Örökös főispánság.
Örökös főispánság.
Az örökös főispáni méltóságot az esztergomi érsekek Esztergom eleste után is megtartották; de midőn Veráncsics Antal halálakor († 1573), a prímási szék üresen maradt, az érsekségi jövedelmek kezelői viselték a főispánságot, és pedig 1579-ben Zeleméri László, 1588-ban Illésfalvi Chutor János. Az érseki szék betöltése után (1596) a főispáni méltóságot ismét az érsekek viselték. (Értek. a törtud. köréből XIII. kötet.) A közgyűléseken többnyire helyetteseik elnököltek. Igy az 1644. évi tisztújító közgyűlésen Baráth Ferencz újvári plébános és pozsonyi kanonok volt az elnök, míg a többi közgyűlések rendesen az alispán elnöklete alatt folytak le. A közgyűlések színhelye az érsekújvári vár, és pedig az 1654–59. évi jegyzőkönyv tanúsága szerint, az érsek udvarháza volt. Főtárgyai a tisztviselők, nevezetesen az alispán, szolgabírák és az adórovók választása, továbbá a nemeslevelek kihirdetése, közmunka-ügyek, a szőgyéni palánk fenntartása és javítása, valamint a hadsereg ellátásra szükséges élelmiszerek beszerzése körüli intézkedések voltak.
