Szentgyörgy napján, sebesültjeinek hátrahagyásával megkezdte a visszavonúlást.
Alig hagyták el a császáriak Esztergomot, mintegy varázsütésre előtüntek a nemzeti lobogók. A város polgárai közül többen csónakokon átmentek Párkányba, a hol Kmetty ezredes csapatai közűl néhány zászlóalj tanyázott. Meghívásukra a beszterczei zászlóalj és egy század Vilmos-huszár csakugyan átjött Esztergomba, a hol a lakosság kitörő örömmel üdvözölte őket.
