V. István.
V. István.
Béla utóda, V. István király, trónraléptével az esztergomi egyháznak azzal akart kedveskedni, hogy 1270-ben az érseknek örök időre az esztergomi ispánságot, a káptalannak pedig Epelt, – a mai epöli majort, – adományozta. Alig temették el Mária királynőt, IV. Béla özvegyét az esztergomi minoriták templomába, Fülöp érsek az alatt az ürügy alatt, hogy a királyi család hült tetemeinek a székesegyházban van a helyük, Béla király, Mária királyné és Béla herczeg tetemeit átvitette a székesegyházba. De a minoriták a pápához fordúltak, a kinek döntése következtében a sokat hányatott holttesteket ismét visszavitték a minoriták templomába, a hol másodízben eltemették. (Pauler Gyula i. m. II. 363.)
Az II. Ottokár elleni háború befejeztével (1271) V. István figyelme ismét a belügyekre, különösen pedig a birtokállapotok rendezésére irányúlt.
1272-ben kiküldte Sixtus esztergomi olvasó-kanonokot a királyi udvarnokok birtokviszonyainak szabályozására. Ugyanez évben Fülöp esztergomi érsek is panaszt emelt a királynál, hogy IV. Béla halála után konyhanagyja, pecsenyeforgatója, s más szolganépe elhagyván az esztergomi egyházat, szanaszét kóborolnak az országban, azon mesterkedvén, hogy az ország nemeseinek sorába jussanak.
V. István megvizsgáltatván az érsek panaszát, elrendelte a megszökött érseki szolgálmányosoknak országszerte leendő köröztetését, melylyel a nádort bízta meg, kimondván, hogy az érsek népei senki másnak nem szolgálhatnak.
Kevéssel utóbb, hogy V. István elhúnyt, Fülöp esztergomi érsek is elköltözött az élők sorából. Ekkor a Kán nembeli Miklós, erdélyi nagyprépost, Erzsébet királyné kegyencze, az érseki szék elnyerésére törekedvén, miután az esztergomi káptalannal magát megválasztatta, átvette az érseki birtokokat. De nem sokáig bitorolta az érsekség javait, mert 1273 végével a kormány élére került új emberek, Joakim és Németújvári Henrik bán, mindent elkövettek, hogy megfoszszák az érsekségtől. Az esztergomi káptalan, mely az ellene elkövetett erőszakoskodások miatt csupán kénytelenségből választotta meg a Kán nembeli Miklóst érsekké, szinte fellélekzett, hogy megszabadúlhatott a bitorlótól. Érsekké ekkor Benedek budai prépostot választotta meg, a kit IV. László király 1274-ben megerősített.
Időközben az ország kormányában is lényeges változás állott be. Joakimot kibuktatták ellenségei a főhatalomból, mire hívei, a Henrik fiak fellázadtak. E lázadás következtében az 1275–76. év telén az egész Dunántúl folyt a polgárháború. IV. László a Henrik fiak ellen intézett hadjáratai folyamán 1276 márczius közepén Esztergomban tartózkodott.
