Az 1664. évi hadjárat.
Az 1664. évi hadjárat.
1664 elején a komáromi huszárok ismét Esztergom tájékán portyáztak, veszélyeztetvén Esztergom és Érsekújvár között az összeköttetést. Ez évben a hadjárat már kora tavaszszal kezdetét vette. Des Souches császári fővezér Nyitra elfoglalása után Lévának tartott, mire Kucsuk Mehemed basa vezérlete alatt Esztergomból tekintélyes török had nyomult ellene. Souches ekkor a Garam völgyén, egész Zsarnóczáig vonult vissza, majd, a szentkereszti győzelem után (május 16), Léva ellen tartott, mely jún. 14-én megadta magát. Ali esztergomi basa 25.000 főnyi hadával ekkor Lévát igyekezett visszafoglalni, de Souches tábornok, a kit időközben a Vág vidékére rendeltek, Léva felmentésére sietett és Szentbenedeknél júl. 19-én, véres harcz után, megverte a török hadat; ez alkalommal maga Ali basa is elesett. Des Souches bevonult a felmentett Lévába, majd néhány napi pihenő után előnyomulását folytatta. Aug. 1-én megjelent Párkánynál, s a várancsot heves harcz után bevette, az őrséget lekaszabolta és a hídat, a törökök fontos átjáróját, felégette. (Millen. Tört. VII. 196.)
A császári hadvezér táborkara ekkor Esztergom elfoglalását tűzte ki czélul, de Bécsben máskép határoztak. Az ugyane napon kivívott szentgotthárdi győzelem után, Ahmed basa, – miután vert hadát Montecuccoli nem üldözte, – a Bakonyon át, Székesfehérvárnak s onnan Esztergomnak tartott, hova aug. 27-én érkezett meg. Des Souches Párkányt nem szállotta meg, hanem eközben Érsekújvár felé fordúlt, hogy azt körülzárolja; a török közeledtére azonban abba hagyta az ostromot s az ebedi táborban tartott pihenő után, 10.000 főnyi hadát Komáromba vezette. Ahmed basa nagyvezér Esztergomnál gyorsan hídat veretett, s szept. 5-én azon át 3000 embert nagymennyiségű élelmi szerekkel a szorongatott Érsekújvárra küldött.
A szégyenteljes vasvári békével a bécsi kormány az 1664. évi hadjárat alatt szerzett összes hódításairól lemondott. Érsekújvár továbbra is megmaradt a törökök birtokában, a mi legjobban az esztergomi érseket sújtotta, mert az Érsekújvár körüli javait és azok után járó jövedelmeit mind elveszítette. A közel húsz évig tartó béke alatt Esztergom vármegye ismét teljesen a török uralom alá került. Még Szőgyén is elpusztult, az egyedüli hely, hol 1543-tól 1663-ig a vármegye őrséget tartott és a hova a vármegye hatósága kiterjedt. E húsz éven át sem császári, sem magyar katonaság nem tette be lábát a vármegye területére. 1669 elején betört ugyan Esztergomból 3000 török a magyar területre, s Kollonits Lipót, akkori nyitrai püspök, tett is a török betörésről jelentést a főhaditanácsnak, mely e miatt panaszt emelt, de a nagyvezér ezt nem tekintette békebontásnak, így az ügy azután abba maradt. (Maurer József: Cardinal Leopold Graf Kollonitsch 37. l.)
A bújdosók támadása (1672), majd Thököly felkelő-hadjáratai, (1678–82), melyek a felvidékre oly sok nyomort és szenvedést hoztak, a vármegye területére nem terjedtek ki, miután az akkor teljesen a törökök uralma alatt állott.
