Bocskay István.
Bocskay István.
A vallási sérelmek mind jelentékenyebb mozgalmat idéztek fel hazánkban és ennek élére tudvalevőleg Bocskay István állott. Ismeretesek a történetből a felkelés első sikerei Bihar vármegyében és a felső Tisza vidékén, melyeknek hírére a vármegyék egymásután csatlakoztak a mozgalomhoz, úgy hogy 1604. nov. havában már Kassán találjuk Bocskay hadait.
Midőn 1605 tavaszán Bocskay vezérei, névleg Homonnay Bálint, Rhédey Ferencz és Bosnyák Tamás a nemességgel, továbbá Bácsy Benedek, Némethy Gergely, Somogyi Mátyás és Albert a hajdúsággal hazánk észak-nyugati részének az elfoglalására indultak és Léva felé közeledtek, Kolonich Sigfrid, nem érezvén magát biztonságban, futárt küldött Bécsbe segélyért Mátyás főherczeghez. Rhédey hajdúi már május elején megtámadták Lévát. A várost felgyújtották, de a várat nem tudták bevenni. Kolonich, bár katonái zsold-hiány miatt egyre lázongtak, kisebb csatározásokba bocsátkozott a hajdúkkal és többnyire sikerrel.
A vármegye urai eleinte meglehetős tartózkodóan viselkedtek Bocskayval szemben. Bocskay ugyan még 1605 jan. 14-én értesíti a vármegyét, hogy Rhédey Ferencz kapitányt küldi hozzájuk, kivel a vármegye „mindenben értsen egyet” és egyszersmind védelmébe veszi a vármegyét, mégis, bár a vármegyebeli 347protestáns nemesség örömmel üdvözölte a felkelés diadalát, tekintettel a közelben levő császári őrségekre, a vármegye urai nem avatkoztak a dolgok menetébe. Ekkor Kolonich Sigfrid, Bástának segélyt viendő, odahagyta Lévát és a bányavárosokba vonult. Rhédey, miután Nyitrát jún. 11-én hatalmába kerítette, a bányavárosok felé vette útját, honnan a törökökkel felszaporodott seregével Kolonichot csakhamar kiszorította. Homonnai Drugeth Bálint e közben bevonult a vármegye területére és aug. 10-én Zsarnóczánál táborozott. Aug. 11-én Dóczy János főispán is megjelent Zsarnóczán és Bocskay hűségére esküdött. Az aug. 15-én tartott közgyűlésen a vármegye a felkelők hadának a kiegészítésére toborzást rendelt el. (Botka, Kisfaludi Lipthay Imre.)
Léva még mindig a császáriak kezében volt. Kolonich ugyan nem tudott a várba visszajutni, de neje és tisztjei rendületlenül megállották helyüket. Bocskay mindenáron meg akarta szerezni a várat. Török segélyt kaphatott volna, de mint Homonnai Illésházy Istvánhoz 1605 okt. 4-én kelt levelében igen találóan kifejezi, félt, hogy a vár török támogatással Esztergom sorsára jut. (Tört. tár. 1878. 25.) De a várbelieknek is nehéz volt a helyzetök. A részben magyar, részben pedig német zsoldosok között, állandó volt a feszült viszony, a miről a Bécsben időző Kolonichnak is tudomása volt. De a német őrséget a hadi tanács engedélye nélkül, nem rendelhette ki a várból. Panaszkodik is e miatt Illésházy Istvánhoz nov. 8-án kelt levelében, de neki jó tanácsokon kivül egyébbel nem szolgálhatott. (Tört. tár. 1878. 33.)
Bocskay István e közben tábori országgyűlésre készült. Október 23-án, Sárospatakról kelt levelében meg is írta Thurzó György árvai főispánnak, hogy annak megtörténte után Léva felé vonul. (Hazai okmt. I. 422.) Nov. 10-én Bocskay Pest alatt, a Rákos patak mellett fogadta a nagyvezért, honnan Korponára igyekezett. Itt várta már Mátyás főherczeg békebiztosa, Forgách Zsigmond. Léva elfoglalásának kérdése ekkor egészen háttérbe szorult; a korponai országgyűlésen ugyan keményen felszólaltak a rendek az idegen zsoldos hadak ellen, de csak annyit tudtak elérni, hogy a bécsi béke pontjai közé felvették, hogy várnagy csakis született magyar lehet. A tárgyalások végre az 1606. aug. 6-án megkötött bécsi békére vezettek. A béke értelmében Bars vármegye a magyar király birtokába jutott vissza, Kolonichot pedig Érsekújvár kapitányává nevezték ki.
Habár a vármegye a magyar király birtokába került vissza, mindazáltal Bocskay az adóhátralékot nem engedte el. Már 1606 ápr. 6-án felhívta Zmeskál Jaroszló alispánt, a mintegy 3000 frtnyi hátralék beküldésére, de úgy látszik hiába, mert jún. 16-án Lőkös László ez ügyben, Bocskay megbízásából Madocsányba kéreti az alispánt, de szintén eredmény nélkül; sőt aug. 30-án Illésházy István azzal fenyegeti Zmeskált, hogy udvarházát 200–600 hajdúval rakatja meg, a kik onnan mindaddig el nem mennek, míg az adóhátralék törlesztve nem lesz.
