Küzdelem az árvízek ellen.
Küzdelem az árvízek ellen.
Az előző száraz éveket csapadékban dús évek váltják fel. Az árvíz magassága évről-évre emelkedik, napirenden vannak a gátszakadások. Az érdekeltség a baj okát nem a megváltozott időjárásban, hanem kizárólag a szabályozás rendszerében kereste és minden áron azon igyekezett, hogy a régi állapotot helyreállítsa. A Fekete-Körös alsó szakaszán fekvő községek hangosan követelték a Gyepes töltésének eltávolítását, hogy az árvíz a Gyepes és ezzel összefüggő erekben újra szabadon elterülhessen. Szeghalom pedig a Berettyónak másfelé leendő elvezetését kérelmezte.
Partvédő munkálatok a komádi hídnál.
Fekete S. felvétele.
A társulat vezetői látták, hogy az erős gátak a víznyomást kibírták és a jól épített gátakat, ha magasságuk nem is volt megfelelő, sok esetben meg lehetett tartani; ezért hozzáfogtak a gátak erősítéséhez és újból szervezték az árvédelmi szolgálatot. Eleinte úgy látszott, hogy hiábavaló minden erőfeszítés, mert alig emelték fel a gátakat az 1871-es víz fölé, az azt követő 1876–1878, különösebben 1879. árvíz magassága újra meghaladja az előzőket, az 1881-iki árvíz pedig minden megelőzőt felülmúl.
Az árvizek emelkedésénél még fenyegetőbbek voltak a jégtorlódások. Az árvíz által nagy tömegekben felszaggatott és lesodrott jég, csaknem minden egyes hídnál, kanyarulatnál és mederszorulatnál felakadt és a vizet felduzzasztotta. A jégtorlódás ellen minden védekezés hiábavalónak bizonyult, mert az árvíz emelkedése oly rohamos volt, hogy a veszélyeztetett pontra a kellő munkaerőt nem lehetett idejében kirendelni. Az 1881-es árvíz a Berettyónál 14 helyen, a Fekete-Körösön 8 helyen, a Sebes-Körösön 11 helyen szakította át a gátat. Az 1881-iki márcziusi árvíz a Sebes-Körös alsó szakaszán csak azért nem emelkedett veszélyes magasságra, mert a Sebes-Körös Sárrétjén a gátak nem voltak még készen és így az árvíz a Sárréten szabadon elterülhetett. Az 1887-iki májusi árvíz a Fekete és Sebes-Körösön az 1881-iki árvíz magasságát is meghaladta, de szerencsére jég nem volt és így a Fekete-Körösön sikerült erős védekezéssel az időközben felemelt gátakat megtartani. A Sebes-Körös azonban a Sárréten újonnan emelt gátjait két helyen átszakította.
A Berettyónál az 1887-iki árvíz nem emelkedett fenyegető magasságra, de annál nagyobb volt az 1888-iki márcziusi árvíz, mely az 1881-iki árvíz 265magasságát átlag 50 cmtrrel, jégtorlódásos helyeken több mint egy méterrel haladta meg. Az áradás, a télen felhalmozódott nagy tömegű hó gyors elolvadása következtében, rendkívül rohamos és a helyzet veszélyes volt, mert olvadás előtt a folyót erős jégpánczél borította. A gyorsan leinduló árvíz feltépte a jeget és nagy táblákban sodorta lefelé, a jég azonban a hídaknál és a kanyarulatokban felakadt. A jeges árvíz Pocsaj és Szalárd között, a vasúti híd kivételével, az összes hídakat elseperte. A jégtorlódások által felduzzasztott árvíz több helyen a töltés koronáján és a természetes magaslatokon is átcsápott és a Berettyó gátját 8, a Kősmőét 2 helyen szakította át.
Az árvíz kártételei azonban 1888-ban nagy területre már azért sem terjedtek ki, mert a szakadásokat rövid idő alatt elzárták és a szakadások mellett is az árvíz nagy tömegét az idők folytán kiképződött meder vezette le.
Alig múlt el a Berettyónál az árvízveszély, midőn megjött a riasztó hír, hogy a Tisza Dadánál a természetes partokat áthágta, Tisza-Beőnél gátját elszakította és így a Berettyó-társulatnak a Hortobágy mentén fekvő árterületeit elöntéssel fenyegeti. A Berettyó-társulat a tiszai árvíz ellen Bertalan Lajos kormánybiztos vezetése alatt erélyesen védekezett, régebben emelt és ujonnan hevenyészett gátakkal a Hortobágy balpartján fekvő árterületeit megoltalmazta, de a karczagi és kisújszállási árterületeit nem védhette meg.
Az 1887. és 1888-iki árvizek magasságát is meghaladta a Körösökön az 1890-iki árvíz szintje; az 1895-iki pedig úgy a Körösök, mint a Berettyó alsó szakaszán minden eddigit felülmult; ezek már kártétel nélkül levonultak, csupán a Sebes-Körös Kutas csatornájának új gátját szakították át két helyen.
A társulatok 1881-től kezdve csaknem a legutóbbi napokig folytonosan emelték gátjaikat. A körösi társulatok, de különösen a Berettyó, az egyoldalú gátemelés helyett, a víz rendszerers lefolyását és a jég szabad levonulását igyekezett elősegíteni. A társulat a Berettyó alsó és középső szakaszán az elsőrendű hullámtéri akadályokat leásta és folyását új átmetszésekkel javította.
Mind a három társulat újonnan szervezte az árvédelmi szolgálatot. A gátőrök számát szaporította, az árvíznél alkalmazott segédőrök számát felemelte. A Berettyónál 1865-ben egy őrház állott fenn a darvasi hídnál, ide két őrt állítottak, a kik közül az egyiknek Darvastól Szeghalomig, a másiknak Darvastól B.-Ujfaluig kellett a vonalra vigyázni. Ma már a Berettyó mentén 21 őrház áll. Mindenik társulat védvonalát telefon köti össze a társulati székhelylyel. A társulatokat a földmívelésügyi miniszterium idejében értesíti a nagyobb esőzésekről és hóolvadásokról és távirat útján jelzi a forrásvidékek közelében fellépett árvizek magasságát.
Ma már nyugodalmasabb helyzet köszöntött be, azonban abszolut biztonságról ma sem beszélhetünk. Folytonos aggodalomra adnak okot még a hidak, melyek nyílásai általában a víz és jég levezetésére nem elég nagyok, a meder is sok helyt korrekczióra szorul, a Fekete-Körösön és a Sebes-Körösön egyes helyeken fel is iszapolódott.
Még be sem fejezték a társulatok ármentesítési munkálataikat, midőn már keserű tapasztalatok útján meggyőződtek arról, hogy nem elégséges a területet a folyók kiöntései ellen megvédeni, hanem biztosítani kell a belvizek kiöntései ellen is.
