Rudnay Sándor.
Rudnay Sándor.
Egy évtizedre terjedő üresedés után, az esztergomi széket Rudnay Sándor erdélyi püspök nyerte el. A midőn 1820 május 20-án beiktatták, rögtön megtette az intézkedéseket a káptalan visszatérésére; maga még székfoglalása alkalmával beköltözött a jezsuiták egykori rendházába, mely a rend eltörlése óta (1773) az érseki helynök lakásául szolgált, s a templomot, mely akkor a vízivárosiak plébánia-temploma volt, ideiglenes székesegyházzá tette. Végre 277 évi távollét után a káptalan is visszatért Esztergomba, s júl. 1-én az érsek jelenlétében tartotta meg az első vecsernyét a vízivárosi templomban. Ezután hozzáláttak a székesegyház építéséhez, melynek alapkövét 1822-ben tette le Rudnay Sándor prímás. A Bazilika terveit Khünel Pál műépítész készítette, a terv kivitele azonban Pákh János feladata lett. Rudnay közel egy millió forintot költött az építkezésre, de annak befejezését nem érhette meg. Kopácsy József herczegprímás, a kit Rudnay halála után (1831) közel hét éven át tartó széküresedés után nevezett ki a király, 1839-től kezdve Hild Károly, pesti építészszel folytattatta a megkezdett óriási művet. Scitovszky János érsek székfoglalásakor a külső épület készen állott. Közel hét évig tartó munka után a belső díszítések is elkészültek, s Scitovszky érsek 1856 aug. 31-én I. Ferencz József, Ő Felsége a főherczegek, számos érsek és püspök jelenlétében felszentelte. A Bazilika alapkövének letételével kezdetüket vették a káptalani házak építései is, miután Rudnay Sándor érsek 1822-ben a Barkóczy prímás által a káptalani lakásokra kiszemelt területet jelentékenyen megnagyobbította és annak birtokában a káptalant megerősítette. Scitovszky János herczegprímás pedig 1854-ben a várba gőzerővel felhajtott víz használatát a káptalannal megosztotta.
A Bazilika körüli tér rendezésével az egykori várban a régi építészet emlékei, az egykori templomok és kápolnák maradványai is lassanként eltüntek, vagy átalakíttattak. Az egykori Szent Adalbert-templom rommá vált éjszaki felét még Barkóczy prímás hordatta le talajegyengetés czéljából, a fennhagyott részt 1823-ban rombolták le. Ugyancsak Rudnay prímás parancsára rombolták le 1821-ben a várparancsnokok emeletes lakását, mely egykoron az érsekek palotája volt. A Bakócz-kápolnát, melyet a török meghagyott, nagy gonddal szétszedetvén, átépíttette a Bazilikába. A Lipót-bástyát, mely Vitéz János érsek idejéből való, s a melyet III. Károly király alatt Schuknecht Miksa várparancsnok megújíttatott, Simor János kápolnává alakíttatta át. A vár keletre eső összes külső erődítéseinek lerombolását még Barkóczy prímás kezdte meg. Rudnay alatt a fennmaradt romokat is széthányták és az árkokat betöltötték. (Villányi Szaniszló i. m. 21. l.)
