Az alispáni tisztség.
Az alispáni tisztség.
E korszakban az alispáni tisztség lényegesen átalakul. Az alispán lesz a vármegye közönségének személyesítője. Jogköre jelentékenyen tágul, részint a törvények, részint a vármegyei szabályrendeletek által reája ruházott végrehajtó hatalomnál fogva. Ilyképen az alispáni tisztség a vármegyében a legnagyobb megtiszteltetés, s annak elfogadása kötelesség volt. Az alispán fizetése 100 forint volt, melynek felét a vármegye közönsége fizette, a másik felének a lefizetésére pedig a főispánt kérték fel. (1576. évi közgy. jegyzőkv.) 1576-ban Szelezsényi Gáspár lett az alispán, 81 szavazattal 9 ellen. Ellene csak a Tapolcsányiak, a Forgáchok és a Majthényiak megbizottai szavaztak. 1579-ben ismét nagy többséggel alispánnak választották, a mikor csak a Majthényiak, a Tapolcsányiak és az esztergomi érsek képviselője nem szavaztak rá. Utána ismét Kálnay Albertet választották meg, ugyanazt, a ki 1567-ben e tisztet elfogadni vonakodott. 1599-ben azonban, hajlott korára való tekintettel, lemondott. Ekkor a rendek Bossányi Mihályt választották alispánná. A következő 1600. év június 29-én ismét alispán-választó közgyűlést tartottak, mely alkalommal, heves küzdelem után, Kosztolányi Lászlót választották meg 35 szavazattal 25 ellenében. (Botka, Oklt. CXLVI–VII.) 1612-ben Lipthay Imre lett alispán, kinek fényes pályáját már az előző fejezetben méltattuk. Míg Konstantinápolyban volt követségen, addig helyettes alispánok töltötték be tisztét, mint Makláry Péter, Malonyai László és Bossányi Mihály. 1628-ban Bossányi lett az alispán, a kinek nagy érdemei vannak a vármegyei önkormányzat terén. 1630-ban és 1634-ben mint országgyűlési követ képviselte a vármegyét, 1636-ban azonban megvált az alispáni tiszttől, noha a vármegye a főispánt is felkérte, hogy maradásra bírja. A rendek ekkor Szobonya Pál szolgabirót közfelkiáltással alispánná választották és melléje 1637-től helyettes alispánt is tettek, Semléky János személyében. 1645-ben Szobonya elhalván, Forgách főispán komornokát küldte a megyegyűlésre, mely alkalommal Páni Török Zsigmondot 376választották meg. Alispánsága alatt a vármegye jegyzőkönyveit magyarul vezették. Török egész 1653-ban bekövetkezett haláláig ült az alispáni székben, de az utolsó években Lessenyei Nagy Ferencz főjegyző intézte helyette a vármegye sorsát. E férfiú, kivel már két ízben is találkoztunk, ama korban egyike volt a vármegye legbefolyásosabb embereinek. Mint főjegyző kezdte pályáját, 1656-ban alispán lett, de 1664-ig a főjegyzőséget is megtartotta. 1664-ben lemondott és akkor Nagy Mihályt választották meg. Lessenyei Nagy Ferencz 1664-ben nádori ítélőmesterré neveztetvén ki, egyike lett Wesselényi legbizalmasabb embereinek. A nádor nejének a bizalmát is teljes mértékben bírta, a mit a nádor halála után a saját czéljaira aknázott ki. A Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése után oly ügyesen tudta magát tisztázni és a bécsi kormányt a vármegyével együtt kijátszani, hogy 1676-ban ismét alispánná választották és Lippay főispán is megerősítette. 1680-ban Hunyady László, Szelepcsényi György esztergomi érsek pártfogoltja lett az alispán, a kit az 1688 február 23-án megtartott tisztújításon négy jelölt közül, nagy többséggel választottak meg. 1688-tól 1700-ig minden évben tartottak tisztújítást. 1693 július 8-án Hunyady András lett az alispán, helyettes alispán Kazy János, főjegyző pedig Simonyi István, mely utóbbinak a helyére 1696-ban Kosztolányi Jánost választották meg. Hunyady András, Ferencz ágából származik. András Bars vármegyében 1684-ben al-, 1688-ban főjegyző lett s 1693-ban alispánnak választották, mely tisztét egész 1719-ig viselte. Később még jobban emelkedett. Királyi táblai ülnök, alországbiró, majd alnádor lett. Cserenyén volt birtokos, melyet a Majthényiaktól szerzett meg. Kazy János is végig szolgálta az egész Rákóczy-féle szabadságharczot és 1711-ben halt el. 1705-ben Sipeky Imre lett a főjegyző, a kit Rákóczy megerősíteni rendelt. A vármegye ez időben is 4 járásra oszlott, melyeket az egyes szolgabirákról neveztek el.
