Forgách Ádám. A vezekényi ütközet.
Forgách Ádám. A vezekényi ütközet.
Forgách Ádám, érsekújvári főkapitány ekkor a török betörések megtorlása végett a balassa-gyarmati s a lévai őrségek belevonásával mintegy 1260 embert gyűjtött össze. Időközben értesülvén arról, hogy a török rablóútjából visszatérőben van, a Zsitva völgyén indult fölfelé, s hogy a Nyitra-megyéből visszatérő töröknek az útját elvágja, a nagyvezekényi síkon állapodott meg, hol a kiséretében levő szekerekből szekérvárat állitottak fel. A török Taszáron értesülvén Forgách közeledtéről, a keresztény foglyokat és a zsákmányt hátrahagyva, Nagy-Vezekény felé vonult s augusztus 26-án rátámadt Forgách Ádámnak a szekérvár mögé húzódó hadára. A harcz, a háromszoros török túlerővel szemben elkeseredett küzdelemmé vált. Az egész napon át tartott küzdelemnek a beállott éj vetett véget. Másnap hajnalban a harcz megújult s reggel hét óráig tartott, midőn a törökök, a szekérvárból kitörő magyar had elől nagy veszteséggel megfutamodtak. A törökök meghátrálásával 186 keresztény rab és nagymenyiségű zsákmány került a győzők birtokába. A török főtisztek közül számosan maradtak a csatatéren. Elestek: Omér bég s fia Musztafa aga, esztergomi Ali bég, az öreg Ozman aga és Husszein aga és a budai előkelő törökök közül mintegy 17-en. Renninger Simon császári követ szerint 800 török maradt a csatatéren. De a magyarok közül is nagy áldozatot követelt a harcz. Tekintve azonban védelmi helyzetüket, aránylag mégis kevesen estek el. A különböző adatok szerint az elesettek száma 48–72 között váltakozik, de a vezetők közül többen lelték hősi halálukat a csatatéren. Így az Eszterházy családból négyen, u. m. Ferencz báró, a balassa-gyarmati őrség főkapitánya, – Tamás báró, lévai kapitány, – László gróf soproni főispán és Gáspár báró aranysarkantyús vitéz. Az elesett családtagok emlékére Eszterházy Imre gróf nagyprépost a csata színhelyén 1734-ben emlékoszlopot emelt.
Míg a nagyvezekényi győzelem az esztergomi bég harczi kedvét lelohasztotta, addig a vármegye még nagyobb gondot fordított Léva és Verebély 358megerősítésére, melyre az 1655. évi CII. törvényczikk egész Bars vármegye közmunkáját ajánlotta fel. A vár tulajdonjogát is rendezni kellett, mivel Csáky László országbíró 1654 szeptember 1-én elhalt, Lorántffy Zsuzsánna pedig az uradalomra igényt támasztott. Az 1655. évi országgyűlés azután ez ügyben vizsgálatot rendelt el. Tekintve a lévai várőrség elégtelenségét a török rablóhadak ellen, ugyanekkor az országgyűlés 300 lovast és 200 gyalogost rendelt oda őrségül. (Új Magy. Muz., 1858., 223.) 1657-ben Csáky László örököseinek ügye ekként nyert megoldást, hogy magszakadás esetében a női ág igénye is elismertetett.
