Várak építése.
Várak építése.
A vármegye megalakúlásával azonban a várszerkezet tulajdonképeni rendeltetése: a hadiszervezet, mindjobban háttérbe szorulván, az ország védelméről más alapokon kellett gondoskodni. A tatárpusztítást is az ország védtelen állapota tette oly rettenetessé. IV. Béla király a tatárjárás után már sűrűn osztogatott várépítési engedélyeket, mi által a királyi várak helyét a magánvárak foglalják el s így az ország védelme a családi várakra bízatott. Bars területe, földrajzi helyzeténél fogva, különösen alkalmas volt várépítésre. A Garam völgyét környező hegyeken a XIII. század második felében, 1253 táján, egymásután épülnek fel az egyes várak, melyek jelentőségüket az egész középkoron át fentartották, sőt a törökvilágban is szerepet játszottak s lassanként hatalmas uradalmaknak lettek középpontjai. E várak közül Berzencze, Hrussó, Léva, Saskő és Revistye már a XIII. század vége felé fennállottak, de nagyobb jelentőségre, az Árpádok alatt, csupán Léva és Saskő jutott.
Saskő várának első nyomaira az 1253. évi oklevélben akadunk. Ekkor a vár Vancsai István esztergomi érseké, valamint rokonaié, Vinczéé és Péteré volt. Valószinű, hogy ezek voltak az építői is. (Botka-féle jegyzetek.) Saskő a Garam északi kanyarulatánál, az ú. n. susoli provinczia szivében épült s annak feloszlásáig székhelye volt. A fenmaradt oklevelekben többnyire „Castrum de Susol” néven fordul elő. Tartozékai idővel szaporodtak, így 1283-ban Péter fia Tamás és Orbáz, István bibornok unokaöcscsei, Lodomér esztergomi érsektől Susol, Loucha és Porosztolnuk birtokokat nyerik Farnadért cserébe. (Wenzel IX. 368.)
Ghymes vára ugyan Nyitra vármegye területénv van, de nagy kiterjedésű tartozékai (mintegy 40 helység) jórészt Bars vármegyében feküdtek, míg másfelől mintegy előőrse volt Bars vármegyének, a nyugatról jövő támadások ellen s így a hadi történet szempontjából sem hagyhatjuk figyelem nélkül. Ghymes várát a Hontpázmán nemzetségből származó Ivánka fia András építtette még a tatárjárás előtt. IV. Béla király 1253-ban és 1256-ban kiadott adományleveleivel a nyitrai várhoz tartozó harmadik Ghymes földet is Ivánka fia András birtokába bocsátotta a tatárjárás alatt szerzett érdemei elismeréséül. 3041265-ben az egykori Fehérvár, azaz Belád földet nyerte várerődítési czélokra. A vár az András fiától, Forgách Miklóstól leszármazott Forgách család birtoka lett s egész 1311-ig maradt a család kezében, midőn tőlük az Árpádok kihaltát követő belzavarok közepett Csák Máté elfoglalta, mire még alább visszatérünk.
