A püspökség alapítása.
462A püspökség alapítása.
A váradi püspökség alapításáról közvetetlen adatok nem maradtak fenn számunkra. A váradi káptalan legrégibb Statutumai 6. l. szerint, melyek hitelességében nincs okunk kételkedni, Szent László először Váradon prépostságot alapított, 24 kanonokkal. Bunyitay a prépostság alapítását 1083–95 közé helyezi, melyet Szent László, közvetetlen halála előtt, püspökséggé emelt. Szent László 1095-ben hunyt el. Az általa alapított egyházi intézmények iránti szeretetét leginkább azzal igazolta, hogy Váradra kivánt temetkezni.
László utóda, II. István örökölte nagy elődének Várad iránti hajlamait; szintén Váradon temettetett el, az általa alapított premontrei monostor sírboltjába. Az új püspökség csakhamar felvirágzott. Már II. István halála után 1134-ben Feliczián esztergomi érsek Váradon országos zsinatot tartott.
A közóhaj I. László királynak szentté avattatását kérelmezte. A III. Béla király közbenjárására megtartott vizsgálat, 1192-ben László király szentté avattatását eredményezte.
Szent László kanonizáczióját fényes ünnepélyek követték Váradon, kezdetét veszi a zarándoklat a szent király sírjához, sőt királyaink is, megkoronáztatásuk után Váradra zarándokolnak, Imre király példájára, a ki kegyeletének 1198-ban adott kifejezést.
A váradi káptalan pecsétje 1291-ben.
A Bunyitay Vincze tulajdonában levő eredeti rajz után.
A tatárjárás előtt már számos egyházi intézmény fennállásáról tudunk. A XIII. század első felében a szentjánosi, az eggedi, a csolti, az ábrányi monostorok, a bihari és a körmösdi templomok létezéséről van tudomásunk.
A tatárdúlás után,. míg az elpusztult egyházak helyreállításának munkája Vincze püspökre hárult, addig az elvesztett birtok- és kiváltságlevelek hiányában, a káptalan és a püspökség birtokügyeinek rendezése Lodomér püspök feladata lett.
E két kiváló egyháznagy megfelelt a reája háruló kötelességnek. V. István királytól a püspökség és a káptalan számos újabb adományt, – jelesül bányajogot is nyert, a régi birtokok tulajdonjogának kérdésében pedig tanúvallomások gyűjtettek.
A káptalan a XIII. században is 24 tagot számlált s mint hiteles hely működött; legrégibb eddig ismert kiadványa, melyben a váradi káptalan tagjai mint tanúk szerepeltek, 1134-ből való.
Kezdetben a váradi püspökség két főesperesi kerületre oszlott, ú. m. a biharira és békésire. A békési főesperesi kerület alatt volt a nadányi (ma Ladány) alesperesi kerület. A zarándi részekben a köleséri, de ez még csak később szerveztetett.
A tatárjárás előtti korból még az istenitéletekről kell megemlékeznünk, melyek Váradon tartattak s a melyekről vezetett jegyzőkönyvek egy részét – mint középkori művelődéstörténetünk legbecsesebb forrását – „Váradi regestrum” néven ismerjük. E gyűjtemény az 1202–1235 közötti évekből összesen 389 oklevelet tartalmaz s néhány hiteles helyi bevalláson kívül, főleg a peres eljárás körül forog.
463Az első istenitéletekre Váradon az 1124–38 közti években akadunk; Szent László kanonizácziója után meg éppen szokásjoggá váltak; utolsó nyomuk 1304-ből maradt fenn. Az istenitéletek közül Váradon különösen az eskü és a tüzes vas-próba volt leginkább szokásban. Vezetésük az egyház kezébe volt letéve s a hazai törvények szerint csak a püspökségek, vagy prépostságok székhelyein voltak tarthatók. Az eljárásról jegyzőkönyvek vétettek fel. A váradi jegyzőkönyveket először Fráter György váradi püspök méltatta különös figyelemre s nyomatta ki, később többen kiadták, legújabb kiadványát Kandra Kabostól bírjuk.
A váradi püspökök a XII–XIII. században, Bunyitay nagybecsü műve nyomán, a következők voltak:
Sixtus 1103–1112; Valther 1124–1138; Mihály 1156; I. Miklós 1163–1180; I. János 1180; Vata, a Miskolcz nemzetségből 1186–1189; Elvin 1189–1200; Simon 1202–1218; Sándor 1219–1230; I. Benedek, az Osl nemzetségből 1231–42; Vincze 1244–58; Zozimás 1259–65; Lodomér, a Monoszló nemzetségből 1268–79; Tamás 1281–82; Bertalan 1284–85; II. Benedek 1291–96; I. Imre 1297–1317.
A váradi püspökség középkori birtokait Bunyitay műve alapján (II. kötet 247–257) a következőleg állíthatjuk egybe, megjegyezvén, hogy a helységnév után tett évszám azon legrégibb oklevelet jelzi, midőn a birtok már a püspökség tulajdonában volt. 1. A püspöki székvárosban: Váradi vár. Olaszi 1273, Új-Utcza 1552, Velencze, Vadkert. 2. Bihar vármegyében: Andacs, Apáti 1319, Ácsi 1568. előtt, Ágya, Árkos, Bályok 1484, Báránd 1537, Belényes, Benkefalva 1414, Bél, Bélfenyér, Bihar, Bogyoszló, Buchus, Csatár, Dalom 1344, Fel-Tót 1344, Fenes 1294, Fejértó 1552. előtt. Füred 1429, Gyanta, Gyepes, Hidastelek 1326, Hosszuaszó 1349, Ilyeháza a XIV. században, Jánosd 1340, Jánosfalva 1422, Józsefháza, Kalocsa 1344, Kardó, Káránd, Kölesér, Keresztes a XIV. században, Keserü 1455, Kéza, Kocyhkeskeer, Kopács 1319, Ladány 1506, Latabár, Mácsa 1489, Macsmolna, Mocsolya, Morsháza, Négerfalva, Olcsa, Ökrös, Ősi, Pata-Ősi, Pata, Pocsaj, Polánd, Péterháza 1355, Püspöki, Monostoros-Pályi, (Nagy-), Radvány (Kis) Rábé, Régen, Remete, Rogoz, Septely, Sikula 1459, Sólymos 1422, Sonkolyos, Süvegd 1357, Szálóbágy, Szent-Imre, Szék, Szálka, Széplak, Szent-Miklós, Szil, Szintye, Szigeti, Szőlős, Tárkány 1422, Tenke 1349, Telebed 1373, Tóttelek, Tulka, Udvari, Ujlak, Ürögd 1319, Vajda a XIV. században, Vasand, Vásárhely. A püspökségnek ezeken kívül még Zaránd, Szatmár, Kraszna, Külső-Szolnok, Szabolcs, Pest, Nógrád vármegyékben és Erdélyben is voltak birtokai.
A váradi káptalan (mint hiteles hely) pecsétje.
A Bunyitay Vincze tulajdonában levő eredeti rajz után.
