Alispánság.
Alispánság.
Az alispáni állásra az érsek-főispán rendesen négy jelöltet nevezett meg, a kik közül egyet a közgyűlés szavazással választott; a többi állásokat rendszerint közfelkiáltás útján töltötték be. A legrégibb, ránk maradt alispán-választási jegyzőkönyv szerint az 1638 jún. 27-én tartott közgyűlésen az érsek-főispán Szalay Tamást, Rózsa Istvánt, Vidich Györgyöt és Józsa István jelölte; közülök Szalay Tamás egyhangúlag alispánná kiáltatott ki. Őt követi Szárady Ferencz, a kit három közül 1644-ben választottak alispánná. Szárady Ferencz egy évtizednél tovább viselte az alispánságot. 1655-ben országgyűlési követül választották, követtársul a vármegye jegyzőjét adták melléje.
1657-ben találkozunk első ízben a helyettes alispáni tisztséggel, a melyet ekkor Hagon Mihály táblabíróra (assessor) ruháztak; helyét azonban már az 1658. évi júl. 2-án tartott közgyűlésen Rátzkewy Sámuellel töltötték be.
A XVII. század elején, úgy látszik, Bars és Hont vármegyék jegyzői viselték a vármegye jegyzői tisztét. 1642-ből látjuk először a vármegye jegyzőjének nevét, Richter Jánosét, a kit Józsa Istvánnal együtt országgyűlési követté választottak. 1654 ápr. 9-én a közgyűlés Korodi Istvánt ültette a jegyzői székbe.
A közgyűlés hatáskörébe tartozott a szőgyéni őrség parancsnokának megválasztása is. 1643-ban e tisztségre Kőrösnadányi Nadányi Miklóst választották meg. 1646-ból való az első helyhatósági szabályrendelet, a káromkodók ellen.
A vármegye alispánjának tiszteletdíját az 1654 ápr. 9-én tartott közgyűlés 1 frt 50 denárban állapította meg minden porta után. A követek napidíja is szerfölött kevés volt. Mikor 1657-ben a közgyűlés Csontos Imrét és Szakács Jánost küldte a főispánhoz követekül, 4–4 frt útiköltséget szavazott meg nekik.
