Erdőgazdaság.

Teljes szövegű keresés

Erdőgazdaság.
E vármegyét területének nagysága, változatos dombozati és vízrajzi viszonyainál fogva – a melyek ismét az erdő- és mezőgazdasági viszonyok változatosságát vonják maguk – után, méltán nevezik „Biharország”-nak.
Az erdőterület viszonya az összterülethez és a lakosok számához a földmívelésügyi minisztérium által közölt hivatalos adatok szerint a következő: A vármegye összterülete 1.904,857.2 k. hold. Ebből erdőterület 508,692 k. hold és így 100 holdnyi összterületre 26.7% erdő esik és tekintve, hogy a vármegye lélekszáma 529,359, egy lélekre 0.984 k. hold erdő esik és 1 k. holdra 0.271 lélek.
Bihar vármegye erdőségeinek talaj szerinti jellegzése és elkülönítése a következő: A kitüntetett erdőterületből véderdő 19,389 k. hold; feltétlen erdőtalajon álló erdő 454,289 k. hold; nem feltétlen erdőtalajon álló erdő 35,014 k. hold és így a véderdő 3.8%-át, a feltétlen erdőtalajon álló erdő 89.4%-át, a nem feltétlen erdőtalajon álló erdő 6.8%-át foglalja el az összes erdőterületnek. E számok mutatják, hogy az 1879. évi XXXI. t.-cz. erdőtörvény, úgyszólván az összes biharmegyei erdőségeket hatáskörébe vonta, a mennyiben az összes erdőterületnek 93.2%-át (véderdő és feltétlen erdőtalajon álló erdő) állami felügyelet alá helyezte.
Bihar vármegye erdőségeinek fanemek szerinti elkülönítése a következő: Az erdőterületből tölgy-erdő 215,358 k. hold. Bükk- és más lombfa 278,310 k. hold. Fenyő-erdő 15,024 k. hold. Az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-a alá tartozó összes erdőterület 336,784 k. hold, a 17. §. alá nem tartozó erdő 171,908.
A tölgy tehát az erdőterületnek 42.3%-át, a bükk és más lombfa 54.7%-át, a fenyő pedig 3%-át borítja.
Az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-a alá tartozik az erdőterület 66.2%-a, nem tartozik 33,8%-a.
A biharmegyei erdőségek birtokosok szerint következőleg oszlanak meg:
333A dobresti m. kir. erdőgondnokságnál, az erdő kihasználása czéljából, egy 21 kilométer hosszu erdei iparvasút van, melyen az anyagok hazaszállíttatnak s részint mint bükk talpfa, tüzifa értékesíttetnek. Van ezen kívül 12 körfűrész, tűzifa aprózásra. Az erdőbirtokhoz tartozik még 1052.2 k. hold rét, szántó és 79.88 k. hold terméketlen terület.
A nagyváradi 1. sz. püspökségi uradalom birtokán: Vaskohon gőzfűrész volt. Tűzifa fogyasztó a béli üveggyár volt, mely üzemét beszüntette. A nagyváradi gör. kath. püspökségi uradalomban bútorlemez-gyártás volt, ma pedig bútor-lécz előállítás. Tutajozás a Hév, Meleg-Szamos, Drágán vizén és Sebes-Körösön. Vízi szállítás 8 vízgyűjtő gáttal. Vízes csúszornya, 25 kilóméter távbeszélő Belényes és Bihar-füred közt magánhasználatra, leginkább az erdészet szolgálatában. Gr. Zichy Ödön birtokán 17 kilométer hosszú iparvasút: gőz-fűrész, csatornák, vízfogók, lóvonatú vasút. Gr. Lónyay Johanna és társai birtokán dongakészítés, Zathureczky István birtokán, Czéczkén mészégetés.
Ha ezeket a jelen állapotokat kitüntető adatokat a húsz év előtti adatokkal összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy az erdősült terület ez idő alatt 45,720 k. holddal kevesebb lett, azaz átlag minden évben 2276 k. hold erdőt irtottak ki, s mezőgazdasági területhez csatoltak. A különböző fanemek által elfoglalt területekben is nagy változások történtek: a jelenlegi összterülethez viszonyítva a tölgy fanem területe 14%-al csökkent, ellenben a bükk és más lombfa területe majdnem 5%-al gyarapodott.

Kétéves anyakoczák a Wertheimstein-féle cséhtelki uradalomban.
Az egyházi testületek és egyházi személyek az összes erdősült területnek 61.52%-át; a magán erdőbirtokosok, a gróf Csáky-féle hitbizományt is beleértve, 26.70%-át, a községek, közbirtokosok st. 7.22%-át; a részvénytársulatok 2.33%-át, a m. kir. kincstár 2.33%-át birtokolják. Egy szakvégzett erdész kezelésére átlag 11.292 k. hold erdő, egy szakvégzett erdőőr felügyeletére 6092 k. hold erdő esik.
Főbb fanemek többek között a kocsányos tölgy. E fanem, elterjedésére nézve egyéb tölgyfajokkal együtt a második helyet foglalja el s a legalacsonyabb vidékektől kezdve 400 m. tengerszín feletti magasságig, a síkságot s a széles völgyek oldalait, a dombos és előhegységi vidékeket borítja. E fanem valamikor Bihar-megye rónaságait nagy kiterjedésü összefüggő állabokban boríthatta. Ezelőtt még 30 évvel a Sárrét mocsaraiban, hol ma erdőnek nyoma sincs, elég sűrűn találtak széles tölgytuskó maradványokat.
A csertölgy inkább a megye középső részében, Nagyváradhoz közelebb eső hegységekben alkot állabokat s egyes vidékeken, a megye délkeleti sarkában úgyszólván teljesen hiányzik.
A csoportos tölgy 200 métertől egész 850 méter magasságu övben fordul elő, helyenként gyönyörü szép, sűrü zárlatu és magas állabokat képezve.
A tölgyfajok együttvéve az erdősített területnek 28.14%-át borítják.
A bükk az erdősült területnek 63.84%-át teszi s elterjedésére nézve a legszélesebb tenyészeti övet foglalja el, a mennyiben a 2–300 m. magasságtól 334kezdve az 1200–1400 m. tengerszín feletti magasságig terjed s mig alsó határán a kocsánytalan tölgygyel képez helyenként elegyes állabokat, azokat szép, egyenes, magas, oszlopos törzsekké nevelve, addig felső tenyészeti határán a jegenye-fenyővel és helyenként lucz-fenyővel keveredik. Óriási összefüggő, sok helyen őserdőszerü, majd egykoru, magas oszlopos törzsü, teljes zárlatu állabokat alkot s csak igen nagy magasságban, az északi sorvasztó szeleknek kitett nyílt és meredek oldalakon törpül el s ér el csekély vastagsági növekedést.
A jegenye-fenyő igen csekély mennyiségben fordul elő, a luczczal, de különösen a bükkfa felső tenyészeti határán a bükkel elegyedve. Ott, a hol a bükkel keveredik, növekedésében óriási méreteket ér el. A lucz-fenyővel egyetemben az erősült területnek csak 7.92%-át foglalja el.
A lucz-fenyő alsó tenyészeti határa 1000 m., felső tenyészeti határa az 1400–1600 m. tengerszín feletti magasságot éri el. Összefüggő elegyetlen állabokat képez, csak alsó tenyészeti határán keveredik a jegenye-fenyővel és bükkel.

Egyéves kan süldők a Wertheimstein-féle cséhtelki uradalomban.
Az 1870. évi XXXI. t.-cz. erdőtörvény Bihar-megye erdőségeinek legnagyobb részében megszüntette ugyan a régi rablógazdálkodást, de nyomait e rövid néhány évtized alatt meg nem semmisíthette.
A kisebb magán-erdőbirtokosok rendszertelen erdőgazdálkodását nem is említve, általában mondhatni, hogy a korlátlan legeltetés és fakihasználás által, különösen a tölgyesek, igen nagy területeken szánandó helyzetbe kerültek. A tölgyesek mértéktelen kiszállalása maga után vonta a talaj elszegényedését, a visszamaradt egyedek kiszáradását (csúcs-aszály) s igy az egész állab elértéktelenedését. A fafogyasztó piaczok közelében fekvő szép tölgy-szálerdők sarjerdőkké alakultak át; a nemesebb tölgyfajokat kiszorította a cser, s műfa- termelés helyett ma már csak tűzifa termelésre használhatók. A kecskével való legeltetés megyeszerte dívott s ez alól a vágások sem vétettek ki, hiszen éppen a vágások szolgálták leginkább a legeltetés érdekeit. Az ily kecskerágós helyek nyomait Bihar-megyében mindenütt megtalálhatjuk bokros legelők alakjában.
A nagy kiterjedésü bükkösökben műfára alkalmas egyedek alig találhatók; igaz, hogy részben túlkorosságuknál fogva, de főleg azért, mert alig van bükkös-erdő melyen az alomtűz keresztül ne vonult volna. A nyájaikat legeltető pásztorok, hogy legeltetésre alkalmasabb és nagyobb területeket nyerjenek, meggyujtották a bükkösök gazdag alomzatát s megyeszerte égett 335az erdő. Legelőterület lett is elég, hanem a bükkösök vagy teljesen megsemmisültek s értéktelenebb, lágy fanemeknek adtak helyet, vagy ha nem is pusztultak el, vékony kérgüknél fogva az enyhébb alomtűz által is megsértve, bélkorhadásba estek.
A fenyvesek sem maradhattak érintetlenül s habár ezekben – a kedvezőtlen szállítási viszonyoknál fogva – a birtokosok részéről kihasználások nem is történtek: a móczok, kik e havasi részeket korlátlanul bitorolták és ősidőktől fogva dézsa- és zsindely-készítéssel foglalkoztak, a dézsáik előállításához szükséges faanyagokat e fenyvesekből szállalták ki. És habár e rablógazdálkodási rendszer csak hosszú idő alatt pótolható veszteséget okozott, még sem mondhatjuk, hogy állabjaink teljesen rossz karban maradtak volna.
Ugyanis a nagyobb uradalmaknál az erdőtörvény életbe lépte előtt is volt némi erdőfelügyelet és kezelés, mely szép fiatal, középkoru, vagy vágatási korban levő, elegyetlen, jól záródött tölgy- és bükk-szálerdők visszamaradását eredményezte.
Az 1879. évi XXXI. t.cz. erdőtörvény életbeléptetésével Bihar-megye erdőségeinek 66.2%-a (lásd a földmívelésügyi miniszterium adatait), a fent idézett törvényczikk 17. §-a alá került. Birtokosaik azóta rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelik erdejüket és az erdőrendezési mű mindenütt a fennálló utasítások értelmében vitetett keresztül. Az üzemrendezés czélja, vagyis a kihasználás tartamossága a térszakozás által lett biztositva.
A tenyésztendő fanemeknél a főgond arra fordíttatik, hogy a kihasználásnál a tölgy lehetőleg kiméltessék s a többi fanemek fölött uralomra vergődjék. Miután a nagy kiterjedésü bükkösök fakelendőség és szállítási eszközök hiján nem értékesíthetők; a magasabban fekvő bükkösöknek fenyőfélék által való kiszorítása terveztetett. Az üzemmód és a vágás-fordulás (forda), az előtalált fanemre és körfokozatokra, valamint növekvési és kelendőségi viszonyokra tekintettel állapíttatott meg. A véderdők szállalós üzemben 120 éves forda mellett, a mű- és tűzifát szolgáltató tölgyesek és bükkösök szálerdő üzemben 80–100 éves forda mellett, a többnyire tölgy sarjerdők 40–60 éves fordában kezeltetnek. Némely üzemosztályban pedig, hol a talaj a legeltetés által elszegényedett, a kihasználás több évig szünetel.
A felújitás módjának megállapitásánál a helyi körülményeket vették figyelembe. Így azokon a vidékeken, hol a fa értéke igen csekély vagy éppen semmi s a munkaerő hiányzik, a megújhodás módja természetes úton, felújító vágások behozatala által lett meghatározva. Főfigyelem fordíttatott azonban arra, hogy elegyes állabokban előforduló fenyő- és tölgyfa-félék uralkodóvá legyenek. A mesterséges úton való felujítás csak kisebb mérvben alkalmaztatik s oly vidékeken, hol azt az előbb felsorolt körülmények megengedik. Igy a nagyváradi 1. sz. püspökségi uradalomban Bél, Tenke és Lázur vidékén az elmult tíz év alatt több ezer k. hold kocsányos-tölgy-erdőt telepítettek mesterséges úton, makkvetés által.
A fának feldolgozása és behozatali módja a hozzá férhető helyekről, csakis télen tengelyen, az alnövet lehető kimélése mellett, állapíttatott meg. A meszszebb fekvő, vagy hozzá nem férhető helyeken a szenítés megkísérlése és lóháton való kiszállítása iratott elő.
Sajnos, hogy az állandó erdei utak Bihar-megye erdőségeiben teljesen hiányoznak. Ezek létesítése képezné az erdészet egyik legfőbb feladatát, hogy a több mint 100 ezer holdat tevő s jelenleg semmit sem jövedelmező bükk-rengetegek fatermését, mint tűzifát értékesíthesse. Óriási fatömeg megy itt veszendőbe, csak egy év alatt is, holott az alig 150 kilométernyire eső Alföld a legnagyobb faszükségletben szenved. Ez állabok pedig kihasználás hiján egymásután elvénülnek, úgy tűzifára, mint szénégetésre alkalmatlanokká lesznek, szélvészek és viharok által megsemmísíttetnek.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem