Adóösszeírások.
Adóösszeírások.
A pusztulást legjobban az adóösszeírások tüntetik fel. Noha a vármegye legnagyobb része behódolt, az országgyűlésen megszavazott adókat a hódoltsági falvakra is kivetették, de az összeg nem mindíg gyűlt be.
A legrégibb ránk maradt adóösszeírás 1494-ből való, ekkor 1322 jobbágytelek (porta) iratott össze. A török hódoltság alatt e szám évről-évre apadt. 1553-ban 17 helységben 142 jobbágyporta, 1 malomporta, 172 zsellér és 188 puszta telek iratott össze; 16 telek, mely a községbíráké volt, adómentességet élvezett. 1577-ben 182, 1578-ban 153, 1582-ben 164, 1588-ban 151 1/2, 1593-ban 170 1/2 porta szerepelt az összeírásokban. A kivetett adó azonban nem folyt be rendesen; a nagy szegénység, a török martalóczok s a háborúk megakadályozták a behajtást.
1582-ben 152 frt folyt be, de már 1583-ban semmit sem lehetett behajtani; 1583-ban nem is vetettek ki semmit, 1584-ben 141 frt 75 denárt tett ki a hátralék. 1588-ban a kivetett 151 frt 50 denár teljesen befolyt, hasonlókép 1593–94-ben is a kirovott 255 frt egészen behajtatott, de már 1595-ben, midőn a vármegye Pálffy Miklóstól adómentességet nyert, 49 szabad portát írtak egybe, s erre 455 frt 90 denárt vetettek ki, de aligha folyt be valami; úgy szintén 1597-ben sem teljesíthette a vármegye a reá rótt kötelezettségeket. (Acsádi: A jobbágyadózás.)
Fráter György, Erdély nagy államférfiának oktalan megöletése 1552-ben újból felidézte a háborút.
A győri őrségből egy portyázó csapat még az év elején Esztergomig hatolt, s a várból kitörő törököket megszalasztván, gazdag zsákmánynyal tért vissza.
Ali budai basa, Veszprém elfoglalása után (jún. 1.) Esztergomba vezette hadát, majd itt megpihenve, Hont vármegyébe tette át a hadjárat színhelyét. Előbb Drégelyt vette meg, azután a palásti mezőn szétverte a keresztény hadat.
A béketárgyalások megindítása végett Verancsics Antal, Zay Ferenczczel együtt, 1553 júl. 16-ika táján, Budára utaztukban, Esztergomban megszállottak, hol az esztergomi bég őket szívesen fogadta, s kiséretkép Muzsláig 300 lovast küldött elébök. 1567-ben Verancsics Antal másodízben fordult meg Esztergomban, Budára utaztában; ekkor Teuffenbach volt útitársa.
