III. Béla.
III. Béla.
III. István halálának hírére öcscse, Béla, csakhamar itthon termett, de Lukács érseket nem lehetett rávenni arra, hogy őt megkoronázza, mert Béla egykor a magyarok ellen harczolt. III. Sándor pápa közbenjárására azután a kalocsai érsek 1173 január 13-án megkoronázta Bélát, de maga a király is elismerte, 205hogy a kalocsai érsek csak kivételesen koronázhat, melyet Incze pápa is hangsúlyozott 1204-ben, Imre királyhoz intézett levelében.
Lukács érsek az esztergomi várba vonúlt vissza. Csak 1181-ben fordúl ismét elő a király egyik oklevelében, jeléül annak, hogy akkorra kibékült III. Bélával, a ki ez időben már Esztergomban tartotta székhelyét.
III. Béla uralkodása alatt ismét keresztes hadak látogattak el Esztergomba. Ezúttal maga I. Frigyes német császár vonúlt a szentföldre; kíséretében volt Frigyes sváb herczeg is. A német keresztes had május 31-án lépte át az ország határát, honnan Frigyes császár hajókon, a keresztesek pedig a Duna mindkét partján vonúltak a királyi székhely, Esztergom felé. Párkány közelében III. Béla király, második nejének, Margitnak társaságában, nagy kísérettel fogadta császári vendégét. Margit királyné sátrat küldött eléje, akkorát, hogy alig fért el három szekéren; a sátor skárlátposztóval volt fedve, belül hosszában, gyönyörű szőnyeg borította.
III. Béla a Frigyes császárral érkező kereszteseket felhívta a várba, hol két magtárt ajándékozott nekik, telistele liszttel. A keresztesek oly mohósággal rohanták meg, hogy három ember a lisztbe fulladt. (Millen. Tört. II. 329–331.) III. Béla fényes ünnepségeket rendezett vendége tiszteletére. Elvitte Budára, majd négy napon át vadászott vele a pilisi erdőben és a Csepel-szigeten.
Frigyes császár csakhamar felszedte táborát, s az utánajött németekkel és a hozzácsatlakozott magyarokkal tovább folytatta útját Belgrád felé. Alig néhány évvel a német keresztes had fényes fogadtatása után, Esztergomban óriási tűzvész pusztított, melynek a székesegyházi is áldozatúl esett. A leégett székesegyházat 1195-ben állította helyre Jób, esztergomi érsek. (Pauler Gyula, i. m. II. 15.)
