Az elnyomatás kora.
Az elnyomatás kora.
Szeptember 10-én foglalja el állását Névery Miksa, a Bars vármegye területére kinevezett csász. kir. biztos, a ki Juhász Antalt nevezte ki alispánnak. Aranyos-Marótra szeptember 28-án érkezett a zsandárság és egy 100 főből álló vadászcsapat, mely a cs. kir. biztos támogatására rendeltetett. Megkezdték a Kossuth-bankjegyek és a fegyverek beszedését és a beadás utolsó határnapjául október 9-ikét tűzték ki. Léván azonban még 9-ike után is szedték 420a bankjegyeket, összesen 49,500 forint 45 krajczár értékben. (Városi levéltár.) Lévát is megszállotta októberben a katonaság és pedig a 19-ik vadászzászlóalj. Aranyos-Marótra is újabb csapat érkezett, melynek tisztikarát Jeszenszky Elek október 14-én a fogadóban vendégül látta.
Az önkény a honmaradottak közül, főleg a nemzetőrség szervezése körül, vagy a fegyveres ellentállásban résztvett honfiakkal éreztette haragját. A nemzeti vértanúk sorát, a vármegye követe: báró Mednyánszky László nyítja meg, a kit Haynau 1849 junius 5-én Pozsonyban kivégeztetett. Némelyek még idején elmenekültek, így Benyovszky Péter családostul augusztus 21-én, Kosztolányi László pedig az októberi napok után. Zorkóczy Lászlót októberben elfogták és Pozsonyba hurczolták, a hol 3 évi várfogságra ítélték, mert egy isteni tisztelet után az oroszok ellen kikelt. Szakmáryt menekülés közben, Zmeskál Zsigmond házában fogták el és szintén Pozsonyba vitték. A hadjáratokban résztvett barsmegyei származású tisztek közül Simonyi Győző kapitányt 5 évi várfogságra ítélték, Kosztolányi Mór ezredes azonban, a komáromi kapituláczió feltételei értelmében, bántatlanul maradt, bár felügyelet alatt állott. Bátori Schulz Bódog ezredes, mint komáromi kapituláns szintén megmenekült s Garam-Kövesden vonta meg magát, de az ötvenes években gyakori zaklatásnak volt kitéve. Guyon Richárd tábornok, ki pályáját a barsmegyei lovas nemzetőrségnél kezdte, még Világos előtt, augusztus 5–9. között, kimenekült Törökországba és Viddinben a többi menekülőkhöz csatlakozott. Balogh János országgyűlési képviselő, kinek a neve még az 1848 előtti időben ismeretes volt Bécsben, Bem csapatával menekült a török földre. Balogh ellen, bár a szabadságharcz alatt jelentékenyebb szerepe nem volt, mégis, mivel a bécsi kormány a Lamberg megöletésében való részességgel vádolta, a pesti haditörvényszék szintén megindította az eljárást és 1851 szeptember 21-én „in contumatiam” halálra itélte. Balogh azonban hosszas külföldi bolyongás után, 1859-ben kegyelmet nyert és hazajött.
NAGY SÁNDOR.
Az országos képtárból
Mig a szabadságharczban részt vett hazafiak távol idegenben ették a számüzetés keserű kenyerét, vagy fogságban sinylődtek, addig az önkényuralom is berendezkedett hazánkban.
A még 1849 deczember 22-én életbe léptetett katonai diktatura az egész országot 9 kerületre osztotta, melyeknek az élén egy-egy katonai parancsnok állott. Bars vármegye a pozsonyi kerülethez tartozott; de a katonai uralomnak is szüksége lévén a közigazgatási tisztviselőkre, a régi tisztviselők egyelőre megmaradtak állásaikban. A katonai diktatura azonban már 1850 elején helyet adott a polgári abszolutizmusnak, míg 1853 közepén a közigazgatás végleges szervezetet nyert. Az 1850 szeptember havában kiadött rendelettel, a területi beosztást újból megállapították. Bars vármegye a pozsonyi helytartóság alatt maradt és élére, mint megyefőnök, Erdődi Pálffy István gróf került. Az 1852 julius 8-án kiadott személyzeti beosztás fölötte érdekes adatokat nyújt a vármegyei hivatalnokokról. Barsi megyefőnök Mártonfy Dénes lett, mellette nagyon sokan hivataloskodtak a vármegyei családok sarjai közül; így főszolgabirák Brogyány István, Kiss Lajos és Lipthay Gábor voltak. A törvényszék melynek elnökévé Botka Tivadar neveztetett ki, többnyire magyarokból állott. De mindez csakhamar megváltozott. A hivatalokban jobbára német és cseh hivatalnokok működtek. Bars vármegyében a régi megyei tisztviselők majdnem mind visszavonúltak. Az 1856-iki névtárban csupán egy magyar járási szolgabiró nevét találjuk: Balogh Elekét. Az önkényuralom első éveiben társas-életről szó sem lehetett, mert hiszen alig volt család, melynek egy tagja fogoly vagy menekült ne lett volna. A szabadságharcz előtt oly virágzó lévai kaszinót bezárták és könyvtárát széthordták. 1854 farsangján kezdett csak élénkülni a társas élet. Léván felújították a 48 előtti mulatságokat, melyekből a német beamtereket kizárták.
421A nemzet passziv ellentállása ellenére a kormány-hivatalnokok elérkezettnek hitték az időt, hogy az új rend hatását az uralkodónak is bemutassák. Ő felsége első körútja alkalmával kikerülte Bars vármegyét, 1857 augusztus 26-án azonban, Pozsonyból újból körútra indulván, Szobig hajón és onnan Ipolyságon át Balassa-Gyarmatra érkezett. A tisztviselők mindent elkövettek, hogy a vármegye urai minél nagyobb számmal vegyenek részt a fogadtatásnál, de nem értek czélt. Attems gróf még augusztus 13-án szétküldte a tudósításokat a vármegye urainak, de ezek távol tartották magukat, úgy a szobi, mint az ipolysági ünnepélyektől. (Bodó Lipót családi levéltára.)
