A mohácsi vész után.
A mohácsi vész után.
A mohácsi vész utáni időkben ismét mélyreható változás áll be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. Az ellenkirályok híveik számát bőkezü adományok által igyekeztek szaporítani, de ezen adományok gyakran nem voltak végrehajthatók az ellenpárt túlsúlyra jutása következtében. A mohácsi csatában számos család sarja vérzett el, ezeknek birtokait a szomszédok foglalták le zsákmányúl, a folytonos küzdelmek közepett számos család tönkre jutott, ezeknek helyét újonnan letelepült, vagy más kalandorok foglalták el.
A protestantizmus elterjedésével lefoglalt egyházi javak még nagyobb mozgalmat idéztek elő és csak a XVII. század elején, midőn Bihar vármegye végleg az erdélyi fejedelemséghez csatoltatott, tapasztalhatunk a birtokviszonyok tekintetében némi állandósulást.
E korszak (1526–1604) birtok viszonyaira nézve felette becses adatokat nyújtanak az 1552/53. évi adóösszeírások, melyeket a vármegye történetét tárgyaló fejezetben már részletesen ismertettünk.
Az 1552. évi birtokállapotot tekintetbe véve, e korszak birtokviszonyait két csoportba sorozhatjuk: 1552. előtt és után.
Ferdinánd király 1527–32 között, többek közt a következők részére állított ki adományleveleket, egyes biharvármegyei birtokokra nézve: Újvári Nagy Imre alnádor, Oláh Miklós és testvére, Pempflinger István, Parlagi Miklós, 608Izdenczy Miklós és Csáthi Zeny István. (Acsády Ignácz Akad. Ért. XVI. kötet. 3. sz.) Ezek az adományosok jórészt nem foglalhatták el birtokaikat.
Ezzel szemben János király hívei már jobb helyzetben voltak. A Bajoniak mindegyre nagyobb vagyonra tesznek szert. Laszky Jeromos 1535-ben 600 forint kölcsönt vesz fel Bajoni Benedektől, János király jótállásával, melyért Tetétlent inskribálja, Izsákai Osvald 1536-ban Izsáka, Bakonyszeg, Orod és Csekehida birtokait, továbbá Esvént és Esvénmonostorát fiörökösei nem létében Bajoni Benedeknek ajánlja fel, a ki 1538-ban Nagy-Kágya és Jákó-Varsány birtokokat nyerte János királytól. (Gróf Károlyi oklt. III. 111–117, 128.)
Az Ártándyak, hasonlókép János király hívei, nagy vagyonra tettek szert ezidőtájt. Birtokaik: Kereki, Ártánd, Sas, Ádám, Köbölkút és Konyár egészen, Bors, Apáti, Baromlak, Széplak, Mező-Peterd, Boldogfalva és Sámson részben. Ártándy Pál és Balázs testvéreket azonban Gritti 1531. január 25-én lefejeztette, mire a család szerencsecsillaga is aláhanyatlott. János király ugyan 1531. február 25-én kelt levelével Pál özvegyét és árváit védelmébe vette, de nem akadályozhatta meg a család hanyatlását, melynek Balázs fiával 1576-ban magvaszakadt. A többi családok közül a fiörökösök nélkül elhalt Torday György Nagy-Kágya és Jákó-Varsány birtokait a Bajoniak nyerik; a család még a XVI. század elején Nyüved, Kügy, Hódos, Kovácsi helységeket bírta; utolsó tagja László 1567-ben végrendelkezik. A Czibak családból Péter még 1552-ben szintén birtokos, de többé nincsenek róla adataink. A Zólyomi család Dávid fia János, leánya Klára 1535-ben fiúsíttatott. Tahy Ferenc 1546-ban Vajda helységben volt birtokos, 1548-ban Fenest nyerte Ferdinándtól adományúl, de ez csak névleges adomány volt. A Toldy család ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Az 1552. évi összeírásban 19 tagja van felvéve s Szalontán, Nagy-Marján s több helyen birtokosok. Miklós a nagyfalusi ágból 1522–54 közt Kabán földesúr. A Szepesyek 1547-ben Ebest bírták. A Csákyak hasonlókép fentartották hatalmukat. Csáky Pál Körösszeget bírta. Verbőczy István még a mohácsi vész előtt Hódost és Kovácsit bírta (Fraknói Vilm. M. T. Életr. XV. évf. 355–56. l.) de ezek a Tordayakra szállottak. Sólyomkő várát Micskével együtt Drágffy György († Mohácsnál) özvegye bírta, a kinek sikerült azt az idők viszontagságai közepett Magdolna leánya számára megtartani. Bocskay György már 1552. előtt Nagy- és Kis-Marja, Kasza, Kerekegyháza, Gyapol, Okány, Balkány és Csépán birtokosa.
Az új birtokosok közül Melith György 1541-ben Izabella királyné adománya következtében Halápba iktattatott be; (Orsz. lt. n. r. a. 1778 : 9.) Losonczy Antal pedig 1543-ban a pankotai uradalmat bírta. (Karácsonyi i.m. I. 120.) Vidi Bereczkfi Mihály, János király udvari szakácsa, 1535-ben Körös-Szent-Miklóst nyerte adományul. Álmosdi Somlyai Mihály 1545-ben Madarászt és Görbedet foglalta el.
Midőn a vármegye ismét Ferdinánd uralma alá került, hívei számos újabb adományokat nyertek jutalmul, viszont a Szapolyai párt hívei közül többen kiestek birtokaikból. Parlaghy György, Miklós és Pál 1557-ben Püspök-Ladány és a hozzátartozó birtokokra nyertek adományt Ferdinándtól. Álmosdi Chyre Ferencz magvaszakadtával, ennek birtokai kir. adomány utján Tahy Ferencz királyi lovászmesterre, majd vétel utján Dobó Istvánra szállottak. A János Zsigmond pártjához szító Toldy Miklós és Péter javait (Fekete-Bátor, Csatfalva, Told, és Nagyfalu) Ferdinánd már korábban elkobozta, ifj. Toldy Miklós, a ki hasonnevü nagybátyjától való megkülönböztetés végett Kis-Toldy Miklósnak neveztetett, mint a vármegye történetét tárgyaló részben láttuk, 1553-ban lefejeztetett, Fekete-Bátor vára pedig Ferdinándé lett. Hasonló sorsra jutottak a nagyfalvi Toldy Miklós zarándvármegyi javai is 1559-ben. (Liber regius 283). Midőn Várad és vele Bihar vármegye ismét Izabella uralma alá került, bőkezűen jutalmazta híveinek hűségét. Ekkor veszi kezdetét az egyházi javak eladományozása, melyek közül azonban a megelőző évtized zavaros viszonyai közepett már sokat elfoglaltak egyes hatalmasok.
1557-ben Izabella királyné Szent-Andrást Simay Péternek adományozta, a kitől 1566-ban Békés Gáspár vette meg. Kecset birtokot Kecsethy Albert, 609Szent-Jánost pedig Bethlen Gergely és haraklányi Massay László nyerték adományul. E két utóbbi egyházi birtok volt. A János király pártjától Ferdinánd pártjára állott Bereczkfi Mihály 1557-ben Örvéndet nyerte adományul, de a közbejött események következtében már nem bírta elfoglalni. Kis-kállai Vitéz János nagymihályfalvi birtokát 1559-ben Izabella el akarta foglalni, de ebben Bornemisza Ferencz, Vitéz János tiszttartója fegyveresen megakadályozta. Iklódot, mely egyházi birtok volt, 1557-ben Pesti Imre deák s ennek halála után Földvári Mátyás váradi udvarbíró nyeri adományul.
János Zsigmon hasonlóképen bőkezűen osztogatta a lefoglalt egyházi javakat. Melius Péter debreczeni protestáns lelkipásztor 1566-ban, a váradi lelkész házát, Abrahámffy György, János, Miklós és Gábor, 1568-ban nyertek új adományt Ácsi birtokra, melyet még atyjuk Zsigmond kapott. E család 1552–53-ban Gyántén birtokos. 1568-ban Ábrahámffy Zsigmond fiai Méhest nyerik adományul, Ábrahámffy István fiai pedig egy váradi káptalani házat kaptak. Baky Pál főétekfogómester ugyanez évben Miskét, Telegdy Mihály 1566-ban egy kanonoki házat Váradon a hozzávaló szőlővel, Szalánczy Lászlő főispán 1557-ben egy kanonoki házat.
Az elfoglalt egyházi birtokok közül a következők maradtak meg a foglalók hatalmában:
Bályok 1552-ben a Szénássy család tulajdon, Fejértó: Bartakovics János, Venter: Vajda István, Fugyi-Vásárhely (azelőtt a pálosoké volt): Solymosy János és Porkoláb Dénes, Szent-Jobb (szintén a pálosoké volt): Némethy Ferencz birtoka, melyet 1557 táján foglalt el. Kakucs, Ősi és Marczelháza egyházi birtokokat 1560-ban Sárossy János vette zálogba a váradi domonkosoktól. Bajoni János pedig 1566-ban Lökösháza birtokába iktattatott be. Asszonyvására 1569-ben Salgay Bálint birtoka.
Az erőszakos birtokfoglalások, újabb bőkezű fejedelmi adományok és gyakori vétel utján a régi uradalmak romjaiból újak keletkeznek.
Sólyomkő várát és tartozékait Izabella királyné 1556-ban Báthori Györgynek és nejének Annának adta. Pocsaj várát, Álmosdi Ferencz halála után, előbb Tahy Ferencz, majd Dobó István szerezte meg. 1560-ban János Zsigmond szécsényi Némethy Ferencznek, a tokaji vár praefectusának adományozta. A Csanád nemzetségből leszármazott Makó család utolsó sarja: Makó László 1563-ban Bátorban, hova a török invázió elől huzódott, a következő birtokok felett végrendelkezett: Székelyhíd, továbbá a hozzátartozó Semjén, Csokaly, Tulogd, Diószeg, Jankafalva, Kóly, Albis, Sárfő, Vámos-Pércs és Sámson helységekben való részek. E birtokokat azonban János Zsigmond fejedelem Varkocs Tamásnak adományozta.
Nopsiczi Varkocs Tamás bihari főispán ugyanez évben, nagyrészt a Zólyomiak tulajdonát képező birtokokra: Albis, Jankafalva, Diószeg, Sárfő, Csokaly, Ottomány, Kóly, Molnos-Petri, Vámos-Pércs, Semjén, Csatár, Sámson, Tulogd és Székelyhíd községekre nyert adományt, melyekből a székelyhídi uradalom alakult. Bocskay György, a ki 1567-ban szintén Szapolyai pártjához csatlakozott, 1552-ben, mint láttuk, már Kis-Marja és a körülötte fekvő helységeket birta. Fia Bocskay István (sz: 1557 † 1606) erdélyi fejedelem, az atyjától öröklött birtokokat számos újabb szerzemény által gyarapította. 1579-ben Gyapol, Kaza, Kerekegyház stb. birtokaiban levő jobbágyait Báthori Kristóf erdélyi vajda minden terhektől felmenti. 1589-ben nyerte a latabári birtokot, ugyanez évben Salház pusztát. (gróf Károlyi oklt. III. 274.) 1590-ben: Kis-Marja, Gyéres, Félegyház, Okány, Kerekegyház, Kaza, Henczida, Balkány, Sadán, Csegesd és Bod ősi javakban megerősíttetik. 1590-ben nyerte Kereki várát, a hozzátartozó birtokokkal. A kereki uradalomhoz a következő helységek tartoztak: Bedes, Furta, Konyár, Pályi, Latabár faluk, Keresztes, Ártánd, Sas, Peterd, Ádám, Nagy-Mohol, Tamáshida, Erőd-Gyarak, Kis-Kemény és Mártonlelke részbirtokok, Kékes és Suliháza puszták.
A sarkadi uradalom, mely 1577-ben Sarkadi Farkasé volt, a sarkadi kastély körül csoportosult. Ide tartozott: Köte-Gyán, Köte-Tarcsa, Sarkad-Ősi, Mező-Panasz, Tarján.
A Bocskayak uradalmai mellett nagy jelentőségre jutott a bajoni uradalom. Bajon vára a XVI. század folyamán épült, melyhez 1571-ben a következő 610birtokok tartoztak: Szerep, Rét-Szent-Miklós, Nagy-Rábé, Bagos, Hodos, Jákó, Kovácsival és Lökösházával, Zsadány, Balkány, Okány, Fazekas vagy Jákó-Varsány, Csépán, Nagy-Bajon, Kis-Bajon, Derecske, Szovát, Tamási, Sámson, Domoszló. (Géresi Kálm. – Gróf Károlyi oklt. III.)
1587-ben a bajoni uradalmat a Bajoni család fiágának kihaltával Báthori Istvánné és Kendy Ferenczné elfoglalták, mely foglalás ellen azonban Bajoni Zsófia óvást emelt. A vár Csukai Péter hatalmába jutott, majd ennek halála után (1592) Nagy András hajdukapitányé lett. Egy 1563-ban kelt tudósítás szerint a vármegyében levő várak a következőket uralták: Kővár, Sólyomkő és Cseh (Cséhtelek ?): Báthori György. Székelyhíd: nopsiczi Varkocs Tamás. Kereki: Ártándy Kelemen. Adorján: Csáky Pál. Pocsaj: (nincs feljegyezve, de akkoriban szécsényi Némethi Ferencz birtokában volt). Telegd: Telegdy Miklós, Szent-Jobb: Némethi Ferencz. Pankota, Jenő és Dézna: Losonczy István özvegye. (Tört. tár. 1884. évf. 391. l.)
A többi birtokosok közül: Ártándy Tamás 1561-ben Nagy-Zerénden és Bél-Zerénden volt birtokos. A család – mint láttuk – Nagy-Kereki várát bírta, mely 1576-ban Báthori István fejedelem adománya következtében Bocskay István birtokába jutott.
A Forgách család 1564-ben a Zólyomiak után Egyedmonostorán volt birtokos. Telegdet a két Telegdy testvér, Miklós és Mihály bírta, a kik 1561-ben osztoztak az ősi javakon, övék volt Gálos-Petri, Papmezővár, Telegdy Miklós fia Miklós, és Ferencz fia Mihály, a székelyek kapitánya közt, az ősi birtokok miatt támadt perben, 1572. május 15-én, Mihály, jogai védelmére megkapta Miklóstól a családi birtokokra vonatkozó adományleveleket, melyek szerint a családnak 82 biharvármegyei helységben voltak birtokai, kevés kivétellel ugyanazon helységekben, melyekre Telegdy István kincstartó adományt nyert. (Borovzsky Samu – Csanád várm. I. 205.) Lesst 1568-ban Lessi László, a család utolsó sarja, Rogozi Vancsa Ferencznek hagyta. Zsáka, melyhez Kisfalu és Harkány tartozott, 1566-ban Zsákay Andrásné birtoka, a ki e váracsot Ferdinánd vezéreinek átadta. Békes Gáspár 1561-ben társaival a körösvölgyi birtokaiba, Védi Gyantay Lukácsné született Ujhelyi Dóra pedig 1562-ben Véd helység és tartozékaiba iktattatott. Haraklányi Massay Imre, a ki Massay Benedek, János király pártjának rendíthetetlen híve után örökölt, 1561-ben Zarándon 37 porta birtokosa, birtokai Bihar és Békés vármegyékre is kiterjedtek. (Márki Sánd., Arad várm. tört. II. 1. 558. l.) Toldy István és váradi Ugray György alispán 1598-ban új adománylevelet nyertek Nagy-Homok, Répás-Keszi, Nagy- ésa Kisvásári birtokokra és Erdő-Gyarakra. (Rozvány, Szalonta tört.) Dobozy Sebestyén, a ki 1603-ban Nyüvedy Annát vette nőül, Nyüved birtokába jutott.
