A nagysallói ütközet.
A nagysallói ütközet.
Görgey előnyomulása következtében Jablonovszky altábornagy oda hagyva az Ipoly vonalát, április 13-án egy lovas-századot rendelt a zelizi átjáró őrzésére, maga pedig hadosztályával Kálnáig sietett előre. Jellasich őt Kéméndre rendelte, hova egyidőben érkezett meg Wohlgemuth altábornagygyal, a ki átvevén a Garam melletti hadtest parancsnokságát, a Léváról Komárom felé vezető útvonal védelmével bizatott meg. Wohlgemuth altábornagy e végből Csorich és Ramberg dandáraival egyesülve, 18,200 főnyi hadával és 57 ágyúval Nagy-Sallót szállotta meg. Görgey április 18-án Kis-Kálnánál és Zsemlérnél a Garamon hídat veretvén, a Klapka parancsnoksága alatt álló I. és a Damjanich vezérlete alatt álló III. hadtest aznap egész Pélig és Endrédig nyomult előre. Másnap, 19-én, Klapka folytatván az előnyomúlást, reggel 9 órára szemben találta magát a nagy-sallói dombokon felállított osztrák sereggel. Klapka gyorsan értesíti Damjanichot és Gáspár Andrást, a VII. hadtest parancsnokát, a veszedelemről. 10 óra tájban Damjanich megérkezik, mire a harcz az egész vonalon kifejlődik. Hosszú, heves küzdelem után, melynek első támadása alatt főleg a 17-ik és a 19-ik, továbbá a 419Don Miguel-zászlóalj, majd az utczai harczben a 17-ik, 19-ik, 3-ik és 9-ik, zászlóalj, valamint a lengyel legio tüntek ki, – délután 5 órára az osztrákok minden oldalról hátrálni kezdtek. Ekkor az osztrákok még egy utolsó kétségbeesett támadást intéztek a hölvényi erdőből, de Vojk tüzérfőhadnagy feltartóztatta őket mindaddig, míg a Bobics-dandár meg nem érkezett, mely egész Vezekényig űzte vissza az ellenséget; ennek egy része Érsekújvár, másik része Párkány felé futott és ezeket Pöltenberg, a VII. hadtest lovasságával egész estig üldözte.
GÁSPÁR ANDRÁS.
Az országos képtárból
A csatában a komáromi várparancsnoknak kinevezett Guyon is részt vett; eleinte mint néző, de később mint a terep-viszonyokkal ismerős egyén, a jobb szárny vezényletét vette át, melylyel az osztrákokat Fajkürth felé szorította vissza. A nagy-sallói ütközet egyike szabadságharczunk legvéresebb epizódjainak. Klapka szerint az ellenség 2000 embert veszített holtakban és sebesültekben, foglyokban pedig 2000-nél többet, azonkivül 4 ágyút, 2 lőszerkocsit, 20 társszekeret és 130 lovat.
Görgey nem vett részt a diadalmas csata intézésében. A lévai várromokról szemlélte az ütközetet s csak estefelé indult a honvédség után, melyet Csekénél ért utól. A fényes győzelem intézője Klapka tábornok volt, mellette főleg Damjanich, Guyon, Gáspár András, Pöltenberg és Nagy Sándor tábornokok, Bobics, Wysoczki és Kazinczy ezredesek, illetőleg osztály-parancsnokok fejtettek ki nagy tevékenységet. (Millen. tört. X. 249–252. – Gracza, i. m. IV. 309–15. – Vargyas Endre 540–41.) Az elesett 600–700 honvéd emlékére Bars vármegye 1896-ban állított emlékoszlopot. A sallói diadal után a magyar sereg folytatta előnyomúlását Komárom felé. Görgey április 20-án délben Nagy-Endréden volt, honnan gyors menetben 21-én éjfél tájban Komárom alá érkezett.
A nagy-sallói diadal után ismét magyar világ köszöntött be a vármegyébe. Boronkay Lajos kormánybiztossá neveztetvén ki, április 29-én a vármegye közönségét Lévára hívta össze közgyűlésre, mely alkalommal Szabót első és Kürthy Józsefet másod-alispánnak választották meg. Szabó azonban július 13-án képviselő lett; helyébe Kürthy József és annak helyébe Fába Zsigmond lépett. Az állandó bizottság, mely január óta pihent, ismét összeült és megkezdte tanácskozásait. Május havában 5 űlést tartott, júniusban négyet. A honvéd-toborzás újból kezdetét vette, június 20-án pedig a barsi református esperesség tartott gyűlést és a magyar kormányt hódoló felirattal üdvözölte. A nagy-sallói diadal, de főleg Budavár visszafoglalása után azonban, a rohamos hanyatlás köszöntött be. Az orosz segélylyel megerősödött osztrák sereg már júniusban megkezdte támadó míveleteit. A szerencsétlen peredi csata után, a Vágtól keletre eső terület teljesen az ellenség kezébe került. Július 2-án már arról értesítik Bodó Lipót kistapolcsányi főbirót, hogy Sopornyán és Köpösden sok orosz tanyázik. Július 4-én Bodó Lipót Kürthy Pállal még Szőlősre ment a magyar tábor megszemlélésére; de ez volt az utolsó felfegyverkezett honvéd-csapat a vármegye területén. Ezeknek az elvonúlásával a vármegye csak csendes szemlélője lehetett ama nagy nemzeti tragédiának, mely a világosi fegyverletétellel nyerte befejezését.
Az orosz elvégezvén a leigázás munkáját, sietett elhagyni az országot. A Grabbe vezérlete alatt álló csapat, mely augusztus elején a bányavárosok felé húzódott, Selmeczbányáról már 22-én megkezdte az elvonúlást Ipolyság felé. (Bodó családi levélt.) Egy része augusztus 25-én Léván volt, a hol megpihent és betegeit visszahagyva, tovább vonúlt.
