Nagy Lajos halála után.
Nagy Lajos halála után.
A Nagy Lajos halála után beállott belzavarok s az egész XV. zsázad folyamán megújuló trónküzdelmek hatalmas földbirtokos osztály alakulására vezettek. Sokan lettek egyes várak körül csoportosuló birtokok uraivá, mely uradalmak azután együttes adományozás tárgyát képezték s a várral együtt cseréltek gazdát. A természettől védett s egykoron a Csanád nemzetség tulajdonát képező Sólyomkő vára körül csoportosuló 10 község: Bánlaka, Sólyomkő, Micske, Tóti, Poklostelke, Almaszeg, Magyar-Lugos, Rév, Száncsi által alkotott sólyomkői uradalom a XIV. század végén a Kaplaiak birtoka. 1407-ben szántai Laczkfi Jakab és Dávid nyerik királyi adományul. 1452-ben a várat, még e család megszakadása előtt, a Kusalyi Jakcs és a Bánffi családok birtokában találjuk, 1484-ben pedig a Drágffy és a Jakcs családoké. 1424-ben Kanizsai László birtokába jutott.
Az albisi Zólyomiak birtokai Diószeg, Székelyhíd körül csoportosultak. 1373. óta Széplakon, 1391-ben Patán földedsurak; az egykor a Gutkeledek tulajdonát képező Székelyhíd megszerzése után birtokaik nagy kiterjedést 606nyernek. A XV. század derekán Albis, Pércs, Gálos-Petri, Csatár, Ottomány stb. összesen 30–33 falu urai.
Az álmosdi Chyrék 1425-ben nyertek Pocsajban várépítési engedélyt. Birtokaik a vármegye északi részén terültek el. Ér-Mihályfalva, Álmosd, Vértes, Pocsaj, Pályi, Mike-Pércs, mintegy 14 falu és 3 puszta urai.
A Csákyak uradalmai Körösszeg és Adorján várak körül, a Berettyó völgyében s a Sebes-Körös mentén terültek el, köztük: Margitafvalva, Szalárd város, Nagy-Böszörmény, Cséffa város, összesen 70 helység és 4–5 puszta urai. 1475-ben Kövesden, Szucsákon és Kalotán földesurak. 1489-ben Poklostelek, Sejtervölgy, Ferkeság, Boldogasszonytelke, Vajda, Kohály helységekben is bírnak jószágokkal.
A debreczeni uradalom, mely Bihar és Szabolcs vármegyékre terjedt ki, a Debreczeni Dózsa család magvaszakadtával (1405) a koronára szállott vissza. 1411-ben a vármegyéből a következő helységek tartoztak hozzá: Derecske, Csalános, Haláp, Szent-Péterszege, Kersztur, Szent-Demeter, Szucsa, Fegyvernek, Sámson, Bagota, Süldő, Hetven, Simonegyháza.
1411-ben a debreczeni uradalmat Brankovics György rácz despota nyerte örök adományul. 1450-ben Hunyadi János foglalta el, a ki 1446-ben már az ezen uradalomhoz tartozó Böszörményt bírta.
Róla Szilágyira, és özvegyére Erzsébetre, majd ennek halála után (1484) Corvin Jánosra szállott. (Csánki Dezső – Magy. orsz. tört. földr. a Hunyadyak kor. I. 632., Gr. Zichy oktmt. VI. 147. l.)
E nagyobb uradalmak közt terültek el a nemesség uradalmai. A Jankafalvi és a Majosi családok, Kágya, Jankafalva, Pelbárthida és Reszege környékén 14 faluban, a Sztáryak vagy Esztáriak, Esztár, Marja és Mihály-falva vidékén 7 faluban, a Rozgonyiak Gáborján és Ujfalu körül 10–11 helységben, a Vetéssyek Ér-Adonyban s a ragáldi pusztán (Gr. Károlyi oklt. I. k.) voltak birtokosok. Az Uporyak Mihályfalva, Mike-Pércs, Kágya és Szalonta vidékén, a Szepesyek Ér-Adony, Szepes, Vásári, Keszi, stb. helységekben, a Pércsi nemzetség Vásári és Keszi helységekben, majd 1440-ben Pércs, Kisfalu és köteles falvakban voltak birtokosok.
A Sebes-Körös völgyében a Telegdyek birtokai területek el, mint Sonkolyosd, Lok, Telegd, Bottyán, Jenő, Szabolcs, Szalárd, sőt a Fekete-Körös völgyében Csékén is bírtak.
Telegdy István, II. Ulászló kincstartója, 1508. május 22-én új adománylevelet eszközölt ki az összes öröklött és szerzett birtokaira, melyek közül a következő 82 biharvármegyei helységet találjuk elősorolva: Örvénd, Berten, Magyar-Kakucs, Révelő, Gyapju, Gálos-Petri, Ónad, Tasnádfő, Szurdok, Alsó-Szakadát, Izsóparlaga, Brajkuta, Kopacsel, Ravaszlik, Ujfalu, Felső-Battyán, Alsó-Battyán, Sonkolyos, Oláh-Kakucs, Dobricsonfalva, Százháza, Krajnikfalva, Cseke, Kápolnás-Hidas, Dojalaka, Albolfalva, Tötös, Veresfalva, Nyires, Farkaspataka, Hosszu-Bikács, Dékánfalva, Isztrákos, Gémes, Drág-Cséke, Bucson, Dusafalva, Csoksára, Kótliget, Bokorványa, Váralja, Brozkulya, Felső-Toppa, Felső-Hidasel, Korpafalva, Vagdemeter-falva, Turbolyafalva, Szitánfalva, Papmező, Alsó-Patak, Kozdánfalva, Tivis, Borzafalva, Hidelő, Szombatság, Kis-Hodos, Papsztancsulfalva, Forrószeg, Hosszuliget, Kis-Topa, Posga, Terpefalva, Kerekesfalva, Krajnikfalva, Alsó-Hidasel, Vásznosfalva, egész birtokok, továbbá: Telegd, telki Szabolcs, Jenő, Orosi, Érpál, Andaháza, Szent-Kozma, Ujfalva, Tótfalu, Gáborján, Boldogfalva, Szekcsőd és Felső-Szakadát helységekben részek. (Borovszky S. – Csanád vm. I. 143.)
A Telegdyek birtokaitól északra a Zovárdfi és Ujhelyi családok voltak birtokosok Terebes, Fanciska, Bolcs és Álmosd tájékán.
A vármegye északnyugati felében a Debreczeni és a Csáky család uradalmai közt a henczidai Bacsó, a Bajoni, a Kis-Marjai és a Tordai családok birtokai terültek el.
A henczidai Bacsók Nagy-Létától Rábéig, Sárhida, Okány, Nagy-Rábé és Kernye környékén, a Bajoniak Bajon vidékén voltak birtokosok s 1412-ben pallosjogot nyertek. A Kismarjaiak, a két Marja, Gyapoly, Kerekegyház és Zsadány birtokosai. Ez utóbbi család birtokait a XV. század második felében a Baksa nemzetségből származó Bocskayak foglalják el. E család 6071280-ban nyeri a zemplénvármegyei Kövesd várát, s 1320-ban Bocskó helységben birtokos, honnan György (1478) fia Simon (1493–99) Biharba költözik. Ennek fia György először írta magát Kis-Marjáról.
A Tordayak Ujfalu és Torda vidékén voltak földesurak. E családból András 1468-ban itélőmester, fia László váradi kanonok (1468–88), másik fia Benedek, kinek fia Zsigmond 1507–1524-ben a vármegye alispánja, Kis-Zomlinban bírt részeket.
A Torday birtokoktól délkeletre a Bessenyey és az Izsáki osztályos atyafiak javai terültek el, köztük Bakonszeg, Izsáka, Csekehida, Tancskereke.
Horogszegi Szilágyi Mihály Szent-Péterszeget és Szent-Miklóstelke pusztát bírta a XV. század derekán, mellette a Rimaszécsi Széchyek Gáborjánt s Boldogasszonyfalva részeit bírták. A Marczalyak 1452-ben Nagy-Létát és Kakat felét adták zálogba a Hunyadyaknak. A Szapolyayak pedig a XV. század végén a debreczeni uradalom egy részét bírták zálogban, a Szokolyi és a Szepesy családokkal. A Báthoriak, Szabolcs vármegyének ez ősi családa, Kakat és Süvegd helységek földesurai, idővel a vármegye déli részén elterülő Kis-Baj és Bél-Zerénd helységeket nyerik. A szabolcsi Várdaiak a XV. század folyamán Nagy-Mihályfalva földesurai.
A Csákyak uradalmaitól délre a Toldyak és a panaszi Pázmány család birtokai terültek el.
A Toldy család Told (Puszta-Told) és Szalonta vidékén volt birtokos, mely utóbbit 1515-ben szerezte meg a szomszédos Pata, Kölesér, Őssi helységekkel egyetemben. Ulászló király 1502-ben vizsgálatot rendelt Toldy Mihály, a békésvármegyei szent-andrási uradalom birtokosa és társai ellen, a váradi káptalan nagy-szemléni és borsi birtokain elkövetett hatalmaskodások miatt. (Bunyitay – i. m. II. 282.) Toldy Tamás birtokait 1466-ban az ősi Csolt nemzetségből származó békésvármegyei gerlai Ábrahámffy család sarja, István vette zálogba, a ki 1468-ban mezőmegyeri részeit átengedi cserében egyes bélmegyeri birtokért, miáltal családja Bihar vármegye birtokosai közt foglal helyet.
A panaszi Pázmán család Szent-Márton, Szántó és Pósa vidékén volt birtokos. 1465-ben Panasz, Tóttelek, Szomajom, Szent-Márton, Ujlak, Szent-Dienes és Somogy birtokosai.
A Toldy család birtokaitól délre eső Sarkad, Ant stb. helységeket 1453-ban a székudvari Keczer család nyeri adományul, még lejebb már az egykori Zaránd vármegyével határos területen (Bél-Zerénd, Nagy-Zerénd) az Ártándyak birtokai terültek el. E családból Tamás 1505-ben a vármegye követe volt, Pál az 1518. évi országgyűlésen tünt fel.
A Fekete-Körös vidékéről származott a hosszaszai Bothos család is; őse Péter, kinek fia István 1437-ben prépost, testvére Péter, a Tahy család őse. 1437-ben Félegyháza negyedrészét nyerték adományul.
