A trencséni vereség.
A trencséni vereség.
Az 1708. év első fele apró csatározásokkal telt el. Rákóczy ugyan hadi erejét a sziléziai vállalatra tartogatta, de tábornokai sürgetésére Trencsén megtámadására határozta el magát, a hol augusztus 3-án a vár felmentésére siető Heistertől súlyos vereséget szenvedett. Rákóczy csak néhány vitézével menekülhetett Nyitra-Szerdahelyre, a honnan másnap Kis-Tapolcsányba érkezett. A vereséget követő zűrzavar alatt itt történtek az első intézkedések a sereg összehívására és innen küldték szét az újabb nemesi felkelésre szóló rendeleteket is. Augusztus 5-én Rákóczy elhagyta Tapolcsányt és Báthon át Szécsénybe ment. Ottlyk György még aznap reggel Nagy-Ugróczról Kis-Tapolcsánba jött, hol a fáradalmakat pihenő kuruczságot Heister hadainak közeledtéről értesítette.
A kuruczok még aznap reggel elhagyták Tapolcsányt, hova délután 2 órakor Heister bevonult. A kincsszomjas labanczok értesülvén arról, hogy a közeli hrussói várban Rákóczy Erzsébet, gróf Erdődy György barsi főispán neje még 1697-ben kincseket falaztatott be, a szkiczói, keresztúri és kosztolányi jobbágyok útmutatása mellett betörtek a csupán egy kapustól, egy őrtől és öt hajdútól védett várba, a hol mindent felprédáltak. A szabadságharcz után megtartott vanúvallomások szerint a kincseket maga Akács Imre, Rákóczy Erzsébet főlovászmestere vitette volna el, de Akács uramnak mégis sikerült magát valahogy tisztáznia. (Szkiczói: Barsm. Hirl., 1882.)
Rákóczy Erzsébet a család ú. n. katholikus ágának utolsó sarja volt (megh. 1707 november 8-án). Nagyatyja Pál országbíró, sárosi és tornai főispán (megh. 1636) féltestvére volt I. Rákóczy György erdélyi fejedelemnek, kinek dédunokája, II. Rákóczy Ferencz tehát nagynénjét tisztelte benne.
A kurucz menekülők zöme Kis-Tapolcsányból a Garamon át Ipolyság felé tartott, útközben mindenütt nagy zavart és félelmet hagyva maga után. A kuruczok ugyanis attól féltek, hogy a diadalmas ellenség tovább üldözi őket, de ettől nem kellett tartaniok, mert Heister megpihenve harczi babérain, Kis-Tapolcsányból Pozsonynak tartott, hová augusztus 11-én érkezett meg. A fősereg Pálffy gróf vezérlete alatt meg sem kísérlette a Garamon való átkelést, hanem Nyitra felé fordult (augusztus 22), melyet rövid ostrom után hatalmába kerített. Nyitra elestét hamar követte Bajmócz meghódolása, mely még a szomolányi győzelem után került a kuruczok kezébe, majd Ocskay árulása. Ezzel Bars nyugatról teljesen ki volt szolgáltatva az ellenségnek.
A menekülő kuruczok Szécsényben gyűltek össze, hol augusztus 8-án már 4000-en voltak együtt. Augusztus 22-én Rákóczyt Egerben találjuk, míg Bercsényi Léván, Bottyán János pedig Érsekújvár körül foglalt állást. (Thaly Kálmán, Hadtört. közl., 1897. évf., 150. lap.)
1708 szeptember második felében Heister Pálffyval egyesülten Érsekújvárt vette ostrom alá, de azzal nem boldogulván, Verebélyen át a bányavárosokba vonult, melyeket véres harczok után hatalmába kerített.
Lévát, melyet a visszavonuló Bercsényi felgyújtott, könnyű szerrel kézrekerítette s ilyképen majdnem az egész vármegye német kézre került.
