I. Ferencz.
I. Ferencz.
II. Lipót 1792-ben elhalván, örökségül a franczia háborut hagyta I. Ferencznek.
Napoleon hadainak közeledtére 1797. ápr. 10-én a vármegyei nemesség felkelésre szólíttatván, zöld selyem lobogó alatt elindult a szombathelyi táborba, de a campoformioi béke következtében még ez év decz. 19-én feloszlatott. (A felkelt nemesség lobogója jelenleg a vármegyei levéltárban őriztetik.) A franczia hadak közeledtére még három ízben szóllíttatott fegyverre a nemesség: 1800-ban, 1805-ben és 1809-ben.
554Az 1805-ben kiállított nemes-lovas és gyalogsereg tisztikara a következőkből állott; I. A nemes lovas-seregnél: ezredes: Rhédey Lajos, I. kapitány: Gróf Haller László és Balogh József. Főhadnagyok: Drávetzky József, Tóth Ferencz, Jakabffi Simon, Beőthy Vincze. Alhadnagyok: Beőthy László, Simai Márton, Miskoltzy János, Tokody Imre. Hadbíró: Bogdánovits Dávid (a 61. ezred nyugalmazott főhadnagya; Adjutant:Bakó. Főorvos: Hugli Antal. Alorvos: Kiszel János. II. A nemes gyalog-seregnél. Ezredes: Kazinczy László. Őrnagy: Szent-Iványi Ferencz. Főhadnagyok: Tokody János, Balku László, Szilágyi Ferencz. Alhadnagyok: Csengeri Sándor, Medve Dániel, Wetner Imre, Darabant Simon, Baranyi Antal, Szacsvay József, Sughó István.
A sorozó bizottság előtt 1806. márcz. 6-án közvitézeknek beirattak: (gyalogosok) 1592-en
Ezek közül fegyverviselésre alkalmatlanoknak találtatván, haza bocsáttattak. 202-en
mint a hadi szolgálatra alkalmasok besoroztattak: 1390-en
A járásonként kiküldött táblabíráktól, a bizottsághoz jött jelentések szerint, az általok fegyverviselére alkalmatosoknak talált hadkötelesek száma 2159-re
a fentebbi adatok alapján, levonva az ezen összeg nyolczadrészét a fegyverviselésre testi hibák miatt alkalmatlanok 269,
igy a vármegyéből hadi szolgálatra kiállítható nemesek száma összesen 1890-re tehető. (Eredeti összeírás a vármegye levéltárában.)
Az előbbi két felkelés azonban csakhamar eloszlattatott. Napoleon fenyegető magatartására az 1807. évi országgyűlés ismételten fegyverre szóllítván a nemességet az 1808. évi decz. 19-én tartott tisztujító közgyűlés részletesen intézkedett a nemesi felkelés ügyében. Az 1807. évi országgyűlés közelebbről annyiban érdekli a vármegye történetét, hogy a már a megelőző országgyűléseken javaslatba hozott magyar tannyelvű katonai intézet ügyében Bihar követe egyenesen József nádorhoz fordult közbenjárásért. Felszólalásának csakhamar eredménye lett, mert még ez az országgyűlés vegyes bizottságot küldött ki a katonai akadémia tervezetének elkészítésére.
1809. tavaszán Napoleon már másodízben közeledett Bécs felé. A vármegyei felkelt nemesség, főleg gróf Rhédey Lajos főispáni helytartó és a vármegyei tisztikar vállvetett buzgalma következtében, már május havában harczra készen állott. A biharvármegyei felkelők a békési és a csongrádi nemességgel egy ezeredet alkotva, május végén Nagy-Váradon gyűltek egybe. Az ezered három osztályra oszlott, az első és a harmadik bihari, a második békés-csongrádi nemesekből állott.
Tisztikara a következőleg alakult meg:
1. Törzstisztek: ezredes: Dobozy Lajos, az 1792. évi felkelők alezredese. Alezredes: Wenckheim József báró. Őrnagy: Balogh József. Tábori lelkész: Láng Boldizsár. Hadbíró: Thuolt József. Számvivő tiszt: Lakatos István.
2. Főtisztek: I. osztályban:
Kapitányok: Miskolczy Mihály, Domonkos István. Másodkapitányok: Beőthy László, Lukácsy András. Főhadnagyok: Szilágyi Ferencz, Baranyi Péter, Klobusitzky János, Fráter János. Alhadnagyok: Vajda Bálint, Kis Konstantin, Beke János, Donát József.
II. osztály: kapitányok: Almásy Alajos, Kamotsay Sándor. Másodkapitányok: Egyed Ferencz, Müller Mihály. Főhadnagyok: Lehoczky Lajos, Beliczay József, Kovács Márton, Bogyó József. Alhadnagyok: Ormós József, Szász György, Halász János, Demkó István.
III. osztály: kapitányok: Szentivány Benedek, Örömházy János. Másodkapitányok: Fráter Mihály, Tokody Imre. Főhadnagyok: Medve Dániel, Beliczay János, Sorosy Károly, Jakabfy Károly. Alhadnagyok: Török István, Borbély Pál, Nagy Sándor, Baranyi Lajos.
Az ezred második osztálya már jún. 4-én megindult Kecskemét felé. A biharmegyeiekből álló I. és III. osztály június 14-én Nagyváradon a vármegyeház előtt gróf Rhédey helytartó és nagyszámú közönség előtt ünnepélyesen felvonulván, Domokos Lőrincz vármegyei főjegyző által beszéddel üdvözöltetett. Még az nap az ezred Gyula felé a pesti táborba vonult. A vármegyei felkelt sereg, a pesti táborból júl. 4-én a francziák ellen vezényeltetett, s részt vett a győri ütközetben; majd közel félévi táborozás után 1809. nov. 24-én kelt rendelettel eloszlattatott.
A véráldozaton kívül nagymennyiségü hadisegélyt szolgáltatott a vármegye a francziák elleni háború czéljaira. 1809-ben 200 mérő kétszeres buzát, 500 mérő zabot ajánlott fel a nemesi felkelés szükségletein kívül. Debreczen városa pedig ugyanez évben 849 frt 15 kr. készpénzt, 122 mérő tiszta buzát, 831/2 mérő kétszeres buzát, 1734 mérő rozsot és 1691 mérő zabot szolgáltatott. (Hazai és külföldi tudósítás 1809. évfolyam II. rész.)
A franczia háborúk következtében megrendült pénzügyi viszonyok rendezése czéljából 1811-ben egybehívott országgyűlés, kilencz havi tanácskozás után elkeseredetten ment szét. Rhédey Lajos gróf főispáni helytartó ugyan kicsinylőleg nyilatkozott a Vay szabolcsi követ körül csoportosuló ellenzékről, 555de a vármegyében élénk visszhangra talált a rendeknek az alkotmány megvédése körül kifejtett munkássága.
A pénzügyi bajokhoz még az elemi csapások járultak.
1811. folyamán Debreczenben két ízben támadt tűzvész, a város felét koldusbotra juttatta s a szűkölködők segélyzése Bihar vármegye kötelessége volt. Az 1813. első két havában uralgó rendkívüli hideg idő tömérdek kárt okozott a vármegyében. 1815-ben általános inség volt. 1816. telén uralgó nagy hideg, majd az ez évi silány termés, és az egész országban bekövetkezett drágaság még jobban fokozta az általános inséget, sőt még az éhhalál elől menekülő erdélyrészi oláhok is elözönlötték a vármegye területét.
