Imre.
Imre.
III. Béla halála után, (1196 április 23.) a trón Imrére, idősebb fiára szállott, a ki atyjához hasonlóan, szintén Esztergomot választotta székhelyéül. Imrének azonban testvérével, Endrével, kellett megküzdenie, a ki az atyjától, egy keresztes hadjáratra örökölt kincseket Imre elleni pártütésre használta fel.
Endre ugyan még 1197-ben kicsikarta Imrétől Szlavonia átengedését, de ezzel nem elégedett meg. 1199-ben újból kitört a belháború, melynek folyamán Imre király, hogy híveit szaporítsa, pazar kézzel osztogatta a várjavakat.
1200 derekán, a pápa közbenjárására sikerült a békét megkötni, de 1203 nyarán Endre ismét pártot ütött. A híres drávaparti jelenet után Imre fivérét, Endrét elfogatván, előbb Kene várába záratta, majd Esztergomba vitette, a hol kemény őrizet alatt tartotta. (Pauler Gyula i. m. II. 43.)
Alig tért vissza a király székvárosába, az esztergomi érseki szék betöltése került napirendre, mely hosszas viszályra szolgáltatott okot. 1204 nyarán meghalt Uron érsek, mire az esztergomi kanonokok, a király előzetes hozzájárúlásával, János kalocsai érseket választották meg. E választás ellen azonban a püspöki kar tagjai, Kalán pécsi, Boleszló váczi, Kalanda veszprémi és János nyitrai püspökök tiltakoztak. De Imre nem sokat törődött a főpapok tiltakozásával. Az éveken át tartó küzdelem aláásta egészségét. Halálát közeledni érezvén, még kivitte, hogy kiskorú fiát, Lászlót, 1204 augusztus 26-án megkoronázzák, sőt Endrét is kieresztette fogságából, s fia mellé, az ország kormányzójává nevezte ki. Többé nem is hagyta el esztergomi palotáját, a hol szeptember derekán utólérte a halál. (Pauler Gyula i. m. II. 47.)
