A bazilika fölszentelése.
A bazilika fölszentelése.
A bazilika felszentelése 1856 augusztus 31-én ment végbe, mely a résztvevők számát tekintve, országos ünneppé lett. A szabadságharcz óta ez volt az első nagyszabású ünnep, a milyen az ország számottevő tényezői elsőízben találkoztak egymással, de szinte páratlan nagy számban gyűlt egybe a nép is; az ország minden részéből érkeztek zarándokcsapatok. A magyar kath. egyház egysége tán sehol sem domborodott ki jobban, mint ezen az ünnepen, s mintegy újjmutatásúl szolgált a jelenlévő osztrák minisztereknek, hogy a magyar kath. egyház önállósága ellen megindított harcz egy táborba hozta nemcsak a magyarországi klerust, de az ország összes katholikusait is. Az ünnepély jelentőségét különösen emelte az a körülmény, hogy Ő Felsége, valamint a főherczegek is jelen voltak. A felség augusztus 30-án, hadihajón érkezett Esztergomba, báró Bach, gróf Buol és lovag Toggenburg miniszterek kíséretében, a kiket a hatóság részéről báró Augusz komáromi megyefőnök fogadott. Ő Felsége a prímási palotában vett szállást; megérkezése után a püspöki kar, majd a helyi hatóságok tisztelgését fogadta. Másnap, 31-én reggel megindúlt a menet a bazilikába, mely alkalommal gróf Forgách Ágoston kanonok lóháton vitte az apostoli keresztet Ő Felsége díszhintaja előtt. A felséget, ki e napon huszártábornoki egyenruhában, a Szent István-rend szalagjával jelent meg, a nép mindenfelé kitörő lelkesedéssel fogadta.
Az egyházi szertartás befejezése után a prímási palotában száz, a papnöveldében négyszáz és a Fürdő-szállóban háromszázötven terítékű ebéd volt. Az ebéden a prímás felköszöntőjére Ő Felsége a következő szavakkal válaszolt: „Szívesen fogadom a hódolatot, áldja meg az Isten az egész hazát.” E pohárköszöntő rendkívül nagy lelkesedést keltett az egybegyűltek között, s csakhamar elterjedt az egész várost ellepő ünneplő sokaságban, mely e napot egy jobb jövő hajnalaként üdvözölte. Az ebéd végeztével, este hat órakor, a felség megtekintette a népünnepélyt, a hol Jagasich Sándor megyefőnök és Reviczky Károly főszolgabíró kísérték, majd onnan visszatérve, végigkocsizott a fényesen kivilágított városon és este féltíz órakor, négyszáz fáklya fénye mellett, a hajóhídon át, a nánai vasútállomásról visszautazott székvárosába.
