A Wesselényi-féle összeesküvés.
A Wesselényi-féle összeesküvés.
A bécsi udvar nemzetellenes politikája és a vallási sérelmek, a nemzet legmagasabb rétegeiben is elhintették az elégületlenség magvát. Összeesküvés keletkezett, melynek élére, mint tudjuk, Wesselényi nádor állott.
364A nádor már 1668 decz. 28-án a perek tárgyalása végett Beszterczebányára hívta meg a rendeket, mely alkalommal az elégületlenek közül is számosan jelentek meg. A vármegyei urak közül főleg Lessenyei Nagy Ferencz és Bory Mihály voltak az összeesküvésbe avatva. Az utóbbiak megbízásából kisérlette meg 1668-ban Szobonya István a Körmöczbányáról Bécsbe pénzt szállító társzekerek kirablását, de kísérlete meghiúsult, sőt kiléte kitudódván, Souches tábornok elrendelte köröztetését. (Szalay László, Magyarorsz. Tört. V. 115.)
A kedélyek forrongása mindinkább közelebb hozta egymáshoz az elégületleneket. Ekkor már kezdetüket vették a titkos összejövetelek, melyeken leginkább a vallási sérelmeket tárgyalták; de ezt valahogy megtudták Bécsben, mert Lipót 1669 deczember 14-én meghagyja a vármegyének, hogy a körmöczbányai értekezletek résztvevőit büntesse meg és legyen gondja reá, hogy a jövőben ily gyűlések ne tartassanak.
Az udvar is belátta, hogy a protestánsok kibékítésére valamit tenni kell. E végből Lipót 1670 márczius 16-ra Beszterczebányára országgyűlést hirdetett és február 14-én kelt leiratával Bars vármegyét is felhívta, hogy azon magát képviseltesse. A vármegye Lessenyei Nagy Mihályt küldte követül, a ki már a Körmöczbányán tartott összejövetelen is résztvett. Nagy Ferencz is ott volt Beszterczebányán, bár nem követi minőségben, hanem mint a közben elhalálozott báró Wesselényi Ferencz nádor özvegye: Széchy Mária bizalmasa. (Századok, Pauler Gy. czikke, 1874.) Ismeretes, hogy a beszterczebányai gyűlés eredménytelenül oszlott szét. Ekkor már az összeesküvés fejei: Nádasdy és Zrinyi Péter meghasonlottak egymással, sőt az összeesküvés is fel volt fedezve.
Bár az ország legnagyobb része be sem volt avatva az összeesküvésbe, a bécsi kormány kapott az alkalmon, hogy az alkotmányt s a vallásszabadságot megnyírbálja. Megkezdődtek tehát az üldözések. A pozsonyi vésztörvényszék ítélete következtében 1671-ben Czeglédy Péter barsi és Körmendy György nagy-sárói predikátorok, mint felségsértők, a nápolyi gályákra küldettek, honnan csak hosszas raboskodás után menekültek meg.
De Rottal János vésztörvényszéki elnöknek inkább az adókivetés volt a főgondja. 1672-ben kivetette az adót a nemességre és a jobbágyságra egyaránt. Bars vármegyére 5292 forint esett, de a koldusbotra jutott lakosság ezt a terhet nem bírta elviselni. Az adó jó része behajtatlan maradt. Bars vármegye az 1672–1676 közötti években a reája kivetett 25,276 forintnyi adóból 19,486 forinttal maradt hátralékban. (Acsády, Magyarorsz. belállapota. – Századok, 1885. 711.)
KOHÁRY ISTVÁN ZÁSZLAJA. (A SZENTBENEDEKI TEMPLOMBAN).
Saját felv.
A protestánsok üldözése idővel kissé alább hagyott. Léva lakossága, mely ekkor túlnyomóan protestáns volt és az őrség jó része is e hitet vallotta, már 1674-ben török kézre akarta játszani a várat, a miben csak a vezérek ébersége akadályozta meg. Ezért Lipót király 1675-ben kelt leiratában az őrség szabad vallásgyakorlatát biztosította. (Budapesti Szemle, 1865. 463.) Lessenyei Nagy Ferenczet pedig, a ki az összeesküvésben 366való részesség alól magát ügyesen tisztázta, ismét az alispáni székkel kínálták meg, de ő nem akarta elfogadni és ezért 1676 márczius 28-án maga a főispán kérte maradásra. (Szerémi, Eml. Barsv. Hajd.)
