A «parasztvármegye».
A «parasztvármegye».
A XVII. század első felében megrendült közbiztonsági viszonyok és főleg a szabad hajdúk féktelen garázdálkodásai, egy új intézmény: a „paraszt vármegye” alakulására vezettek. A paraszt vármegye (zapis, – tótul annyi, mint közhatósági összeírás, átvitt értelemben: a hatósági jóváhagyással összeírottak társaságát jelenti) eredetileg közbiztonsági intézkedés, a szabad hajdúk megfékezésére. Miután az országgyűlések hiába intézkedtek a garázdálkodó hajdúk ellen, a vármegyék vették kezükbe az ügyet. Barsban már az 1607 április 5-én Aranyos-Maróton megtartott közgyűlésen hozott szabályrendeletben látjuk a zapisok első nyomait. (Kolosvári és Óvári, Magyar Törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye, 4., I., 105.) Az 1638 május 25-én tartott közgyűlésen alkotott szabályrendelet már részletes adatokat nyújt a paraszt-vármegye szervezetéről. Az egész vármegyét 7 kerületre osztották fel, ú. m.: a kis-tapolcsányira, verebélyire, oszlányira, szent-keresztire, revistyei váruradalmira, nagy-sarlóira és új-barsira. Minden zapis élén kapitány állott, kiket a megyei nemesség soraiból választottak és az egyes helységek élére vajdákat, vagy hadnagyokat (decuriones) rendeltek. A kapitányok a következők voltak: Maholányi János, Bajkay Pál, Lessenyei Nagy János, Pál István, Pany György, Thörey Mátyás, Zalabai János. A kapitányok közvetetlenül érintkeztek egymással és az elfogott gonosztevőket a vármegye alispánjának adták át megbüntetés végett. (Vármegyei jegyzőkv. 1635–1655. évi köt.) Nyitra vármegye rendei is meg lehettek szorulva, mert 1667-ben Bars vármegyét kérték fel, hogy a rablók üldözésében segélyt nyújtson, mire a vármegye egy portyázó hadat küldött Nyitrába.
