A XIX. sz.első felében.
A XIX. sz.első felében.
Utóda Miklóssy Ferencz (1803–11) építtette a mai szeminariumot. Miklóssy főleg az ifjuság nevelésére fordított nagy gondot. Bőkezűségét az általa építtetett csatári és tenkei templomok is hirdetik. püspöksége alatt, 1807-ben a székeskáptalan 10 stalluma 16-ra emeltetett fel, melyből hat, az úgynevezett stallum litterarium – az egyházmegyebeli papságon kívül is, a tudomány és az irodalom terén működő érdemes egyháziak részére jelöltetett ki. I. Ferencz király már megelőzőleg 1801-ben a káptalan tagjait Szent László király zománczos képével ékes mellkereszttel díszítette fel.
Miklóssy halála után (1811) tíz évi szünet után Vurum József ült a váradi püspök székbe.
Vurum távoztával 1827-ben Lajcsák Ferencz neveztetett ki Várad püspökévé. A vegyes házasságok ügyében kibocsátott pásztorlevelek miatt az egész országban, de különösen Bihar vármegyében heves támadásokban volt része. 1842-ben lemondván a váradi püspökségről, az 1838-ban újólag felépült kapuczinus kolostor magányában keresett menedéket, hol 1843-ban elhalt.
Utóda Bémer László báró 1843. február 10-én foglalta el az elárvult püspökséget. Bémer hazafias magatartásával a szabadságharcz eseményeinek esett áldozatúl. Püspöki székétől megfosztatván, 1850-ben az enzendorfi kolostorba száműzetett, honnan csak 10 évi távollét után tért vissza a hazába. 1862-ben Ungvárott hunyt el. Tetemei a váradi székesegyházban pihennek.
Az 1765-ik évben kibocsátott névtár óta az 1848–49-iki szabadságharcz lezajlásáig a következő plébániák létesültek a vármegye területén:
Várad-Olaszi (1784), Új-Palota (1814), Pecze-Szent-Márton (1784), Bihar (1826), Tóttelek (1788), Bodonos-Pataka (1829), Széplak (1778), Asszonyvására (1784), Diószeg (1772), Ér-Adony (1777), Székelyhíd (1772), Berettyó-Szent-Márton (1806), Furta (1782), Bikács (1778, áthelyeztetett 1813-ban), Görbed (1811), Tenke (1785), Rézbánya (1793), Körös-Tarján (1844), Sólyomkő (1844). A XIX. század második felében még több plébánia létesült: az ilosvai 1870-ben, a mezőkeresztesi 1871-ben, a nagy-szalontai 1880-ban, a magyar-pataki 1891-ben, a kondorosi 1893-ban. A főpásztori névsor kiegészítéséül közüljük a szabadságharcz leveretése után kinevezett püspököket, kiknek főpásztori működését a róm. kath. egyházról szóló fejezett 564ismerteti: Tordai Szaniszló Ferencz 1850–1868, lipovnoki Lipovniczky István 1868–1885, Ipolyi-Stummer Arnold 1886 (február 18-tól deczember 2-ig), Schlauch Lőrincz bibornok 1887. április 8-től.
A XIX. század első felében a váradi püspökség területén: 1 javadalmas apátság (Szent-Jobb), 3 javadalmas prépostság (székeskáptalani, Szent Lászlóról nevezett nagyváradi és várad-előhegyi) és 54 plébánia volt, ebből 39 plébánia Bihar vármegye területén.
A XIX. század első felében az egyes szerzetes rendek közül, a következők bírtak rendházakkal a vármegye területén: a premontreiek Várad-Olasziban, a kegyesrendiek Debreczenben, a kapuczinusok Várad-Ujvárosban, az irgalmasrendüek Várad-Olasziban és az Orsolya-rendü apáczák, szintén Várad-Olasziban.
Források: Bunyitay V. értekezése az 1896. évi egyházmegyei névtárban. – Bunyitay: Bihar vármegye oláhjai és a vallásunio Akad. ért. XV. k. 6. sz. – Bunyitay: gr. Csáky Imre püspök élete. – „Kath. Szemle” I. évf. 3. füz. – Gánóczy: Episcopi Varadienses 392. – 96. l. – Rátkay József adatai a „Tiszántúl 1900. évfolyamában.)
