Elpusztult helységek.
Elpusztult helységek.
Esztergom elestétől, egész a török hódoltság megszűntéig, az egyház sok küzdelmet állott ki a vár megyében. Míg az érsek és a főkáptalan, az ősi székhelyről elűzve, Nagyszombatban vonta meg magát, addig a vidéken a papságnak, a török martalóczokon kívül, a hitújítókkal is meg kellett küzdenie. A török hódoltsággal az érsek és a káptalan a legértékesebb birtokait elveszítette; ezek nagyrésze elpusztúlt, vagy néptelen lett, az egykor népes jobbágyfalvak a háborúk csapásai alatt véginségbe jutottak. Várdai Pál érsek, hogy a jobbágyok tönkrejutását megakadályozza és sorsukat javítsa, sokat könnyített ugyan a jobbágyterheken, mindez azonban keveset használt, különösen a mióta (1549.) az egész vármegye a törökök birtokába kerűlt. A pusztulás szomorú képét tünteti fel az Oláh Miklós érsek idejében készült urbarium (1550–1556), melynek alapját a török hódoltság előtti állapotok nyújtják, s ezért még szembetűnőbb a pusztulás. Az érsek majorságai közül teljesen elpusztúltak Alsómuzsla, Bucs és Kéty, az érseki kuriával együtt hasonlókép teljesen elpusztúltak Marót, Süttő és Kakat (Párkány) helységek is. Az érsek többi jobbágyfalvai közül Felsőmuzsla, Bucs, Magyarszőgyén, Németszőgyén, Vásárhely, (Szőgyén határába olvadt), Nagyölved, Kural, Farnad mezőváros, Bart és Kéménd csak nagyon keveset szolgáltattak be, miután legtöbb községben még Várdai érsek elengedte a kilenczedet; azonfelűl sok volt bennük a pusztúlt, vagy az üres telek. Mócs, Kéty és Nyergesújfalu helységeket ekkor kezdték ujra betelepíteni. (Villányi Szaniszló i. m. 80–86.)
A XVI. század közepén az érsek paedialistái is meg voltak még Esztergom vármegye területén. Oláh Miklós 1530–1554-ben összeiratta az egyházi nemeseket, a kik Bucs, Magyarszőgyén, Németszőgyén, Vásárhely, Kéty, Nagyölved, Kural, Farnad és Bart helységekben szétszórva laktak, de számuk annyira leapadt, hogy az érsek Esztergom eleste után már nem tudott bandériumot kiállítani. Az érseki javak sorsában osztoztak a káptalanéi is. Miksa király ugyan 1565-ben új adománylevelet adott ki a káptalan részére a garamszentbenedeki 375apátság birtokaira, melynek alapján a káptalant a nyitrai káptalan még ebben az évben beiktatta, de ezek a birtokok, melyekhez a káptalan csak hosszas utánjárásra jutott, vajmi csekély kárpótlásúl szolgáltak a török hódoltság alá tartozó falvakért. Pedig tán ép ekkor vették a káptalant legjobban igénybe a hiteles helyi teendőik is. Az 1556: XXXIX. törvényczikk az esztergomi főkáptalant, tekintettel a hiteles helyek megfogyatkozott számára, törvényes kiküldetések és végrehajtások foganatosítására, az egész ország területére nézve, felhatalmazta. Még szomorúbb képet tár elénk az 1560. évi egyházlátogatás, az egyedüli, mely a török hódoltság idejéből reánk maradt. A vármegye dunántúli része ekkor teljesen a törökök uralma alatt állott, honnan a katholikus papoknak menekülniök kellett, míg a dunáninneni részekben csupán két helyen, Szőgyénben és Nagyölveden volt katholikus lelkész; a többi plébániák, mint Kural, Bény, Kéménd, Gyarmat, Muzsla, Köbölkút üresedésben voltak, míg Kéty, Libád, Bart, Ebed, Béla, Kakat elpusztúltak. (Magyar Sion: 1896. 573.) Kőhídgyarmaton még állott a templom, hasonlókép Bényben is, hol a prépostsági templomon kívül, külön plébánia-egyház állott, továbbá Köbölkúton is, melynek akkor Báthori Endre volt a kegyura.
