A vármegyei élet megalakulása.
A vármegyei élet megalakulása.
Még mielőtt a várrendszer szétzüllött volna, romjaiból, a XIII. század második felében, a vármegyei élet született meg. A nemesség az elhatalmasodott főurakkal szemben mindegyre jobban érezte gyengeségét. Szükség volt tehát egy kapcsolatra, mely egybe fűzze és egy testületté egyesítse, a koronás király tisztviselőjének fensőbbsége alatt. De a nemesség még II. Endre alatt is folyton idegenkedett a főispán hatóságától. IV. Béla király érdeme, hogy legyőzte azokat a nehézségeket, melyek a nemesség által féltékenyen őrzött szabadságszeretetből eredtek. A főispán joghatósága akkoriban – az egyházi rend, a nemesség és a kiváltságoltak kivételével – kiterjedt az összes néposztályokra, a mely körülmény azonban sok visszaélésre adott alkalmat.
IV. Bélára nemcsak az a feladat hárult, hogy a pusztuló várszerkezet helyett az országot más alapra fektesse, hanem, hogy az igazságügyet is rendezze. 1236-ban már mindenütt megjelentek a királyi birák a főispán oldala mellett, a kik a bűnperek kivételével, általában a birtokperekben s minden egyházi, nemesi, udvarnoki és várjogi jószágügyekben itélkeztek. E bíróságok működéséről Bars vármegyét illetőleg is maradtak fenn oklevelek. (Wenzel, VII., 34.) A barsi kiadványban négyen említtetnek és ezek mind megyebeliek. (Botka: A vármegyék alakulása. Századok, 1872., 84–85.)
IV. Béla uralkodásának végszakában már együtt találjuk a nemességet a főispán elnöklete alatt tartott gyűléseken. A főispán udvarbírájából az alispáni tisztség fejlődik, a szolgabírák és esküdtek által pedig a nemesség önválasztotta tisztviselőket nyer. Az így megalakult Bars vármegye területe magába foglalta a Garam mindkét partján elterülő síkságot, melynek természetes középpontját alkotta.
A mai Bars vármegyének Újbányától északra eső része még az Árpádok alatt nem tartozott Bars vármegyéhez. Szent-Benedektől felfelé, a Garam mentén haladó keskeny völgy és az ezt a völgyet környező rengetegek, eredetileg királyi birtokok voltak s közvetlenül castellanusok, közvetve azonban a zólyomi főispánok alatt állottak. A susoli provinczia fejei a Kacsics nemzetségből származott Detre zólyomi comes (1222) ivadékai voltak, egész a XIV. század közepéig. Susol tulajdonképen nemzetiségi szempontból is figyelmet érdemel. Ez a „tót kapu”, mely kifejezés azt jelenti, hogy ezen túl a szlávság kezdődik. A susoli kerület végre 1343 körül Bars vármegyéhez csatoltatott. Ezzel Bars vármegye a jelenlegi kiterjedésében megalakultnak volt tekinthető.
