Rákóczy György.
Rákóczy György.
Midőn a svédeknek 1644 elején Rákóczy György fejedelmet, III. Ferdinánd ellen felkelésre birniok sikerült, a megrettent bécsi haditanács nemesi felkelést rendelt el Bars vármegyében is. De az előnyomuló erdélyi sereggel szemben a vármegye inkább várakozó álláspontra helyezkedett.
LIPPAY GYÖRGY ÉRSEK.
Az országos képtárból
Rákóczy vezérei, mint Rákóczy Zsigmond, Bakos, Bornemisza Pál és Kemény János, márcziusban már a vármegye határainál voltak. Bornemisza könnyű szerrel hatalmába 356kerítvén a bányavárosokat, a Kapronczay György vezérlete alatt álló erdélyi hadak a Szepességen át a Vág völgyébe törtek és azt pusztították. Valószínüleg az utóbbiakkal volt Rákóczy Zsigmond is (Szilágyi S., Rákóczy Zs. 62.), Kemény János pedig, a ki eredetileg Fülek ostromára rendeltetett, április 21-én a barsi híd elfoglalására indult. Rákóczy azonban, tétovázó eljárásával eljátszotta a győzelmet. Puchaim Szakolczáról, Csáky és Homonnai meg lengyel zsoldosokkal közeledtek Nyitra felé. A lévai had Érsekújvár alatt volt egyesítve, Götz tábornok és Révay László pedig Galgócz felől támadtak. E támadásra Rákóczy szétforgácsolt hadai megzavarodtak. Április 9-én már Faragó hada tönkre ment és egy csapat Lévánál, egy pedig Szent-Keresztnél szenvedett vereséget.
FORGÁCH ÁDÁM.
Az országos képtárból
Rákóczy Zsigmond, hogy Kemény Jánossal egyesülhessen, az Ipolyig hátrált, de ekkor már egy 12,000 főnyi had tört rájuk, Puchaim, Götz és Eszterházy vezérlete alatt. Ezek elől Kemény kénytelen volt visszavonulni. Hasonló sorsra jutott a Garam vonal őrizetére hátrahagyott Bakos-féle csapat is, mely csak pusztításhoz értett és kis hija, hogy a Bajmócz felől közelgő Csáky el nem fogta. Ezeknek megmentése czéljából Kemény Puchaim hátába került s Privigyén tábort ütött, de Csáky és Homonnai közeledtére augusztus 10-én Ugróczon és Barson át szerencsésen kisiklott üldözői kezei közül. Rákóczy seregei odahagyták a vármegye területét, de ennek Körmöczbánya nem igen örült, mert Rákóczy Györgyhöz való ragaszkodása miatt, hűtlenségi perbe került.
Rákóczy 1645-ben a svédekkel kötött szövetséget megujítván, midőn április havában Torstenson elfoglalta Szakolczát, ő is megindította hadait a Tiszához, honnan Rimaszombaton át junius 3-ra Nyitra alá érkezett. A közbejött események és az Erdélyből érkező rossz hírek következtében Rákóczy, a ki augusztus 23-án már Verebélynél volt, onnan sietve hazavonult.
A törökökkel kötött béke ellenére a betörések állandóan folytak a vármegye területére. 1647-ig a török egész Zsarnóczáig pusztított, mely alkalommal Dóczy Zsigmondné Kaiser Fruzsinát is magával hurczolta, a ki hat évig sínylett Konstantinápolyban. A török fogságot szenvedő rabok keserves panaszos levelei közkézen forogtak a vármegyében. Kelecsényi János, a ki vejével együtt ugyancsak 1647-ben jutott török fogságba, a vármegyéhez intézi folyamodványát, melyet az 1649 szeptember 30-án Kis-Tapolcsányban tartott közgyűlésen tárgyalt a vármegye közönsége. Váltságdíja 600 tallér volt és a vármegye 50 frtot szavazott meg részére. (Szerémi, Eml. Barsv. Hajd.). Lippay György esztergomi érsek 1648-ban épen Szent-Keresztre utazott, midőn egy török csapat a bányavárosok felé közeledett. Podgyászkocsiját el is érték, az érsek pedig csak gyors lovainak köszönhette, hogy szent-kereszti kastélyába menekülhetett. (Némethy, i. m. 309.)
Alig foglalta el Musztafa esztergomi bég tisztét másodízben, 1648. decz. 3-án török lovasokat küldött Kér helységbe zsákmányolásra. Ugyancsak az 357ő unszolására 1649-ben Szalkát verték fel a török martalóczok, de ez a vállalatuk kudarczczal végződött. (U. o., 65. l.) Musztafa, a békét semmibe sem véve, 1652-ben 4300 törökkel újból betört Bars vármegyébe s ott pusztított.
A VEZEKÉNYI ÜTKÖZET. (DOMBORMŰVŰ EZÜSTTÁL AZ ESZTERHÁZYAK FRAKNÓI VÁRÁBAN).
