Népdalok.
Népdalok.
Magyar népdalokat, olyanokat, a melyek máshol ismeretlenek, alig hallunk a vármegyében. Mindössze két községben járja olyan, a melyet másutt ritkán hallani; így Komádiban a következő három népdalt éneklik:
A Komádi határon,
Határon, határon, határon,
Megy a juhász piszra órú,
Daruszőrű, keselábú, kurtafarkú,
Fakó-csíku szamáron,
Szamáron, Szamáron, szamáron.
Határon, határon, határon,
Megy a juhász piszra órú,
Daruszőrű, keselábú, kurtafarkú,
Fakó-csíku szamáron,
Szamáron, Szamáron, szamáron.
Ül az azon hegyessen, hegyessen,
Kemínyen, kevílyen, –
Nízi magát, az árnyékát,
Kétódalt a nagy ingújját, –
Ihajja! Csuhajja!
Hátul megyen a kutya.
Kemínyen, kevílyen, –
Nízi magát, az árnyékát,
Kétódalt a nagy ingújját, –
Ihajja! Csuhajja!
Hátul megyen a kutya.
Más:
Mán mínálunk ritkán látunk
Fecské-riké-rikikét;
Szereti az magyar legíny
A menyecs-kiké-riké-rikikét;
Tisza feljöttivel,
Duna lementivel,
A menyecs-kiké-riké-rikikét.
Fecské-riké-rikikét;
Szereti az magyar legíny
A menyecs-kiké-riké-rikikét;
Tisza feljöttivel,
Duna lementivel,
A menyecs-kiké-riké-rikikét.
Más:
Ihaj rukki-rukki-rukki,
A czüpőjít ki rugja ki,
Ragyogó csillagom;
Kocsmárosné barna jánya
Lába újja búbja tuggya,
A czüpője hun szoríttya,
Ragyogó csillagom, galambom.
A czüpőjít ki rugja ki,
Ragyogó csillagom;
Kocsmárosné barna jánya
Lába újja búbja tuggya,
A czüpője hun szoríttya,
Ragyogó csillagom, galambom.
Hegyköz-Száldobágyon pedig a következőt:
Száldobágyi fagygyas tetőn jó bort mírnek,
Gyerünk ides komám asszony igyunk egyet,
Jaj de fáj a’ gyomrom!
Meghalok ha nem iszom, komám asszony!
Gyerünk ides komám asszony igyunk egyet,
Jaj de fáj a’ gyomrom!
Meghalok ha nem iszom, komám asszony!
Van még az én uramnak egy kis buzája
A hombáron, kenyere és szalonnája,
Míg abba tart ihatunk,
Kedvünkre mulathatunk, komám asszony!
A hombáron, kenyere és szalonnája,
Míg abba tart ihatunk,
Kedvünkre mulathatunk, komám asszony!
Ha haza jön az én uram az a ’ bugjos,
Ha kérdi hogy, hun van a’ hombárbúl a rozs,
Majd’ azt hazudom neki,
Hogy a patkány hordta ki, komám asszony!
Ha kérdi hogy, hun van a’ hombárbúl a rozs,
Majd’ azt hazudom neki,
Hogy a patkány hordta ki, komám asszony!
Általában pedig más vidéken is ismert népdalokat alkalmaznak a helyi viszonyokhoz. Meséket csak olyanokat hallani, melyek az országban a magyarok között mindenütt el vannak terjedve. Helyi vonatkozásu mondáik pedig többnyire valamely történeti hagyományra, romra, régi épületre vagy dűlő-elnevezésre vonatkoznak, melyekről a községek leirásánál emlékezünk meg.
